József felemelkedése

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le!

Józsefről először is megtudjuk, hogy apuci kis kedvence volt, meg árulkodós kis dög. Aztán álmokat kezdett látni, amik csak növelték önhittségét. az első álmában minden testvére a szolgája lett, a második álmában már a szülei is.
Ez azért már túlment minden határon, még az apja (Jákób/Izráel) is szólt, hogy most már vegyen vissza.

A dolog odáig fajult, hogy a testvérek egy nap Józsefet bedobták egy kútba, hogy dögöljön meg a kis rohadék, csak Rúben gondolta úgy, hogy idővel kimenti. Aztán meggondolták magukat látva egy arrajáró ismáelita karavánt, és eladták nekik. Vagy egy spontán manifesztálódott midiánita csapat adta el. És az ismáeliták eladták Józsefet egyiptomba Potifárnak aki egyszerre volt On (azaz Ápisz) papja és a fáraó testőrségének főparancsnoka. Hiába, anno sokat kellett dolgozni. Vagy a midiániták adták el neki Józsefet? Végülis nem mindegy? A testvérek hazamentek és a József kabátját összevérezve hamist bizonyítékként azt mondták apjuknak, hogy nem látták ugyan Józsefet, de biztos széttépte valami vadállat. Meg nem ette bizonyára, mert Isten az ő hatalmasságával csak növényevőket teremtett, de hátha a területét védte az állat? És József Egyiptomba került.

Potifárnál annyira jól végezte a dolgokat, hogy hamarosan ő lett az egész ház intézője, azaz minden vagyon kezelője. Jó is volt ez, amíg Potifár felesége szemet nem vetett Józsefre, aki nem mervén kockáztatni inkább elszaladt. Csakhogy a ruhája az asszony kezében maradt, így rögtön ment is a sittre, ami Potifár pincéjében volt.
Ott is hamar benyalta magát, muszály volt neki ha nem akarta hogy kivégezzék. Hamarosan a börtönőr már csak TV-t nézett (vagy amit akkoriban szokás volt), és mindent József intézett, ő hajtatta (vagy éppen nem hajtatta) végre az ítéleteket. Potifárnak persze nem tűnt fel hogy kedvenc rabja nem végzi karóba húzva, ebből is látszik, micsoda egy vesztes alak volt.
Ezek után "jósolt" két rabnak az ítéletükről, és hiszitek vagy sem, bejött József jóslata!
A pohárnok élve megúszta a jósolási kalandot - a szakácsot kivégezték -, de a szemét "elfelejtette" megemlíteni Józsefet. Igaz, hogy épp most vonták vissza a halálos ítéletét, de miért is nem kérte rögtön, hogy mentsenek fel mégvalakit, hm?
Noszóval eltelt még két év mire József kiszabadult.

Akkor is álmot kellett fejtenie, ezúttal a fáróét. Azt jósolta, 7 évig jó termés lesz, de aztán 7 évig szinte nem árad a Nílus.
A fáraó persze rögtön hitt neki, és rögtön megtette az egész ország vagyonkezelőjének, adott neki egy új nevet (így volt már neki három, de ő a Józsefet szerette, így a fáraó és Isten őszentsége felőle kinyalhatta), és hozzáadta Potifár lányát.
Hamarosan be is köszöntött a "hét szűk esztendő" - amire a tudósok összeesküvése persze nem talált a mai napig igazolást.

Közben akadt még egy kis közjáték, ez Júdával - József egyik testvérével - esett meg.
Volt ennek a Júdának két fia. Mindkét fiú megnősült. Az idősebbik fiú meghalt örökös nélkül. A hagyomány azt követelte, hogy a testvér gondoskodjon a haott testvér feleségéről - technikailag: vegye feleségül -, és csináljon neki örököst. Mivel a srác nem szerette volna ha a saját gyerekei elől egy ilyen - általa ostobának tartott - hagyomány elveszi a lehetőséget sose élvezett a csajba. Ezért persze Isten "lesúlytott rá", azaz megölte.
Ja, azt mondtam, hogy a halott testvér azért lett halott, mert az Úr megölte? Nem tudni miért, de gonosz volt az Úr szemében - mai szóval: nem tetszett neki a pofája. (De Isten szeret téged.)
Node a történet főszereplője Júda. Júda pedig arra gyanakodott, hogy a két testvért mind Thámár (a feleség) gyilkolta meg. Isten láthatatlan, így minden bizonyíték ezt támasztotta alá, ugyebár.
Thámárt megkérték, hogy míg Júda harmadik fia fel nem nő maradjon özvegy, aztán majd meglátjuk.
Telt múlt az idő, és megláttuk, hogy Júdának esze ágában sincs kockáztatnia legkisebb fiát. Ezen viszont Thámár megsértődött. Azt találta ki, hogy mikor legközelebb a városuk felé járt Júda kiállt a közelben menő főútra, prostinak álcázva, és felcsináltatta magát Júdával.
Júdának éppen nem volt kéznél pénze, így pecsétgyűrűjét meg egyéb személyes tárgyakat hagyott nála. Mikor megérkezett ahova ment küldte a kialkudott árat, de persze Thámár addigra hazament, és amúgy nem volt kurva (mi több arrafelé nem akadt igazából egy sem), így senki nem tudta útbaigazítani Júda embereit.
Júda megvonta vállát, hisz mit lehet ilyenkor tenni?
Pár hónap eltelt, és kezdett látszani, hogy Thámár terhes. Mivel Júda tartotta valamilyen szinten a kapcsolatot a családdal, és főnök is volt, rögtön meghozta az ítéletet: máglyára vele!
Mikor azonban kiderült, hogy a saját gyerekét hordja a nő, rögtön visszavonta az ítéletet, arra hivatkozva, hogy tényleg megígérte anno hogy az öröklés el lesz rendezve. Hát most el lett.