Jákob vs. Ézsau

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le!

Jákóbon már születésekor látszott, hogy felkapaszkodott kis seggfej lesz, Ézsauval huzatta ki magát anyja méhéből.
Az apja se nagyon bírta a kis vézna vakarékot, meg különbenis a vadhúst szerette, és Ézsau volt kettőjük közül a vadász.
Egy nap Ézsau hazament egy sikertelen vadászat után, és enni kért, de Jákób nem adott addig, míg az elsőszülöttségi jogot meg nem kapta tőle. Egy tál lencsefőzelékért. Ebből is látszik, hogy nem volt jó zsidó, mert alkudozni sem tudott. Meg árulkodni sem ment apucihoz. Merthogy anyuci meg a kis göcsörtöt szerette jobban.
Ezen incidens alkalmából Jákób az Edom csúfnevet aggatta Ézsaura.

A történet van tovább is, de közbejött egy újabb aszály, így megint eljátszották azt a trükköt, ami Ábrahámnak kétszer bejött. Most Gérár királyán - megint. Akit Abiméléknek hívtak. Biztos a fia volt az előző Abiméléknek. Kár, hogy az egyezmény tiltotta ezt, de kit fog egy darab papír visszatartani, főleg ha csak szóbeli megállapodás volt, elvégre a szó elszáll! Csak sajnos megbukott a terv, mert a király kiszúrta mikor Izsák és a felesége smároltak. így Izsáknak nem volt más lehetősége mint hazamenni és elvégezni azt a fránya vetést, pedig mennyivel egyszerűbb lett volna kifosztani Gérárt megint!
A dolog amúgy nem maradt következmények nélkül a Géráiak részéről (akik a filiszteusok), mert jól elzargatták onnan a zsidókat (betemették a kutakat meg határőrséget csináltak). Hiba, ekkoriban az Úr még nem súlytott le olyan gyakran a népekre.
Mikor végre visszahúzódtak a szerződés garantálta határaik mögé a filiszteusok is békénhagyták őket.


Közben Ézsau megházasodott és gyerekeket csinált, Jákób és anyja utálták is érte ahogy illik.
Izsák is vén, vak, és eléggé szenilis is lett, eljött az idő, hogy kiossza az elsőszülöttnek járó áldást. Úgy tűnik nem tudott a lencse-hadműveletről, ezért Ézsaura kívánta ráruházni azt. Viszont mindenkinek jár az utolsó vacsora, így elküldte Ézsaut vadászni egy jó kis vadprököltért.
Ezt Rebeka (Jákób felesége) kihallgatta, tervet eszelt ki, hogy Jákóbnak csalja ki az áldást. Jákób kicsit húzódozott, de túl sok kifogása nem volt. Ez volt a terv: fognak két kecskét (Izsák is nagyétkű lehetett ha két kecskét meg bírt volna enni), abból megcsinálják a prököltet, és a bőrükbe öltöztetik Jákóbot, így tökéletesen álcázzák és minden jó lesz.
Jákób be is ment az apjához, megfogta a kukiját, apuci bezabálta a két kecskét (nemtom mennyi fűszer volt rajta, meg egyáltalán), a gyerek hangja gyanús volt kicsit, ezért megtapogatta, de aszondta, hogy na, ez szőrös, pont mint egy ember, nem mint egy kecske, nem bizony, ez biza Ézsau. Végül meglett az áldás, Jákób anyja tanácsára gyorsan lelépett mielőtt megjött Ézsau anyja rokonaihoz, Ézsau meg kikönyörgött egy áldást (nem tudni, miért nem lehet visszavonni azt a másikat), amiben hadvezérré nevezték ki.
Ja, és ha már így esett Jákób ha morogva is de jóváhagyta az önkéntes száműzetést, és nyilván hozzávágta Jákóbhoz a szent cuccokat, de használati utasítást azt sajna nem mellékelt, a hagyományokat nem adta már át neki. Ez majd a következő bejegyzésben részletesebben lesz elmondva.