2009. február 1., vasárnap

A törvény életbe lép

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le!

Mózes önkéntes adakozásra szólított fel, és önkéntes adakozás kezdődött. Bésaléel és Aholiáb Júda nemzettségéből ki lett hívva és Mózes elmondta nekik mit kell csinálni, azok meg nekiálltak feldolgozni a cuccot (bár persze úgy van megfogalmazva, hogy elsőre úgy tűnjön, a tudást Mózes adja át a mesterségek alapjait is mármint, de nem):
Amikor már túl sok is volt a sok adomány Mózes kihírdette, hogy ne hordjanak többet, mert nem tudnak vele mit kezdeni.
Megcsinálták az egész cuccot, és nem hiszitek el, de ismét itt van az egész rohadt, unalmas tervrajz mégegyszer, had teljenek az oldalak. Lehet, hogy akkoriban is leütésre fizettek?!
A munkát ellenőrizte mind a papság, mind a mesteremberek, számontartották folyton azt is, miből mennyi van (még).
A végső nagy ellenőrzést Mózes végezte (mindent elévittek), és úgy találta, hogy minden a kiadott instrukciók alapján készült, így jóváhagyta, összeállította az egészet, elvégezte a szükséges szertartásokat (l. vonatkozó rész). Mire befejezték a második év január elseje volt.
Mikor minden megvolt "az Úr dicsősége" (= felhő) betötötte a hajlékot, így Mózes nem tudott bemenni. Mikor a felhő felszállt a nép elindult (utána), és mostantól ez mindíg így ment. Nappalonként az Úr felhője volt a sátoron (ha volt), éjjelente meg tűz (nem az Úr tüze, felhívnám becses figyelmetek. Trükk lappang itt?).

Mindenesetre vége a második résznek. Mi a könyv tanulsága? Hogy ha nem engedelmeskedsz, akkor meg fognak ölni. Vagy az Úr, személyesen, vagy valaki más. Öhm, ez talán mégsem az a tanulság, amit mi kerestünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése