bűnök és megváltásuk

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis azt mondják róla)

Indításként egy izráelből való nő egyiptomi neveltetésű fiát Isten személyes parancsára halálra köveznek az alábbi párbeszéd miatt:
- Isten a legnagyobb! - zsidó ifjak
- Isten kinyalhatja! - az egyiptomi

törvények és büntetésük:
- gyilkosság: az illetőt meg kell ölni
- ha jószágot öl adjon érte egy másikat
- ha valaki megsebez valakit rajta is ugyanazokat a sérüléseket kell előidézni (pl. el kell törni az illető karját - ha szilánkos a törés, akkor szilánkosra)
- az idegen nép tagjára ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint a zsidókra (de vajon honnan ismerje az illető a millióegy, gyakran értelmetlen szabályt?)
- minden hetedik évben tilos növényt termeszteni (ami mégis kinő, abból kell élni) - ez nem vetésforgó!
- a fenti után teljen el 7 ilyen év (49 év). Abban az évben a 7. hó 10-én fúvasd meg a riadókürtöket. Az 50. év ünnepi év, amiben "mindenki kapja vissza birtokát, és térjen vissza nemzetségéhez". (Hogy ezt miként kell elképzelni, halovány lila gőzöm, sincs.) Ebben az 50. évben aratni sem szabad. Vásárolni ebben az évben az ehhez az évhez képest régebben gyártott dolgokat drágábban, a közelebb termett dolgokat olcsóbban kell adni-venni.
Hogy ebből ne legyen kellemetlenség az utolsó évben amikor még nincs korlátozás az Úr megígéri, hogy abban az évben háromszor annyi fog teremni. (ez persze nem működött soha).
- örökre nem lehet földet eladni. ezt úgy biztosítja, hogy ha valaki elad földet, akkor annak rokonának ki kell fizetnie a vevőnek az árat, ílymódon visszavásárolva a földet. Ha nincs rokon aki erre képes lenne, akkor ha később összegyűlik a pénz az eltelt évekkel korigálva vásárolja vissza (a birtok ára minden eltelt évvel nő). Ha ezt sem tudja megtenni, akkor a kürtölés évében kell visszakapnia a földet (kíváncsi vagyok, mit szóltak ehhez a szomszéd népek). A lakóházak egy körülkerített városban (azaz manapság minden "falu"!) mindössze egy évig válthatóak vissza, egyéb módon nem. A nem körülkerített települések házai földnek számítanak. A léviták (a papi rend) városaiban lévő házak bármikor visszaválthatóak, illetve a kürtölés éve vonatkozik rája. Az ezen városokhoz tartozó szántófödek nem eladhatóak.
- szegénytől tilos kamatot vagy uzsorát szedni. Az ilyen szegény mukás (szolga/idénymunkás) a kürtölés évéig dolgozzon neked, aztán had menjen haza a gyerekeivel. Szegénységért nem adhatóak el az emberek rabszolgának. Szolga csak más népek tagjaiból kerülhet ki (a zsidók számára). Ha ez a külföldi épp a zsidók területén van, akkor annak tagjai is megvehetők. A rabszolgák tulajdonként örökölhetők, és soha nem kell felszabadítani őket. (nyilván ha nem adósság miatt kerültek ilyen helyzetbe)
Ha zsidó eladja magát külföldinek, akkor bármelyik rokona kiválthatja. A fizetendő pénz attól függ, mennyi idő lenne még a kürtölés évéig - hiszen akkor úgyis felszabadul (azért azt megnézném, hogy csak úgy hagyják őket elsétálni...).

Eztán jön egy hosszú litánia arról, hogy ha betartod az úr rendeléseit, akkor pl. rendben lesz a termés, nem lesz aszály (haha), és minden ellenségedet kardélre hányhatod (igazából a fegyver típusa mindegy). A hadakozási erő exponenciálisan nő (5-en 20-szoros túlerővel, 100-an 100-szoros túlerővel fognak elbírni). Ja, és persze lesz mindenkinek sok szép gyereke.

De mi van akkor, ha nem tesznek meg ezt-azt? Újabb litánia mesél erről, ez még hosszabb, mint az előző.
Ekkor betegségek lesznek, az ellenségek győznek a csatában, kemény lesz a föld (megművelhetetlen) - meg különben is az ellenség fog felzabálni mindent -, a vadállatok embert és állatot egyaránt szét fognak tépni, éhínség lesz még ha kaja van is, kannibálokká válik a nép, a hamis szentélyeket ledönti és a népek hulláit azokra halmozza, sivataggá lesz minden, és a szent helyek sem lesznek többé szentek, a területeikre mások költöznek, és gyávák lesztek (kezd kifogyni a lehetőségekből...), és halálra rémültök (szép mentés), beolvadtok más népek közé, aki meg mégsem, az satnya és vézna lesz! (milyen szép szavak egy "szerető" istentől, nem?)

Ha megbánják a dolgokat, akkor először Isten azért jól megveri őket mindenféle csapással - de sokkal kevésbé, mint ha nem bánnák meg. (nem, nem fogja abbahagyni a dolgot idő előtt; büntetés van, nem megbocsátás)

Asszem most a papságnak felajánlott adományokról van szó. Beleértve embereket, állatok és földet. És mintha az így eladott embereket fel kéne áldozni (26.29).

Mindenesetre a papi törvénykönyvnek vége, a következő könyvben már lesz pár sztori-rész is.