Áldozzunk (függelék: biblikus mértékegységek)

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le!

Az Úr most már a sátorból beszélt Mózessel, nem kellett többé hegyet mászni.

Égőáldozatok

Áldozati állatok lehetnek: lábasjószágból alkalmas a juh és a tulok (felteszem ez a marha). Csak épek és hímek jöhetnek szóba. Te megölöd, a papok méretre vágják, meg szétsprickolják a vért, majd elégetitek.
Madarakból a galamb vagy a gerle a jó (természetesen hím csakis).

MEGJEGYZÉS: vannak itt konkrétabb részletek is, de a lényegen nem változtat. Aki be akarja mutatni az áldozatot az úgyis fellapozza a megfelelő szövegrészt.

Ha ételt áldozol, akkor kenyértésztát kell áldozni olymódon, hogy a hozott mennyiségből a pap és közvetlen alárendeltjei 1-1 marékot kivesznek, olajat (és tömjént) öntenek rá, és úgy el lehet égetni. A maradékot a papok megeszik.
Megsütött péksüteményt is lehet áldozni: kovásztalan lepényt és kovásztalan pogácsát. (módszer ugyanaz)
Van még pár módszer, a lényeg ugyanaz: liszt + olaj + tűz + a papok leveszik a részüket.

Amit nem szabad áldozni az kovásszal készült cuccok és méz. Ezeket lehet ugyan áldozatként vinni ("zsengeáldozat" = "firstfruits" = elsőszülötti áldozat terményekből(?)), de elégetni nem szabad őket.

Az összes ételáldozatot meg kell sózni.

Feldolgozatlan ételt is lehet áldozni ("zsengeáldozat" = "firstfruits" = elsőszülötti áldozat terményekből(?)): pörkölt gabonaszemeket, vagy gabonaőrleményt. Égőáldozatként kell bemutatni.

Hálaáldozatok

Itt lehet nőstényeket is áldozni. Varációk: juh, kecske, tulok. A fő különbség, hogy itt a két vesét is feltétlen el kell égetni (van még pár különbség az égőáldozathoz képest az apróságokban, de itt csak a mindenki által könnyen felismerhető részt emeltem ki).

Olyan bűnért áldozat, amit véltelenül/tévedésből/tudatlanságból követtek el

Ha pap vétkezett, akkor tulkot kell áldoznia.
Ha az egész nép (vagy egy nagyobb csoport?) vétkezett, akkor (tulok = marha) egy fiatal marhát kell közösen áldozniuk.
Ha fejedelem (világi vezető) vétkezett, akkor egy kecskebakot kell áldozni.
Ha közember vétkezett, akkor nősténykecskét, vagy -juhot kell áldozni.

MEGJEGYZÉS: az áldozat természetesen mindíg legyen teljesen ép (= nem csonka, nem beteg)

Áldozat tudtunkon kívül elkövetett bűnökért

lehetséges bűnök:
- ha valaki tanú lehetne, de nem tanúskodik
- ha tisztátalan dolgot érintesz, pl. tisztátalan barom (= állat?), vagy tisztátalan féreg holttestét (azaz élve nem gond?)
- ha ember tisztátalanságát érintette
és nem tudta, hogy ezeket elkövette, de később megtudta, hogy tisztátalanná (= kb. bűnös) lett ezek által
- ha meg volt győződve, hogy úgy volt ahogy mondta, de közben kiderült, hogy mégsem

akkor egy nősténybárányt, vagy kecskét kell áldozni, vagy ha erre nem teli, akkor két gerlét vagy galambot. Ez utóbbiak közül az egyik bűnért való áldozat, a másik égőáldozat lesz.
Ha ez sem megy, akkor egytized efa kenyértésztát/lisztet vigyen. Olaj/tömjén hozzáadása nélkül kell megégetni az oltáron mint bűnért való áldozatoként belőle egy marékkal (a többit lenyúlja a pap).

Ha valaki tévedésből elvett az Úrnak szentelt dolgokból, akkor vigyen büntetésként egy ép kost és a kár árát becslés szerint ezüst siklusban + 1/5 részt azon felül büntetésként.

Ha bármely egyéb tudatlanságból elkövetett bűnről van szó egy kost kell vinni áldozatként.

Áldozat szándékosan elkövetett bűnökért

módok
- hűtlen kezelés
- lopás
- zsarolás
- elveszett dolgot nem adja vissza a tulajdonosának
- hamisan tanúskodik
- egyéb

1) meg kell térítenie a kárt
2) egy ép kost kell áldozni

Az égőáldozati oltár kezelése

Itt lényegében arról van szó, hogy ez mindíg égjen, és folyamatosan vigyék ki a hamut (persze ennek is meg van a módja, de ennyire ne vesszünk el a részletekben, ugye?).

Az ételáldozat kezelése

A papok részét csak férfiak ehetik, kovászosan tilos megsütni.
A felkenéskor a leendő papnak is kell ételáldozatot bemutatnia (leírás l. szöveg). Ebből senki nem ehet.

A bűnért való áldozatok kezelése

A "füstölögtetés" azt jelenti: süsd ki. Azokat a részeket meg lehet enni (és "nagyon szentséges" = "nagyon finom" dolgok azok).
Ha valamit teljesen elégetnek a pap akkoris megtarthatja az állat bőrét. (ez persze kötelessége is, mint minden olyen esetben, ha jár neki valami)

A hálaáldozat kezelése

Az áldozó pap kapja a kiszabott részt az áldozatból. Ha kötelező áldozat, akkor aznap kell megenni, ha ezen kívül áldoznak, akkor másnap is ehetik még. A maradékot el kell égetni.

Áldozat és tisztátalanság

Azt a húst, ami tisztátalan dologhoz ért nem szabad megenni, hanem el kell égetni.
Ha valaki tisztátalan - tisztátalan dologhoz ért, legyen az bármi -, és eszik az áldozatból, akkor azt száműzni kell.
Az állatok "kövérjét" (bármi is az, talán a zsírja) fel lehet használni bármihez, de megenni tilos. Olyan állat zsírja is használható, ami elhullott, vagy széttépték. Aki megteszi, azt száműzni kell.
Aki vért eszik, azt is száműzni kell. (szóval ne is álmodj véreshurkáról)

Egyéb rendelkezések

Mindenkinek magának kell elvinnie a saját áldozatát.

Van olyan része az áldozatnak, ami a végrehajtó papot, és van ami Áront és fiait (a főpapokat) illeti.



SEGÉDLET:
Mértékek és pénzek a Bibliában
(Hosszmértékek) (Űrmértékek) (Súlymértékek) (Pénzek)

Hosszmértékek

1. Az Ószövetségben a hosszúságmérés alapegysége a "könyök" (a régi Bibliában "sing"). A könyökhossz az a távolság, amely egy átlagtermetű ember alsókarjának hossza a könyökétől a középső ujja hegyéig. Elnagyolt számítás szerint fél méternek szokták venni, pontosabban: 44,4 cm. Az "arasz" a könyökhossz fele: 22,2 cm. A "tenyérnyi" hosszúság (illetve szélesség) az arasz egyharmada: 7,4 cm. Az "ujjnyi" hosszúság a tenyér negyede: 1,85 cm. (Ezékiel könyvében a könyökhossz egy tenyérnyivel nagyobb a szokásosnál: 51,8 cm. - Ugyancsak Ezékiel könyvében szerepel egy hosszabb mérőeszköz, a "mérőnád", amely az előbb említett könyökhossz hatszorosa, tehát 3 m 11 cm.)

2. Az Újszövetségben is megvan a "könyöknyi" hosszúság. A megfelelő görög szó azonban olykor jelképes értelmű, pl. Mt 6,27-ben "egy arasz". Az "öl" távolságmérték, hossza: 1 m 85 cm. A "futam" (görögül sztadion) 185 m. A "szombatnapi járóföld" nem egészen 900 m távolságnak felel meg.

Lap teteje

Űrmértékek

A mérőedényeknek kétféle rendeltetésük is volt. Használták őket gabona vagy liszt mérésére, valamint folyadékmérésre. A mértékek neve, eltérő rendeltetésük miatt különbözik, néha még azonos űrtartalom mellett is.

Gabonamérésre használt űrmértékek

1. Az Ószövetségben leggyakrabban előfordul az éfá, amely Bibliánkban legtöbbször "véka" fordításban szerepel. Az éfá (véka) űrtartalma: 36,9 liter. A hómer az éfá tízszerese: 369 liter. Ugyanilyen űrtartalmú volt a kór, amely folyadékmértékként is szerepel. Csak a pusztai vándorlás történetében, a mannával kapcsolatban (2Móz 16r.) fordul elő az ómen, ez az éfá tizedrésze.

2. Az Újszövetségben, a Hegyi beszédben szereplő , véka" nem űrmértékként fontos, inkább csak jelkép. Az Isten országáról szóló példázatok során (Mt 13,33) előforduló "mérce" 12 liter. Egy más példázatban (Lk 16,7) szerepel a "kórus", ez megfelel az ószövetségi kór-nak.

A folyadékok mérésére használt mértékek

Az Ószövetségben előfordul néhányszor a bat: űrtartalma azonos az éfáéval: 36,9 liter. Ennek tízszerese a fentebb már említett kór: 369 liter. A hín a bat hatodrésze: 6,12 liter. Az Újszövetségben is említve van egy helyütt a bat-nak megfelelő görög szó, melyet Lk 16,6-ban "korsó" fordításban olvasunk; az ottani példázatban nem is a pontos űrtartalom a lényeges.

Lap teteje

Súlymértékek

1. Az Ószövetségben a súlymértékeknek elsősorban a kereskedelmi élettel kapcsolatban volt fontossága. A vert pénzt csak a perzsa kortól (az i.e. VI. század végétől) kezdve használták fizetési eszközül, addig arany- vagy ezüstdarabokat, rudacskákat használtak pénz helyett. Ezeknek a súlyát lemérték mérlegen, hitelesített kő- vagy fémsúlyokkal. A súlymérés alapegysége volt a Bekel. A föníciai kereskedelemben az (ún. könnyű) ezüstsekel súlya volt 14,55 gramm. A mina a Bekel ötvenszerese: 727 g. A talentum a sekel háromezerszerese: 43 kg és 650 g. Előfordul még a fél Bekel, továbbá a gérá; utóbbi a sekel huszadrésze. A babiloni (ún. nehéz) aranysekel súlya 16,37 g volt. Többszörösei ennek is a mina: 818 g és a talentum: 49 kg és 110 g.

2. Az Újszövetségben szintén előfordul a mina és a talentum. A János evangéliumában kétszer említett "font" (görögül litra) 327 g súlynak felel meg.

Lap teteje

Pénzek

1. Az Ószövetségben csak a dárik (vagy drahma) fordul elő: jelentheti a Dárius perzsa király által veretett aranypénzt (súlya 8,4 gramm), vagy görög ezüstpénzt, az ún. attikai drachmát (pl. Ezsdrás 2,69). Ha a régebbi történeti könyvekben bizonyos mennyiségű "pénzről" vagy "ezüstről" van szó, az általában az ezüstsekelt jelenti.

2. Az Újszövetségben előforduló pénzek a következők: görög pénz volt a Brahma, amely kb. azonos értékű volt a római dénárral. Mindkettő mintegy 4 gramm súlyú ezüstpénz volt. A kétdrahmás pénz az evangéliumban (Mt 17,24) "templomadó" fordításban szerepel; a négy Brahma értékű sztátér pedig mint "ezüstpénz". Néhány helyütt előfordul még az "ezüst" szó, jobbára ószövetségi idézetekben; ilyenkor természetesen a Bekel értelmében veendő. A dénárnál kisebb értékű görög vagy római eredetű aprópénzek- a valóságos értéknek megfelelően - "fillér" fordításban olvashatók. A felsorolt pénzek mai értékét felbecsülni hiábavaló vállalkozás volna a vásárlóérték különbözősége, de a mai pénznemek értékének változó volta miatt is. Irányadó lehet csupán az egyes pénzek arany-, illetve ezüsttartalmának az értéke.