Uktzin, 2. fejezet

Sconcino Babilóniai Talmud, SEDER TOHOROTH, Uktzin

Forrás: http://halakhah.com/

fordító: twillight

Mishna 1:
Az oliva bogyóival együtt leszedett levelek (1 borban, ecetben, vagy más, tartósításra szolgáló folyadékban) tiszták maradnak (2 értsd: nem képesek a tisztátalanságra, mivel sem eszközként, sem védelemként nem tartjuk őket nyilván az olajbogyók kapcsán), mivel letépésük csak a látszat kedvéért történt (3 mivel mikor a levelek még fent vannak bizonyítja hogy csak nemrég lettek leszedve, így garantálható a bogyók frissessége. Azaz sosem volt az a céljuk hogy megegyük őket, vagy hogy megvédjék az olajfákat a romlástól). Az uborkán található rostos anyag (4 egy parazitikus kinövés a cserjén) és a virág-szerű anyag benne tiszták (5 mivel sem eszközök, sem védelmek), de R. Judah azon a véleményen van, hogy ameddig az árúsnál pihen, addig tisztátalan (6 amíg nincs eladva, ez a rostos anyag azt a látszatot adja az uborkának, mintha nemrég lett volna leszakítva, így vonzóbbnak hat a vásárló számára. Így bizonyos értelemben a gyümölcs (a szóhasználat alapján úgy vélem nem úgy gyümölcs, mint ma. A gyümölcs a talmudi szóhasználatban úgy tűnik az alábbi jelentéssel bír: "az adott növény azon eredménye, ami miatt az ember számára hasznos, azaz ami miatt a növény egyáltalán készült. Ez az elavult, tisztán emberközpontú világnézetet tükrözi.) védelmeként felfogható. Ráadásul megvédi az uborkát attól hogy megromoljon a kíváncsi vásárlók ujjainak nyomásának hatására, akik összetapogatják az árút, mielőtt megvennék. Ebben a bölcsességben (=helyzetben. Mishnai helyzetről van szó.) különböznek (az uborka) az ezen Mishnában elsőként említett olajbogyólevelek helyzetéhez képest, amely résszel R. Judah egyetért.)

Mishnah 2:
Mindenfajta gyümölcs-kő (mag?) tisztátalanná válik és átadja a tisztátalanságot, de nem része annak (7 hogy érthetővé tegyük a képet: ezek a kövek eszközként szolgálna, de védelmül nem); de a friss datolya kövei (8 mivel nedvet tartalmaznak, beszívhatók / szopogathatók a szájban), még ha le is választották az ehető részről, mind részei (9 az ehető résszel együtt, mivel a levük elfogadható), de a szárított datolyáéi nem részei. Ennek megfelelően a szárított datolya magtokja (10 a hártyaszerű burok ami elválasztja a datolya kövét a húsától) része (11 az ehető résszel egyetemben. A szárított datolyánál a bőr (az előbb említett hártya) dolog, így a gyümölccsel együtt megehető), de a friss datolyánál nem része (12 mivel keserű, a magburkot általban eldobják). Ha a gyümölcs-kőnek csak egy részét távolították el, akkor csak az ehető rész közelében lévő darab részese (13 a friss füge egy része a gyümölcs-kövekkel lett hagyva (na ez nem magyaros az biztos), és az ehető rész közelében lévő részen védelemmé vált). Hasonlóképpen egy csont, amin még maradt hús, csak az ehető rész közelében lévő rész része. Arról, ha a csontnak tehát csak az egyik oldalán van hús, R. Ishmael azt mondja: Úgy vesszük, mintha a hús gyűrűként körbefogná (14 minden rész, amit körbefoghatna érintett); de a bölcsek azt mondják: csak az ehető rész közelében lévő rész részese, ugyanúgy mint például a csombordnál (15 egy növény, amit az izsóppal együtt határoztak meg: Ma'as. III, 9; Sheb. VIII, 1.), az izsópnál és a kaukkfűnél (16 Az ezen növények ehető részéhez közel lévő nyél részesek (Asheri)).

Mishnah 3:
Ha egy gránátalma, vagy dinnye részlegesen megrothadt ami rohadt az nem része (17 hogy egyértelművé tegyük a helyzetet: mivel a rothadt részt el kell dobni), és amennyiben a gyümölcs bármelyik végén egészéges, de rothadt a közepe, ami rothadt az nem része (18 mivel a rothadt részt semmilyen esetben nem számíthatjuk az ehető részek közé. V.L. (sajnálatos?) hogy szükséges ezt külön megemlíteni). A gránátalma "bütyke" része, de a rostos anyag ellenben nem része. R. Eleazar azt mondja: A "fésű" szintén (19 a gránátalma "bütykén" található rügy-szálak meglehetős hasonlatosságot mutatnak egy fésűhöz), ezért nem képesek a tisztátalanságra (20 mivel még ha le is vágják a gyümölcsről, a gyümölcs-kövek nem válnak szabaddá, ezért nem lehet figyelembe venni mint védelmet. A "bütyök" esetében azonban a gyümölcs-kövek szabaddá válnak mikor levágják azt, így a gyümölcs károsodik ennek következményeképpen).

Mishna 4:
Mindenfajta héj felveszi és átadja a tisztátalanságot, és része annak (21 hogy teljessé tegyük a képet. Bert. ez alól az általános állítás (szabály) alól kivonja a diók héját arról az időszakról beszélve, mikor a diót összegyűjtik, mivel ezek nem védelmek. Kereszthivatkozás: Hul. 119b a témáról). R Judah azt mondja: Egy vöröshagymának 3 héja van: a legbelső, ami akár egyben van, akár lukas (22 habár ilyen állapotra aligha tekinthetünk a vöröshagyma ehető részének védelmeként) részese; a középső ha egyben van része, de ha kilukadt, akkor nem része (23 mivel a legbelső héjjal ellentétben nem fogyasztjuk); a legkülső héjat pedig minden esetben képtelennek tartjuk a tisztátalanságra (24 figyelmen kívül hagyva azt, hogy egyben van, vagy lukas / átvágták. Ez a héj nagyon vékony, és lehámlik ha kézzel hozzányúlunk; ennek megfelelően se eszközként, se védelemként nem tekinthetünk rá).

Mishnah 5:
Ha valaki felvág egy gyümölcsöt sütési / főzési célból, akkor még akkor is, ha a felvágás nem lett teljesen befejezve (25 azaz néhány darab még mindíg egyben van. Mivel a főzés során végül el lesznek választva, így darabként tekintünk rájuk), nem tartjuk egymással kapcsolatban lévőknek őket. Ha azonban a szándék az volt, hogy savanyítsuk (26 ecetben, vagy sós vízben), vagy megfőzzük (27 szó szerint: "hogy forróvá tegyük őket", azaz túlfőzésről van szó. Mivel a vehka (héber szó) egy sokkal intenzívebb folyamat, mint az egyszerű főzés, a kuahc (héber szó)), vagy hogy az asztalra rakjuk (28 felvágatlanul, csak annyira elválasztva a darabokat, hogy a vendégek le tudjanak szedni egy-egy különálló adagot; ilyenkor egyben lévőnek számít, amíg az esemény meg nem történik), akkor ugyanis egyben lévőnek számít (29 mindegyik eszközként szolgál a másikhoz, és mivel egy darabnak számítanak, a felvágás nem fejeződött még be). Ha elkezdik a darabokat szétszedni, az ételnek csak azon darabját nem számítjuk kapcsolódónak, amit elkezdtek leszakítani (30 és ezt nem feltételezzük, mivel ha elkezdett néhányat elválasztani, akkor az volt a szándéka, hogy minddel így tegyen). Diók amiket összefűztek (31 egy fonalra száradni, míg puha / érzékeny állapotban vannak), vagy vöröshagymák amiket egymásra halmoztak egybefüggőnek számítanak (32 mivel egy halomnak számítjuk őket).
Ha elkezdték a diókat szétválasztani (33 néhány dió eltört, egy darabjuk még mindíg csatlakozva van), vagy kiemeltek egy hagymát, csak azt a darabot nem számítjuk csatlakozónak (az egész dolog részének) (34 mivel a többi is hasonló sorsra jut hamarost). A diók és mandulák héját hozzátartozónak tartjuk az ehető részhez mindaddig, míg fel nem törik (35 mivel a héjak, még ha töröttek is, védelmül szolgálnak a diónak).

Mishnah 6:
Egy sült tojás héja (36 másszóval: lágytojás (asszem)) hozzátartozónak számít (37 mivel a legkisebb luk lehetővé teszi számunkra, hogy a tojás még mindíg folyékony állapotban lévő tartalmát kiszippantsuk) amíg fel nem törik (38 kereszthivatkozás: Hul. 92b. Amint egy repedés megjenik a folyadék utat talál a lukon keresztül, így a héj többé nem tölti be a védelem feladatát); míg egy keménytojásnál mindaddig hozzátartozónak számít, amíg teljesen föl nem törik (azaz teljesen el nem távolítják a héjat) (39 mivel a tojás a héjában marad, még akkor is, ha ez utóbbi súlyos károsodást szenved. Ezért hát védelem, amíg teljesen föl nem törik). Egy velőscsont hozzátartozóként működik (40 a velővel) amíg teljesen föl nem törik (41 onnantól nem szolgálhat többé a velő védelmeként); és a gránátalma amit "felekre" osztottak hozzátartozóként szolgál amíg meg nem bökik egy pálcikával (42 hogy eltávolítsák az ehető magvakat). Éppígy egy mósóember meglazult varratai (43 az volt a szokásuk, hogy a szöveteket lazán összeöltötték, így nem vesztek el, és (szennyes / mosott ruha?) (könnyen) szét lehetett szedni őket), vagy olyan szövetek, amiket összetűztek mindenféle más (szövet)anyagokkal (44 kereszthivatkozás: Par. XII, 9. Az eredeti szándéka az volt, hogy szétválassza őket később, hiszen a kil'ayim tiltott a Torahban, de amíg (csak) össze vannak tűzve, addig összetartozónak számítanak) hozzátartozónak számítanak, amíg el nem kezdik szétválasztani őket (el nem kezdik meglazítani az ültéseket) (45 így hát ha valamelyik szövet felveszi a tisztátalanságot a többi is érintve lesz. Amikor elkezdik meglazítani az öltéseket amik egybentartják őket, többé nem tekinthetők (= nem látszhatnak) egy anyagnak).

Mishnah 7:
A zöldségek külső levelei ha zöldek (46 amikor megesszük) részei (47 az ehető résszel együtt), de ha kifehéredtek (48 pl. megfonnyadnak, egy állapot ami ehetetlenné teszi őket) nem részei. R. Eleazar B. Zadok azt mondja: A káposzta fehér levelei nem részei, mivel azok ehetőek, szintúgy a salátáié (49 amiket habár meg nem eszünk, de védelmül szolgálnak), mivel megőrzik az ehető részt.

Mishnah 8: A vöröshagyma póréhagyma-szerű, vagy a központi hajtásairól szólva: ha van bennük nedv, úgy kell lemérni őket ahogy vannak (50 Viz., anélkül hogy kipréselnénk a központi részt, mint tesszük azt az üreges résznél); ha üreg van bennük, könnyedén össze kell nyomni őket (51 azért, hogy behozzuk a képbe a nedvet, és így már tudjuk értékelni a tisztátalanság átadásának folyamatát). A szivacsos kenyeret (52 pl. kenyeret, ami felrobbant mint egy szivacs (kenyér megtöréséről van szó?)) úgy mérjük meg ahogy van (50 Viz., anélkül hogy kipréselnénk a központi részt, mint tesszük azt az üreges résznél), de ha üreg van benne akkor erőteljesen össze kell nyomni. Egy borjú húsát, amit megdagadt (53 a főzés folyamata során a hús teret szív magába (elavult elképzelés), míg ellenben egy idősebb állaté összezsugorodik), vagy ha egy idős állat húsáról van szó ami méretileg lecsökkent olyan állapotban mérjük, ahogy van (54 habár a borjú húsa lehet akár egy tojás nagyságánál is kisebb a főzés megkezdése előtt, vagy egy idős állaté több, mégis mindkettőt a jelen állapotában becsüljük meg. Kereszthivatkozás: Toh. V, 7.).

Mishnah 9:
Egy cserépbe ültetett uborka (55 olyanba, aminek nincs luk az alján, aminek következtében az uborka nem a talajból növő dolgoknak megalkotott módon létezik - l. következő Mishnah. Mishnánk azzal az esettel foglakozik, amikor az uborka már kapcsolatba került folyadékkal), ami addig nőtt, amíglen ki nem ért a cserépből nem tartjuk képesnek (56 mivel az uborka most ér ki (most kezd kiérni) a cserépből, és pusztán levegő válaszja el a talajtól, még ha azon darabja az uborkának ami a cserépben van már kontaktusba került megszentségtelenítéssel az átültetés előtt, most tisztává válik, aminthogy ez a törvénye minden tisztátalan palántának amit átültettek. Lásd: Ter. IX, 7 (Bert.)). R. Simeon azt mondta: Mi van ebben ami tisztává teszi őket (57 miért kellene, hogy a cserépen belül lévő rész, ami tisztátalanná vált most tisztának legyen elismerve? Nem elég pusztán azt kijelenteni, hogy a cserépen kívül eső rész tiszta, de ami belül van az tisztátalan, mivel a cserép alján nincsen luk?)? Nem (58 R. Simeon folytatja az érvelést), ami már tisztátalanná vált, az megtartja tisztátalanságát (59 azaz a cserépen belül lévő rész), és csak az a rész ami képtelen (60 a rész a cserép nélkül) lehet fogyasztható.

Mishnah 10:
A baromtrágyából, vagy földből (61 kiégetetlen agyag. Háromfajta eszköz van ami nem veszi fel a tisztátalanságot sohasem sem a Biblia szerint, sem a rabbinikus parancsok szerint: kő-, állatitárgya- és égetetlen agyag edények) készített edények, amiken a gyökerek áthatolhatnak (62 habár az edények maguk nem lukadnak ki, de a faluk olyannyira vékony, hogy a belül növő gyökerek át tudnak hatolni rajtuk. Ezért hagyja ki a Mishnah a kőedényeket, amiknek oldala köztudomásúlag elenáll a kifelé törő gyökereknek (kivéve persze ha van elég idejük, lol)) nem teszik a magvakat képessé (63 mivel az ilyen edények olybá tekinhetők, mintha maguk is a talaj részei lennének, így a bennük lévő dolgok képtelenek (vagy inkább nem gyanúsíthatók) a tisztátalanságra). Egy kilukasztott növénytartó cserép nem teszi a magokat képessé (64 mivel ilyen esetben úgy vesszük, mintha egyenesen a talajból nőne ki. Ha az edény alján egy luk van, amin keresztül a növény direkt kapcsolatba kerül a talajjal, az edény elveszíti funkcióját mint tartály), de ha nincs rajta luk, akkor a magok képessé válnak (65 mivel ekkor tartálynak számít, és a benne lévő növényre azonos szabályok vonatkoznak, mint azokra, amiket már eltávolítottak a talajból). Mik legyenek a luk méretei? Akkorák, amin egy kis gyökér keresztülfér. Ha a pereméig fel volt töltve földdel (66 az átlukasztatlan növénytartó cserép telítve volt földdel, és így nem számított tartálynak), úgy tekintjük, mint egy szél nélküli asztallapot (67 ti: egy olyan él, amivel egy lapos tál egy tartály-szerű tárggyá alakítható. Mivel nincs ilyen része, így nem tekinthető alkalmasnak, ezért hát úgy kezeljük mintha maga a talaj volna, amitől a négy oldalon csak a levegő választja el. Kereszthivatkozás: Kel. II, 3, ahol azt az általános elvet fektetik le, miszerint "azok a földből készült tartályoknál amiknek nincs belső oldaluk, nem szentelünk figyelmet a külső oldaluknak").

***A "/" jellel elválasztott szavak / szókapcsolatok / stb. alternatív fordítási lehetőségeket jelölnek.