Jákób oda és vissza - nem egy babó meséi

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le!

No, ott tartottunk, hogy Jákób éppen lelép otthonról. Az eseményekről Ézsau is előbb-utóbb értesült, főleg az a rész maradt meg benne, hogy nem jó a kananeus feleség, így ment és szerzett magának egyet Ábrahám családjából is.

Közben Jákób ment mendegél, mígnem este lett, akkor fogott egy követ - ez fontos, ez a kő -, és arra ráfeküdt és hirtelen - anélkül hogy elaludt volna - látomásban volt része: angyalok mászkáltak az ég mennyezetén lévő lyukon keresztül, és bár nyilván volt szárnyuk, inkább létráztak. Egyszercsak ott volt az Úr, és ugyanazt elmondta, amit Ábrahám az áldásában. Jákób meg aszondta, milyen fura egy rémálom, aztán reggel fogta azt a követ és oszlopnak állította, és az az oszlop volt az oltár, és magával is vitte, mint az később kiderül, és mivel egyszer működött úgy hogy ráfekszik, hát onnantól úgy használta. Naszóval végül elért ahová indult.

Lábánnál lakott ott a messzi távolban, ez volt az anyja valami rokona, és annak volt két lánya: egy vaksi, és egy csinos és fiatal. Naná, hogy a fiatalabbra hajtott. Mivel pénze nem volt 7 év birkaőrzéssel kellett fizetnie a házasságért. Mikor letelt nyélbe is ütötték a lagzit, Jákób meg már olyan kanos volt, hogy amikor végre bement valaki a sátrába nézte a franc ki az, rögtön rámászott. Csak reggel jött rá, hogy az Lea, az idősebbik testvér.
Ment is rögtön Lábánhoz, a tett által azonban sajna szentesítve volt a házasság, Lábán meg holmi hagyományokra hivatkozott, és az újabb feleségért újabb 7 év melót követelt. Mit volt mit tenni Jákób belement.

Jákób nem nagyon szerette Leát, de mivel koton még mindíg sehol, csak összejött egy szakajtónyi gyereke tőle.
Közben Rákhelt is elvette, az viszont csak nem akart teherbe esni. Viszont Lea és annak szolgálólánya (akitől szintén lett jópár gyereke Jákóbnak, és Rákhel szolgálólányától is) talált valahol mandragórát, ami mint tudjuk jó fogamzássegítő szer, és cserébe hogy Jákób aznap Leával bújik ágyba Rákhelnek adtak egy adagot. A dolog működött és végre mindenki boldog volt.

Olyannyira, hogy Jákób idejét látta hazamenni. De előbb lóvé kellett. Az őrzött nyáj adott részében alkudtak meg, a következő generáció tarka részében.
Lábán nem lehetett valami tapasztalt az állattenyésztésben, attól függetlenül, hogy ebből élt (biztos jó tőkés módjára csak ült a pénzen, de dolgozni azt sosem, beosztottjai is csak irodában képről láttak kecskét), mert simán bedőlt amikor Jákób pár vesszőre fogta álllatnemesítő tapasztalatait - célzottan mindent úgy pároztatott ugyanis, hogy direkte tarkák jöjjenek ki.
Ezt egy újabb évben is eljátszották, csak fordítva.
Jákób csak azokat hagyta normálisan szaporodni, amik véznák és betegesek voltak, azokat mind meghagyta nagy kegyesen Lábánnak.

Persze ezt a pofátlanságot nem lehetett a végtelenségig csinálni, így a második év végén gyorsan lelépett Jákób se szó se beszéd.
Rákhel tudta, hogy baj van, ezért megfelelő cserealapot szerzett: túszként elvitte Lábán isteneinek képmását (azaz magukat az isteneket fizikai formájukban ahogy akkoriban hitte mindenki). Ezért cserébe mikor Lábán beérte őket megalkudtak hogy elmehetnek. Az egyezményt Jákób álom-kavics-oszlop-oltárára esküdve szentesítették.

Útban hazafelé Ézsauhoz szintén tudta, hogy kemény menetnek néz elébe, így mindenkit maga elé küldött, hogy ha Ézsau nekiáll lemészárolni mindenkit ő azért el tudjon futni még időben.
Még egyszer bevetette a kő-oszlop-oltárt, és abból a mátrix letöltött Jákóbba az összes harcművészetet, míg le nem győzte magát az Istent is (pontosabban egész éjjel gyepálták egymást, és végül a nyüzüge Jákób legyőzte Istent, ami meglepően gyengének és tehetségtelennek mutatja Istent), ami csak csalással tudta legyőzni Jákóbot, aki (mármint Jákób) attólfogva sánta lett. Isten át is nevezte Jákóbot Izráelnek, de hát ki ad egy olyan isten szavára akit épp most kalapáltak el? Ezért Jákób Jákób maradt.

A sok lóvé láttán Ézsau jó ötletnek tartotta azt megtartani, ezért visszafogadta az öccsét, aztán gyorsan hazaszaladt mielőtt kihűl a lencsefőzeléke.

Ahogy mentek utána Jákóbék elértek Sekhemhez, ami egy város. Ahogy ott a 4éves Dína (Jákób/Izráel egyik lánya) kószált a helyi királyfi elvitte és megdugta a kicsi lányt, és annyira tetszett neki, hogy szólt az apjának, hogy tárgyalja le a házasságot Jákóbbal.
Jákób még belement volna a dologba, de a 10-12 éves Simeon és Lévi azok nem, merthogy azok nem zsidók, és a faj tisztaságát meg kell őrizni.
Ezért rávették a sekhemieket, hogy metéljék körül őket, és amikor azok lábadoztak a csonkításból (amit persze a zsidók végeztek el, hiszen honnan tudta volna egy sekhemi hogy mi az a körülmetélés) - ez a város összes férfilakosát jelentette - fogták magukat és mindegyiket kardélre hányták, mert ez így igazságos.

Aztán Jákób megint elnevezte Béthelt, megint Izráelnek nevezte át Isten, megint figyelmen kívül hagyta Jákób az átnevezését. Pontosabban a Szentlélek, ami inspirálta az Írást. Várjunkcsak, az nem feledékeny, mert tökéletes. Vagy, ööö, lépjünk tovább én azt mondom.

Rákhel szült mégegy gyereket aztán meghalt, meg Izsák is meghalt (igen, Izsák, aki már akkor haldoklott, mikor vagy 20 éve Jákób lelépett otthonról), csak hogy valami vidámabb történetbe kezdjünk. Ézsaunak a fiai meg a lányai voltak, esetenként a húgai (ez azért van, mert a törzsek vezéreire a "fia" kifejezés van használva, ami hímnemű), meg voltak köztük fejedelmek és királyok, meg különben is elég kiejthetetlen neveik voltak, ezért legközelebb Józseffel folytatjuk.