János Jelenései - Szép Új Világ

No, mégis berakom az egyik összhasonlító táblázatot: a 12. és 20. fejezetekről:
Jel. 20.1 És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. 2 Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre
---------
Jel. 12.9 És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.

Jel. 20.3 ... azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre.
---------
Jel. 12.12 Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van".

Jel. 20.3 levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket
---------
Jel. 12.9 És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget

Jel. 20.3 amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre.
---------
Jel. 12.13 Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte;

Jel. 20.4 És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.
---------
Jel. 12.16 De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. 17 Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele,

Jel. 20.8 és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot is; hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye.
---------
Jel. 12.15 A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral.


Jól látható, hogy számos közös pontot nevezhetünk meg, ha összegyűjtük ezeket, kiderül, hogy a két történet ugyanarról az eseményről szól, esetenként más szimbólumokat használva:
1. a népek megtévesztése (Jel. 20.3,8,10 és Jel. 12.9),
2. rövid ideje van hátra (Jel. 20.3 és Jel. 12.12,14),
3. elbocsátják egy időre (Jel. 20.3,7 és Jel. 12.12),
4. háborút kezd (Jel. 20.8 és Jel. 12.17),
5. hogy elpusztítsa az Egyházat (Jel. 20.7,9 és Jel. 12.12-17)

A fentiekhez 2 újabb párhuzamot is hozzátennék:
A seregek összegyűjtésének képe (20.8) a 6. pohár Armageddonjával teljesen megegyezik.
A Sátán seregeinek elpusztítása (20.9) pedig a 7. pohár képével mutat lényegi egyezést.

További magyarázatot igényel az "ezer év", ami még ha nem is konkrét szám hanem egy - nagy - időtartam, komolyan megkavarja a dolgokat. Mert ez vajon egy újabb kép a könyvben, vagy az előző fejezet tényleges folytatása?
Mindenesetre egyre több és több az ismétlés, ami mindenképpen kétségeket ébreszt.
Az első feltámadás kikről szól vajon? Észre kell venni azonban, hogy csak "lelkek" amik "feltámadtak", így nem kötelező ezt "komolyan" (azaz szó szerint) venni.
És egyáltalán kikről van szó? Lefejezettek, Jézus szaváért kivégzetek... De mit ért "Jézus szaván"? Az igaz hit irományait, azaz akár az Ószövetség tekercseit is? Vagy az evangéliumokban ismertetett Jézus életében elmondott szavait?

Góg és Magóg viszont könnyű az Ezékiellel (38-3. fejezetek) való összehasonlítás után: "a nagy ellenség", vagy méginkább "az összes ellenség". Tehát a dolog majdhogynem érdektelen.

elenben eszünkbe juthat, mi, vagy mi okozta az első halált, és hogy abból van-e a feltámadás? A feltámadás, különösen a második testi, feltámadás, vagy pl. örök megtérés?

Eztán azonban előkerül néhány könyv, meg az Élet Könyve. Itt egy érdekesség van: a halál és a pokol (Seol) kiadja holtait. De ha a Seol a Sír, akkor mi van a halállal?
Végül azonban csak eszembe jutott, hogy Pál szerint a bűnben való élet = halál, így a kérdés végül megoldódott.

Had gondolkozzam hangosan a 20. fejezetről:

Tudjuk, hogy az Ószövetség alatt a nép folyton engedetlenkedett, és az "eredendő bűnnel" lépett a "halál" a világba. (Most mindegy melyik jelentésben.)
Tudjuk, hogy aztán jött Jézus, eltörölte az eredendő bűnt, vagy ilyesmi, meghalt, felment a mennybe őrizetlenül hagyva - ismét - nyáját, akik viszont már engedelemesek maradnak, nem úgy mint a zsidó zsidók akik a Sátán zsinagógája és csak mondják hogy zsidók (azaz keresztények).
Tudjuk, hogy János a pathmoszi nem volt zsidó, nem beszélt héberül, legfeljebb pár szót ismert, azt is fonetikusan, vagy egészen speciálisan választotta ki őket saját marhaságai igazolására (l. Armageddon).
Tudjuk, hogy János Jelenéseinek 1-19 fejezete János a pathmoszi jelenéről és múltjáról szól, a 21-22 pedig holmi mennyei jeruzsálemről, azaz nem kell feltétlen tudomást vennünk a náci locsogásáról.
Tudjuk, hogy a 12. fejezetben az alábbiak szerint folynak az események:
- Mária terhes Jézussal, a Sátán meg akarja öletni őket, majd üldözi Máriát. Ez megfelel Heródes mesebeli gyerekgyilkosságának és az egyiptomban töltött időnek.
- A Sátán itt levettetett a Földre, és üldözi a keresztényeket, mint aki tudja hogy kevés ideje van (persze csakm iután Jézus és családja elleni merényletnek nem lett eredménye).
- Tudjuk, hogy a Sátán Jézus utáni üldözésének isteni csoda vetett véget.

A 20. fejezetben ellenben ezt látjuk:
- A Sátánt sok időre a Mélységbe (Abyss) vetik, majd egy rövid időre eloldoztatik.
- A Sátán megkötözésekor történik az "első feltámadás", amiben azoknak van részük, akik hűen szolgálták Mr. Istent ÉS akik vértanúhalált haltak (vagy készek voltak halni) az Ügyért.
- Tudjuk, hogy akiknek része volt az "első feltámadásban", azok nem vesznek részt a "második feltámadásban", így az értelmezésed láthatóan rossz.

Tudjuk, hogy Jézus Második Eljövetele HAMAR jön, még közvetlen hallgatóságának életében, max. i.sz. 150-ben, de inkább előtte.
Tudjuk, hogy Jézus egy rövid időre ment fel a mennybe, de ugyanakkor egy majdnem generáció időtartamára - ami viszont lehet "sok idő"-ként aposztrofálható.
Tudjuk, hogy a keresztények őrült agyában a Gen.3.15 kígyója maga a Sátán amit Mr. Isten megbüntetett, "megkötözött".
Tudjuk, hogy a "Sátán" alakja az Ószövetségben egy engedelmes szolgája Mr. Istennek. A héber szó jelentése "vádló" (ami úgy érzem a "másik oldalt megmutató" lehet mint koncepció). Ellenben az Újszövetségben a Sátán már egy görög, hasonló hangalakú szó, ami "félrevezető", "csaló" jelentéssel bír.


No és most próbáljuk meg összerakni, amit tudunk:
A 12. fejezetben a Sátán "tudja hogy kis ideje van", mert Jézus kereszthalála gúzsba fogja kötni, legyőzi a Sátánt, a bűnt, a halált.
A 20. fejezet ellenben sokkal kuszább, és nem azonosak a képek az apró részletekben a 12. fejezettel, így meg kell vizsgálnunk külön (különösen ha más forrás illesztette be a fejezetet).
A sátán a 20. fejezetben minden előzetes kec-mec nélkül megkötöztetik és a MÉLYSÉG-be záratik, nem pedig a Földre száműzetik. Megkötöztetik, tehát rabságban tartatik, tehát engedelmes szolgája lesz Mr. Istennek.
Eltelik "1000 év", ami a texturális/magasabb kriticizmus szerint valójában "ezernyi". Tudjuk, hogy az Ószövetség teljes terjedelme a zsidó hagyomány szerint megfeleltethető egyetlen isteni napnak, és azt is, hogy az Újszövetségben az áll "1000 év Istennél 1 nap". Azaz az 1000 év az Ószövetség ideje, ami alatt bűnben egyedül a hűséges kevesek nem élnek, azaz vannak életben: a próféták és királyok.
Aztán a Sátán eloldoztatik egy kis időre, megtámadja az igaz zsidókat, azaz a keresztények egyházát/vallását, de Mr. Isten lesújt rájuk és ez nem fog nekik sikerülni. Ez a kép megfeleltethető mondjuk Jeruzsálem zajló ostormának is (hogy adjunk egyet a preteristáknak), de méginkább Jézus kereszthalálának és feltámadásának - azaz krisztus győzelmének. És akkor az utolsó Nagy Ellenség is megsemmisül (vettetik a gyehennába, ami a második halál, és kínoztatik örökkön örökké - de ne feledjük: itt a Sátán csak mint koncepció szerepel, nem mint egyének. Az "örök kínzás" pusztán megalázása egy ellenségként kezelt célnak/szervezetnek.)
És miután ez megtörtént bekövekezik a Második Eljövetel, aminél mindenkit megítélnek cseekedetei szerint akire nem volt érvényes az első feltámads. Aminek nem volna értelme, ha ugyanúgy az első feltámadás során említettekre vonatkozna, hiszen 2 ítélet létezik csak: ha megfelelt akkor beléphet a Mennyei Jeruzsálembe, aki meg nem, az vettetik a tüzes tóba, azaz tökéletesen megsemmisül. Semmi értelme azért tartani egy kirakatpert hogy röhögjenek egyet a hívők.

És még a hivatalos állásfoglalás is minket segít: ugyan hivatalos értelmezése a katolikus egyháznak nincs kiadva, de egy dologban állást foglalt a kereszténység már régen: a milenniárisokat (akik az 1000 évet a jövőre vonatkoztatják, különösen pedig akik konkrét számadatnak tartják) azoknak tanatit eretneknek nyilvánították. ezt sose feledjük az értelmezésnél!

Hát, köszönöm a szót, ennyi kellett a 20. fejezethez.


A Jel. 21. fejezete azt mutatja be, hogyan választ Isten új feleséget magának. Egy új feleséget, egy új szövetségest, mely a régi város helyett az Új Jeruzsálem nevet kapta. A Jelenések tekercsei a tehát a válólevél, mely kihirdeti a szövetség megszűnését, és az ezzel járó büntetést.
A Mennyei Jeruzsálem leírását jó hosszan megkapjuk, lesz ott minden csodás dolog, mint átlátszó arany, kapuk amik 1-1 kagylógyöngyből készültek, táncoló manók és Óz a Nagy Varázsló.

21.17: ember = angyal?
22.16: János az angyal aki Jánoshoz beszél?
A két közölt lista arról kik nem juthatnak be a városba nem teljesen fedi egymást. És különben is: kik vagy mik az "ebek?
A másik listán a nem egyező részek: gyávák, hitetlenek (nem azonos a "bálványimádókkal", azaz másvallásúakkal ebben az iratban!), "útálatosak" (a szó "abomination" angolul, amit p. a tisztátalan állatok felsorolásánál használtak), paráznák.

És mindez meglesz
Hamarosan!
Hamarosan!
Hamarosan!
Hamarosan!
Hamarosan!

De nekem még van egy fontos kérdésem: Károli a 21.24, 21.26, 22.2-ben "pogányokat" emleget, míg más fordítások "nemzeteket".
Jó is, hogy feltettem a kérdést, mert kiderül, hogy Károli fején találta a szöget, és ez jó érv lett volna a preteristák kezében. Csakhogy nem fog ez nekik menni, mert jelentheti a frissen megétrteket, mi több: miért kéne ezeknek a Fáknak az Új Jeruzsálemben lenniük?
A használt szó egyébként "ethnosz", azaz "nemzetek", pontosabban "nem zsidó nemzetek". Pusztán János a pathmoszi antiszemitizmusát dícséri ez a szóhasználat.
Eligazodni az igeidőket hívjuk segítségül: a fákról János a pathmoszi jelenidőben ír, és mintegy következményként jelenik meg a korcsok eltűnése. Tehát a fák és annak temrékei a mostani (mármint János a pathmoszi számára "mostani, .i.sz. 1. századi) nemzedék megtisztítása az, amivel /ami után / aminek követkeményeként csak a keresztény teokrácia marad fenn Herr ÜberFührer Istennel és jobbkezével, Göring-Jézussal az árja faj élén.
No és persze nem elfeledni, hogy "ezek meglesznek hamar", azaz valaminek csak kell a feltételezett - vagyis remélt - jövőről szólnia.
No és persze a végső konklúziót mi sem erősíthetné jobban, mint a többi "prófétikus" könyve a Bibliának: hogy az egész TÉVES PRÓFÉCIA.

Azaz dugja fel magának a Bibliát aki írta, terjeszti és/vagy van olyan hülye, hogy hisz benne!