Az aranyborjútól szombatig

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis azt mondják)

Mózes sokáig elvolt, a nép meg megunta, mentek Áronhoz, és kérték, hogy csináljon nekik "isteneket". Áron csinált is: fogta a vésőjét, és mindenféle aranyékszerekből a vésőjével öntött egy borjút (mint tudjuk József felesége Ápisz-főpap apával rendelkezett). A sivatag közepén, éhezve, szomjazva, minden civilizációtól távol mi fontosabb dolguk lehetett?
És olyan könnyen olvad az arany, hm?
Gondolkodjunk már egy picit!

Az Isten persze látta, hogy gond van, mondta is Mózesnek. Látva, hogy mennyire könnyen felejtenek az Úr elhatározta, hogy elpusztítja mindet, csak Mózest kíméli meg. Mózes azonban meggyőzte az Urat, hogy ez nem venné ki jól magát pl. Egyiptom szemében. Az Úr meg gyorsan abbahagyta a "veszedelem küldését".
Mózes aztán fogta a két táblát amire a törvényeket felírták (ki tudja mennyit, valószínűleg az összeset amiről a Sinai vagy milyen hegyen szó volt, mert később asszem Hóreb hegyének fogják hívni vagy minek).
A táblákat pedig maga Isten írta, sőt maga Isten vágta ki őket a sziklákból.

Mózes mikor leért látva mi történik (ami nem lehetett nagy meglepetés, hiszen épp erről beszélt neki az Úr nem sokkal ezelőtt) annyira bedühödött, hogy dobta a táblákat, had törjenek ízzé-porrá, a borjút beolvasztotta (azt szeretném én látni), aztán fogta... nos, szerencsés esetben egy köszörűt/lábbal hajtott csiszolót, rosszabb esetben a körömreszelőjét, és porrá törte az aranyat. Ami ugye fém, és azok közül is igen puha, azaz nem kő, hogy kalapáccsal össze lehessen törni. Szóval gondolom elvolt ezzel legalább 1-2 hónapig, és még meg is kellett itatnia azt az emberekkel!
Mózes kérdezte Áront, hogy miért hagyta a dolgot, az meg mondta, hogy a nép gonosz, rá ne nézzen, ő csak azt csinálta, amit a nép mondott (holott ugye épp fordítva kellett volna történnie).
Mózes erre összehívta a levitákat (mármint a törzsbe tartozókat, akik nem feltétlen voltak ténylegesen lévi leszármazottai), és aszondta, kezdjék lemészárolni a népet. Azok meg meg sem álltak 3000 holttestig (ne ölj, emlékeztek?).

Eztán Mózes elment, hogy bocsásson meg az Úr a népnek. Igaz, pár sorral ezelőtt ez már megvolt, de gondolom a népnek is kell a látszat. De miért nem lehetett ezt így elmondani? És mire volt jó a mészárlás? És mikor lesz Mózes megbüntetve a táblák, Isten saját kezéből származó egyetlen(?) ereklyéjének megsemmisítéséért? Elárulom, Mózes nem lesz megbüntetve érte.
Mindenesetre az Úr elkezdte megverni a népet (kész, a sztori teljesen kezd összeomlani).

Újabb beszéd az Úrtól (ami ismétlés), a nép meg annyira elszégyelli magát, hogy nem vett fel ékszert (naná, mert most olvasztották be mindet borjúnak). De ez jó alkalom volt, gyorsan meg is parancsolta az Úr, hogy most ne rakja fel senki az ékszereit, és milyen csoda, nem volt senkin ékszer. Hihetelen csoda!
Mózes meg fogta a "szent hajlékot" (azt a sátort aminek éppcsak megkapta a tervrajzát, és eddig nem építette meg senki), felállította, bement, aztán "leszállt" a felhő a sátor ajtajába. (Ócska trükk, a frigyláda mint ősi füstgép, és még a függöny is elrejti. Gagyi.)
Mózes "beszélt az Úrral színről színre ahogy barátok szoktak", de mikor visszament Józsué "ottmaradt a sátorban". Bemenni nem írja a szöveg. Ócsak bűvésztrükk ez, én mondom!

Mózes kikövetelte, hogy láthassa az Urat. Az megengedte neki, hogy hátulról láthassa. Azért nem szemből, mert egy isten arcát senki nem láthatja (akkoriban általános hit, persze ezt el nem ismerné egy keresztény, vagy - ha már - zsidó).

Mózesnek másnap reggelre vágnia kellett két olyan kőlapot, mint amilyet összetört, majd fel kellett mennie a hegyre, hogy az Úr újraírhassa őket. Mondjuk ha már ott volt mindenki, meg lehetett volna ejteni szerintem, de miért keresnénk logikát a hitben?

Odafent Isten megint nyomja ugyanazt a szöveget, amit már számtalanszor hallhattunk mostanára (köztük a 6 nép kiírtása továbbra is kiemelt helyen szerepel). Kiköti a nemzetiségi izolációt is azokkal a népekkel (mármint megtiltja a házasodást velük, persze csak a férfiaknak, a nők érdeklik a francot). A három ünnepet ismét elmondják, ilyesmi. Újabb negyven napot és éjjelt tököl el Mózes a hegyen, és megtudjuk, hogy a kőtáblákon tíz parancsolat van. Hogy melyik tíz? Valószínűleg az első tíz, amikor először kapott Mózes értelmes infót a hegyen akkor a hagyományos (bár pontjaiban kérdéses) 10parancsolatról volt szó (megerősítve: 2.Móz.34.1.). Az viszont nagyon gyanús, hogy elméletileg az Úr írná újra a táblákat, de végül Mózes írja meg (és hogy Mózes arca ragyogni kezd az is arra utal, hogy a nép Istennel kezdi azonosítani Mózest (egy istennek nem lehet az arcába nézni)).

Mózesnek a sok beszédtől világítani kezdett az arca (yeah, radioaktivitás!). Ő nem vette ezt észre, de mikor szóltak neki még előadta amit kellett, aztán felrakott egy fátylat hogy ne ijesztgesse a népet, aztán mikor megint ment az Úrhoz levette, és csak akkor rakta fel megint, mikor elmondta a végzett dolgokat a népnek. (a Károli kissé zavaros itt, a külföldi szöveg sokat segített, hogy most mikor hol van a fátyol) Erős a gyanúm, hogy Mózes mostantól mindíg fátylat hordott, sajna sehol nem ábrázolják így, ami nagy kár, szerintem.

Aztán eljött az idő, hogy prédikáljon Mózes, és a szombattal kezdte. Újabb infó, hogy még a tűzre rakni, azt piszkálni is tilos szombat/szabbathon.