1 + 10 + 1 csapás

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le!

0. csapás:
Mózes és Áron elment a fáraóhoz, és tették amit az Úr mondott: Áron földhözvágta a pásztorbotját (az övé csak egytöltes volt, vagy mindkét bot csak egy-egy töltetet kapott? Majd kiderül, talán.), és az kígyóvá változott. A Fáraó azt mondta: Ezt mi is tudjuk, és tényleg tudták. Igaz, Áron bot-kígyója megette a többi kígyót, de ez a lényegen nem változtatott, a fáraó nem engedte el a hébereket.

1. csapás:
Másnap ment megint ment Áron és Mózes a fáraóhoz, most az összes vizet a Nílusban és az összes egyiptomban raktározott vizet ami edényekben volt vérré változtatták, most mind Mózes mind Áron használta a botját. A fáraó azt mondta, ezt mi is tudjuk, és tényleg. Mózes azt mondta: - De hát ez ugyanaz a vér, nem is csináltatok semmit! De a lényegen ez nem változtatott, a fáraó nem engedte el Mózeséket, az egyiptomiak meg csak ástak pár kutat hogy a homok kiszűrje a ... vért. öhm.
Ez annyira bonyolult volt mindenesetre, hogy 7 nap is eltelt mire előálltak a következő csapással.

2. csapás:
Most megint Áron botját vetették be. Ezúttal békákat idéztek ki a folyóból.
De a fáraó emberei is kiidéztek mégegy rakás békát, és ahogy azok ott masíroztak mindenfelé a fáraó rájött, hogy, ha, a kis cseles zsidó, dupla csapás Egyiptomra, hé, békák, gyertek vissza, ott mi lakunk!
Végül szólt Mózesnek, hogy tűntesse el a békákat. Mózes kiment és csak azok a békák maradtak életben amik a természetes lakóhelyükön voltak.
Erre a fáraó azt mondta: na, b'meg itt büdösödik egy (két) rakás béka, nem erről volt szó, nem mentek sehova.

3. csapás:
Megint Áron botját vetették be, ezúttal tetveket hívtak elő. Mivel a tetvek nehezebb mint a békák, így az egyiptomiak nem tudták utánukcsinálni. De hátha csak szerencséjük volt, akármit mondanak is az írástudók, így a fáraó nem engedte a hébereket sehova.

4. csapás:
Mózes botját akiválták ezúttal, és böglyöket idéztek (hol vannak a békák, mikor kellenének, eh?), de most Gósen földjét (ahol csak héberek laktak, pontosabban minden zsidó ott lakott, mind, akik olyan sokan voltak, hogy "betöltötték egész egyiptom földjét", ööö) nem súlytotta a csapás; a fáraó átgondolta a dolgot, és hivatta Mózest és Áront. Most már megengedte, hogy menjenek a 3 napos áldozóünnepségre, Mózes eltűntette a böglyöket, mire a fáraó meggondolta magát.

5. csapás:
Másnap Mózes ment a fáraóhoz, mondván másnap Egyiptom összes (házi)állata meg fog dögleni (kivéve a zsidókét). És úgy is lett.

6. csapás:
Mózes most az Úr parancsára holmi hamut szórt a levegőbe, ettől minden emberen és állaton egész Egyiptomban (nincs szó arról, hogy a zsidókon nem, így feltehetőleg rajtuk is) hólyagos fekélyek nőttek. Ha másra nem is volt jó a dolog, az írástudók is elkapták a betegséget, így azokkal sikerült végre leszámolni. És most az Úr keményítette meg a (névtelen) fáraó szívét, pedig ugye már minnimum duplaanyi csodát tudtak csinálni a zsidók, mint az egyiptomiak. De az Úr szerette őket is, bár ha belegondolunk, akkor csak a fáraóval volt problémája, miért nem súlytott le rá csak úgy, egyszerűen? Mert végtelenül igazságos ő.

7. csapás:
Másnap Mózes megmondta, hogy másnap jégeső lesz, és aki nem húzódik fedél alá, az mind meghal.
Az egyiptomiak akik hittek neki bementek a házaikba, sőt: nemlétező barmaikat is behajtották az istállókba!
A csapáshoz Mózes botját vették igénybe.
Még a füvet is elpusztította a jégeső - de Gósen földje persze érintetlen maradt. Ilyen jégeső pedig nem volt még Egyiptom földjén, mert jég ÉS TŰZ esett egyszerre. Wow.
Ez már annyira sok volt, hogy a fáraó elismert mindent, csak hagyják abba a piszkálását. Mózes azt mondta: - Na persze, hiszi a piszi!; de azért elállította az esőt. Ez akkor történt, amikor az árpa és a len már érett, de a búza és a tönköly még nem hajtott ki.
A fáraó meg megint meggondolta magát.

8. csapás:
Az Úr bevallotta, hogy minden alkalommal a fáraó szívét ő keményítette meg (szóval szegény ördögnek esélye sem volt), merthogy milyen fasza ám ez a sok csapás, olyan fasza, hogy jó sokáig mindenki erről fog beszélni (kár, hogy senki más nem beszélt róla csak a biblikus szövegek, Egyiptomban meg aztán senki sem).
A köv. csapás - mondta az Úr - sáskák lesznek, és minden növényzetet le fognak tarolni Egyiptomban, még a fákat is!
A fáraó embereinek már nagyon elegük volt, és unszolták a fáraót, hogy hagyja már ünnepelni azt a rohadt népet, 3 nap az egész!

A fáraó kérdezte, kik mennének, Mózes mondta: mindenki. A fáraó azt mondta, a férfiak mehetnek. Erre Mózes miután megtárgyalta az Úrral megindította a sáskák seregét, amik minden zöldet lelegeltek Miután a szöveg azt mondja a sáskák azt ették, ami a jég (+tűz) eső után maradt, így feltételezhetjük, hogy Gósent nem bántották, különben ez a csapás inkább a zsidókon lett volna csapás, mint Egyiptomon.

A fáraó gyorsan hivatta Mózest és Áront, hogy tűntessék el a sáskákat, Mózes imádkozott egyet, mire az Úr nyugati szelet küldött, és az összes sáskát belefolytotta a vörös tengerbe (jó nagy, és válogatós szél, ebből is látszik, milyen csodálatos - és kegyetlen).
Ja, de az Úr mindjárt megkeményítette a fáaró szívét, hiszen van még hátra pár trükk a tarsolyában, kár lenne, nem ellőni, nemigaz?

9. csapás:
Mózes (az Úr utasításai szerint) az ég felé tárta karjait, és 3 napra rögtön sötétség lett, az egyiptomiak végiggaludták az egészet, csak a zsidók olvastak lámpafénynél.
A fáraó mikor felkelt hivatta Mózest, és modta, elmehetnek mind az emberek az ünnepre, csak az állataikat hagyják otthon.
De Mózes vérszemet kapott, és plusz állatokat követelt a fáraótól.
Az Úr megint megkeményítette a fáraó szívét, sőt, az most közölte Mózessel, hogy többet meg ne lássa, vagy kivégezteti.
Mózes is hasonló fenyegetőzések mellett sértődötten ment haza.

10. csapás:
Az Úr szólt Mózesnek, hogy ideje elkezdeni "kölcsön"-kérni az aranyat, ezüstöt és cifra ruhákat a népektől, mert most már mindjárt elmennek. El, méghozzá a búsba, nem csak a háromnapos ünnepre, az csak kitaláció volt végig.
Az Úr még mindíg csodatévő kedvében van, ezt hangsúlyozza is, és ha nem lenne ürügy a fáraó makacsasága, amit ő maga idéz elő végig, akkor nem lehetne ennyi csodát tenni, ami ugye milyen kár lenne? Ezért most minden egyiptomi elsőszülött meg fog dögleni egyetlen éjszaka alatt, mehehe, méghozzá az Úr sajátkezűleg fog végezni velük, dupla mehehe!
Hogy a zsidóknál ne legyen halálozás a) egy zsidó se bántsa az egyiptomiakat b) vegyen minden család egy ép, hím egyéves bárányt a hónap tizedikén, tizenegyedikén vágják le és egyék meg. Ha az adott család nem bírná egyedül megenni, akkor közösen fogyasszák el más családokkal. Mindegyik család aki evett a bárányból fogjon némi vért, és kenje be vele az utcai ajtófélfáját (csak a küszöböt ne). A húst tüzön sütve kell megenni (elektromos sütő nem jó!), kovásztalan kenyeret és keserű füveket kell még hozzá enni. Este kell megenni, ha marad belőle valami, akkor azt el kell égetni.
Evés közben legyen rajtad öv (asszem a ruha is kell, mert ez fogja össze), meg saru (=cipő), és a kezedben kell lennie a (pásztor)botodnak.
Örökké így kell ünnepelni ezt a napot (=húsvét). Az ünnep menete: 7 napig nem lehet kovász(tartalmú dolog) a házban, csak kovásztalan kenyeret ehetnek. Aki kovászos cuccot eszik azt ki kell végezni.
Az első és a hetedik napon "szent gyűlést" kell tartani (kb. mise). ezen a két napon semmi mást nem szabad csinálni, mint elkészíteni a szükséges ételeket.
Az első hónap 11. napjának estéjétől a 21. nap estéjéig kel kovásztalan kenyeret enni. (ez 10 nap. Hogy lesz belőle hét?)
5.Móz.16.8. szerint ugyan csak 6 napon szabad enni a kovásztalan kenyeret, a hetedik napon még azt sem, dehát ne akadjunk fenn mindenféle apróságon, pl. hogy 5.Móz. máshol szintén 7 napig eszi a kenyeret, khm.
Az egyiptomiaknak azt kellett mondani, hogy "áh, csak valami vallásos szertartás". Azok meg persze tovább nem firtatták.
Másnap volt is nagy sírás rívás (gondolj a rentgeteg csecsemőre, kölyökkutyára, stb.) és fogcsikorgatás, és a fáraó rögtön mondta Mózeséknek, hogy húzzanak ki az országból, ha kell az állataikkal együtt, ők pedig azonnal indultak is, útközben nagy vígan fosztogatva. 600ezren voltak csaka felnőtt férfiak közöttük. És ez volt a 430. év az egyiptomi fogságból. A gond csak az, ugye, hogy a jóslat a kanaán földjére való visszatérésről szólt, az meg még egy kicsit odébb van...
Mózes még bedobott egy utolsó módosítást a páshkán (a levágott birka, l. fent): csak zsidók ehetnek belőle, a pénzen vásárolt szolgák is csak akkor, ha azokat körülmetélték.
A zsellér (jószággal nem rendelkező ember) és a béres (időszaki munkás a földeken) szintén nem ehet belőle (angolban külföldi, vagy bérelt szolga).
A házból húst kivinni tilos, de a csontot csak kint szabad összetörni (nem ám csak úgy kidobni a szemetesbe emberek!).
Körülmetéltelen ember egyáltalán: nem is készíthet páshkát.
És még ezen a napon elhagyták Egyiptom földjét az Izráel leszármazottai.

január = Abib

Az Úrnak fel kell áldozni minden elsőszülött fiát minden jószágnak. Ha viszont szamárról van szó, akkor bárányt kell vinni a szertartásra, vagy ki kell törni az állat nyakát. És az embergyerekek helyett is bárányt kel vinni.

A kivonulásnál rögtön mehettek volna a filiszteusok földjére, de az Úr nem karta, hogy rögtön harcba keveredjenek, mert a morál nem volt túl jó, még a végén visszamegy az a sok ember Egyiptomba (helló, Mr Mindenható!?).

Vitték magukkal József maradványait (= tetemek) is.
Az Úr pedig éjjel nappal vezette őket megállás nélkül: nappal füstoszlopban, éjjel tűzoszlopban..

+1. csapás:
Az Úr azt mondja, forduljanak vissza. Erre azt a gondolatot ülteti el a fáraóban, hogy a zsidók eltévedtek, megkeményíti a fáraó szívét, és máris jön utánuk.
Az pedig jött is utánuk máris, csak előbb befogatott a szekereibe. Hogy mit fogatott be, ha egyszer az összes állat megdöglött? Biznyára rabszolgákat! A kis ravasz :)
600 parancsnok vezette a fáraó seregét, aminek maga volt a főparancsnoka. Be is érték a zsidókat (akik voltak úgy 3millióan) a nemlétező lovaik vontatta szekereken és nemlétező lovaikon lovagolva (várj, lehet, hogy nekromanták felátmasztottak neki csontlovakat? Csakis úgy lehetséges!).
A népnek meg bár volt fegyvere megijedt, de Mózes megnyugtatta a népet, a tűz/füst oszlop meg előről hátvédbe ment át, így nem bírtak az egyiptomiak odaérni.
Mózes pedig fogta a pálcáját, intett vele (huss és pöcc, lol), és az Úr egész éjjel keleti szélt fújt, és középütt egészen felszáradt a tenger meg a meder. És nekiálltak átkelni a zsidók.
De aztán jöttek utánuk a fáraó seregei, de mielőtt beérték volna őket a tűz ÉS füstoszlop elzárta az útjukat, és menekülőre fogták a dolgot (bár én azt sem értem, minek mentek be?). De Mózes Isten parancsára megint intett a bottal, és a tenger összezárult, és a fáraó és az egész serege jól belefulladt.

Ez így történt, csak az archeológusok tagadják le.