A szokásos módon ment, egészen addig míg Abimélek rajta nem kapta őket hogy fogdossák egymást. Fuccs lett a vagyonkának.
Aztán Ézsau migránst vett el, Izsák meg öreg lett és vak, ezért nekilátott átadni a varázserejét. De előtte elküldte Ézsaut hogy lőjön neki valami vadhúst.
Az el is ment, erre Jákób meg az anyja rögtön szövetkezni kezdtek ellene. Mutter mondta:
"Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét"
Én meg csak nézek, hogy mi a retkesnek? Mintha az író annyira sötét lett volna a témához, hogy úgy gondolta, ha az egyikből kaját főzünk, akkor annak a bőrét már nem is lehet felhasználni álruhának!
Mindenesetre Jákób beöltözött kecskeembernek, Rebeka meg jól megfűszerezte a kecskét hogy az ízét már nem is lehetett érezni, és így Jákób Ézsaunak kiadva magát megszerezte a varázserőt-vagy-mit. Izsáknak fel se tűnt hogy Ézsau még el se indult, és a vadhút elkészíteni nagyon hosszú főzési idő, de hát ez van. Átverte a saját családja.
És mint valami közmondásos cigány-népségben, Jákób rögtön aggódni kezdett, hogy ő mostan ki lesz nyírva. El is menekült anyuci tesójához. Igaz hogy manapság rögtön ott keresné a rendőrség, de ki mondta hogy Ézsau okos legény volt? Vagy épp az apja.
Ja, Rebeka nem mellesleg migránsozni kezdett Izsáknak, így a gyerkőc eltűnése már nem is volt téma. Elvégre egy árja feleség az árja feleség.
Ezen a ponton azt mondanám, a történet valahol ezen a szinten mozog:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése