Kis próféták nagy tettei

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis van aki azt hiszi)

Miután Akháb meghalt Moáb elszakadt Izráeltől. Azt nem tudni, független országgá váltak-e, vagy Júdához csatlakoztak, vagy valaki máshoz.
Akház pedig kiesett Samáriában lévő palotája erkélyéről és persze össze-vissza törte magát (érdekes, hogy a szöveg maga a "megbetegedett" szót használja). Erre embereket küldött Ekron istenéhez - akit a szöveg Baálzebubnak nevez (figyeled a hasonlóságot Baálhoz?) - hogy mondják meg, életben marad-e.
Erre viszont az Úr angyala szólt Illésnek, hogy nyomás hozzájuk, és mondja meg nekik, hogy mivel rossz istenhez küldte az embereit most meghal!
Aztán persze Illés lelépett.
A küldöttek pedig rögtön visszafordultak, pedig még oda sem értek ahova küldték őket. Akházia megkérdezte hogy nézett ki az alak aki mondta amit mondott, azok mondták hogy zsákruha + bőröv, amiről A. rögtön ráismert Thesbites Illésre, mire föl küldött hozzá 50 embert egy magas rangú emberével, hogy elhívják hozzá.

Azért megjegyezném, hogy manapság nem nagyon izgat senkit, mit mond egy másik vallás, vagy akár másik irányzat a valláson belül. Ezek meg mindíg hallgatnak egymásra. Hát nem fura?

A kérésbe belefoglalták azt a tiszteletteljes megszólítást, miszerint Illést isten emberének nevezték. Illés úgy tűnik kételkedett, mert azt mondta, ha ő valóban az, akinek mondják csapjon le tűz az égből és hamvassza el a követeket. És úgy lőn! Beteg állat ez az isten ha ez igaz. Ha volt valaha ima amire a válasz az kell legyen hogy NEM, akkor ez, és a 42 csúfolódó gyerek esete bizonnyal ebbe a kategóriába esik.
Mindenesetre Illés juszt sem ment sehova, Akházia meg nem tudta mi lett az embereivel, ezért küldött még egy ugyanolyan csoportot.
Illésnek ezeket is sikerült elhamvasztattatnia. Illés ha még most sem lesz meggyőzve akkor vagy idióta, vagy szimplán gonosz.
Akházia elküldte a következő 50+1 embert. Ám ez valahonnan tudott a tüzes trükkről, így direkt mondta, hogy most ha nem muszály akkor ne. Ez tökéletesen olyan, mint dzsinnekkel trafikálni.
Az Úr angyala erre mondta Illésnek, hogy nem kell félnie ezúttal (? eddig sem kell, soha nem kell olyannak akinek egyetlen szavára egész hadseregek hamvadnak el!), mehet nyugodtan. Ezért aztán Illés ment.
Illés a király előtt is megismételte átkát.
Akházia meg is halt, utóda Jórám lett. Jórám Izráelben akkor lett király, mikor Jórám Júdában már 2. éve, ugyanis Akháziának nem volt gyereke.

Mivel az Izráeli Jórámnak nincs megjelölve szülője és nem történik országegyesítés így két különböző Jórámról van szó. A gond viszont ott van, hogy az eddigi adatokból kiszámolhatjuk (miszerint: Josafát uralkodásának 17. évében lépett trónra Akházia, Akházia két évig uralkodott, Josafát 25 évig uralkodott, Jórám J. pedig Jórám I. 2. évében lépett trónra, valamint hogy egyszerre csak egy uralkodó lehetséges országonként), hogy a Királyok két könyve egész egyszerűen ellentmond egymásnak. Szerencsére az első könyvet már kizártuk a kanonizálható könyvek sorából.

Akháziáról többet is megtudhasz ha elolvasod a Krónika Könyvét.
És mikor az Úr Illést forgószéllel akarta a mennyekbe (figyelitek: mindíg többesszám!) vinni Illés és Elizeus épp ment ki Gilgálból. Illés azt mondta Elizeusnak, maradjon ott (hol, az út közepén?), mert az Úr azt mondta, hogy neki meg Béthelbe kell mennie. De Elizeus nem akarta maradni (meg tudom érteni), így együtt mentek.
Béthelből eléjük jöttek a próféták fiai (nem maguk a próféták! hiába tűnik úgy a szóhasználatból), és kérdezték Elizeustól hogy nem tud róla, hogy feljebbvalóját még aznap "el fogja ragadni melőle"? (meglepettnek tűntek hogy nem tud róla)
Elizeus persze azt mondta, hogy dehogynem tud róla, mit képzelnek?!
Ekkor Illés azzal állt elő, hogy az Úr Jérikhóba küldte. Elizeus megint ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje.
A jelenetek ismét megismétlődnek, csak Illést most a Jordán mellé küldi az Úr (jó sok út egy napra még ha szamárháton tették is meg, valamint értelmetlennek is tűnik).
Ahogy a Jordánhoz mentek 50 a Jérikhói próféták fiai közül ment utánuk. Ott megálltak Illésék a parton, Illés levette a palástját, rácsapott vele a vízre mire az kettévált (nem épp vízen járás, de megteszi). Mikor átértek Illés mondta Elizeusnak, hogy lehet egy kívánsága, amit teljesíteni fog. Elizeus azt kéri, hogy kétszer akkora hatalma legyen, mint Illésnek.
Illés kicsit húzódozik, végül azt a kijelentést teszi, hogy ha E. látja amint elragadtatik, akkor a kívánsága teljesül, ha nem hát nem.
És ahogy ott mentek egy tüzes szekér tüzes lovakkal (a tűz szekere / tűzből lévő szekér / ló) megállt közöttük, azzal Illés "felment a szélvészben az égbe". Ilyenkor azért hajlamos vagyok némi hitelt adni Erich von Daniken elképzeléseinek...
Elizeus pedig látta ezt, lelkendezett egy sort, aztán már nem látta. És akkor fogta a ruháit és kettétépte őket, helyette Illés (varázs)köntösét vette fel. (mintegy a tanítvány a mester holmiját annak helyébe lépve) Persze nem árt elfelejteni, hogy amit viselt most, az is Illés köpenye volt, amit akkor kapott amikor beállt Illéshez (már ha hinni lehet ebből a szempontból az 1 Királyoknak, ami apokrif a kritériumok szerint).
E. rögtön kipróbálta új hatalmát ("Hol van az Úr, Illés istene? - kérdezte, ami igen érdekes frázis, utoljára még Egyiptomban hallottunk ilyet szerintem), ő is kettéválasztotta a Jordán vizét (amiről Mózes is eszünkbe juthat).
Mikor látták a próféták FIAI, hogy jön E. I. köpenyében rögtön tudták hogy ő a hivatalos utód, így gyorsan kifejezték elismerésüket. Ezen emberek felajánlották, hogy elmennek megkeresni Illést, hátha az Úr ahogy felragadta úgy le is rakta (mint egy tornádó...), de E. azt mondta nincs rá szüksége. De azok addig erősködtek, hogy már szégyen lett volna nemet mondani, hát hagyta had menjenek. Azok 3 napig keresgéltek, de persze semmit nem találtak (legalábbis a szöveg arra utal, bár nem mondja ki, tehát lehet, hogy valamit elhallgat - pl. hogy megtalálták, de nem élve!).
Mindenesetre a férfiak azt mondták E-nek, hogy bár jó hely ahol laknak, de a víz mérgező. Erre Elizeus kért egy csésze sós vizet, amit adtak is neki. Ezt elvitte a forráshoz (??? feltehetőleg jó messze van, ha a város a Jordán mellett áll), ott beleöntötte a vízbe, és kijelentette, hogy íme az Úr megjavította a vizet. "És mind a mai napig ez így is van." Érdekes módszer, és ha nem volna benne az Úr keze (állítólag) akkor nyilvánvalóan képtelen történet lenne.
Innen visszament Béthelbe. Az oda vezető úton kisgyerekek jöttek a városból szembe, akik - mint oly sok kisgyerek - csúfolódni kezdtek. Konkrétan Elizeus-most-már-próféta kopaszságán viccelődtek. Erre ő visszapillantott és megátkozta őket, mire 2 nősténymedve rontott ki az erdőből, amik szétszaggattak 42 gyermeket.

Érdekesség, hogy az egész szekér-história gyanúsan hasonlít a görögök Phaetonról szóló történetéhez, melyben Phaeton kikönyörgi apja tüzes szekerét, de mivel képtelen irányítani belezuhan egy tóba. Annak mondanivalója, hogy a hatalom kísértése őrült dolgokra visz, és hogy könnyen pórul jár, aki olyan hatalmhoz nyúl, amihez túl nagy neki.
Nos, Illés (akinek neve etimológiailag is kötődik Hélioszhoz, Phaeton apjához) történetében minden megvan mint Phaeton történetében, kivéve a tanulság. Ami csak azt mutatja, hogy a zsidó plagizálók (persze HA plagizálásról van szó), nem értették meg mi a történet lényege.
Elizeus továbbá egy kegyetlen mocsok, akivel összejátszik Mr. Isten maga. A történet igazságtartalmát pedig még valószínűtlenebbé teszi, hogy medve a közelkeleten nemigen él meg, tekintve, hogy túl meleg van arra nekik.

Azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a 42 az Úrnak nem a kedvenc száma, habár ez A Válasz a Végső Kérdésre, ami az Élet, a Világmindenség, meg Minden.
Ha Elizeus és a medvék kalandjából valamiféle tanulságot levonhatunk, akkor azok ezek:
- Ne viccelődj vallási vezetők kárára, különben Mr. Isten különösen kegyetlen módon intéz el
- a gyerekek jobban teszik, ha nem gúnyolódnak egy kopasz emberen
- az Úr nem kedveli a 42-es számot.
El is mondom, hogyan juthatunk el a harmadik következtetéshez, mert az talán nem olyan nyilvánvaló mindenki számára.
Képzeljük csak el, hogy ez egy valóságos történet. Hogy minimum 42 gyerkőc egykupacban kirohan egy városból, csak azért hogy egy arrajáró kopaszságán pajkoskodjon? Aztán az összegyűlt gyerekekből 42-t széttép mindössze két medve? Egyfelől a medvék nem túlságosan agresszívak az esetek túlnyomó többségében, főleg nem támadnak rá ekkora embertömegre. Másodszor 2-3 gyereket talán elkapnak. De aztán a többi nem fut-e el sikoltozva a medvék elől?
De akkor mégis miért pont 42?
Nos, azért, mert az biztos, hogy az Úr hitében szent jelentősége van a 7-es számnak (7 lelke van, 7 nap alatt teremtette a világot stb.). Tehát a 7 tökéletes szám, hiszen az Úr száma, az Úr pedig tökéletes (tartja a dogma).
Ellenben a 6 a gonosz száma (gondoljunk csak a 666-ra, mint a gonosz jelképére).
Ebből következik, hogy a 7*6 a tökéletesen gonosz száma, és 7*6 = 42.
Azaz a 42 azt szimbolizálná, mennyire gonoszak voltak a gyerkőcök, hogy mennyire megérdemelték a bosszúállást.
További példákat láthatsz a 42-es szám jelentőségéről teszem azt 2 Királyok 10:14, János Jelenésekről 11:2 és 13:5. Persze több is van, de ezek könnyen érthető példák.
(Az elemzést erről az oldalról vettük kölcsön: http://dwindlinginunbelief.blogspot.com/2006/12/42-its-not-gods-favorite-number.html)

Mostanra még annyit, hogy Elizeus felment a Kármel hegyére, ahonnan Samariába tért vissza.

Illés Könyve

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis van aki azt hiszi)

No, csak átrágjuk magunkat a Királyok Első könyvének utolsó fejezetein. Illés amúgy elég jelentős figurának tűnik ahhoz, hogy saját könyvet is kaphatott volna, ha a sztori kicsit jobban fókuszálna a karakterére, de sebaj (a története amúgy a Királyok Második Könyvében fog csak véget érni, persze a Krónika-ban meg ki tudja mivel egészítik ki a dolgokat).

A Királyok első könyvének 20. fejezete beszámol egy háborúról, amelyet Síria királya, Benhadád - újabb ismeretlen nagyság - nem mindennapi ürüggyel üzent meg Izrael királyának (konkrétan Samari városánál vonult fel). Ez a Benhadád egy szép napon hírnököt küldött Akhábhoz és közölte: A feleségeid férje és gyermekeid atyja akarok lenni; tehát add nekem azonnal feleségeidet, gyermekeidet, s egyúttal sok pénzt és sok aranyat is adj.
Akháb félreértelmezte a dolgot és azt üzente vissza, állok rendelkezésedre.
Benhadád visszaüzent, hogy akkor másnap megy a szajréért.
Akháb erre összehívta Izrael véneit, és így szólt hozzájuk:
- Úgy vélem, ez a fejedelem gúnyt űz belőlem.
A vének pedig felelték:
- Akárhogy is, ne teljesítsd a kérését.
Végül Akháb azt üzente vissza, hogy amit először kért azt teljesíti, de ezt a mostanit sajna nem áll módjában.
A gond persze az, hogy mindkétszer ugyanaz hangzott el. Sebaj.
Benhadád erre megesküdött az istenekre, hogy Samariát porig égeti, sőt még a port is elégeti ami utána marad!
Akháb azzal vágott vissza, hogy csak ne igyon előre a medve bőrére!
Erre aztán B. körülzárta a várost.
Kedves olvasó nem kell aggódni, indul a deus ex machina: egy próféta ment Akhábhoz, és jelentette, hogy az Úr megígérte, hogy még aznap győznek.
- És ugyan hogy? - hökkent meg Akháb.
- "A tartomány fejedelmeinek fiai által" - így a próféta.
- Na jó, csak azt mondd meg ki kezdje a harcot!
- Hát te! - vágta rá a próféta.
Megszámolták a seregeket: a tartomány fejedelmeinek fiai 232-en voltak, a nép összesen 7,000 fő. (ostoba dolog itt elsütni az előbbi jóslat 7,000-ét)
Délben kivezényelte A. a rohamot, ami pont jókor indult: délben, mikor B. és másik vele szövetséges 32 király éppen be volt rúgva, mint a csacsi. Nem épp valószínű egy seregvezértől, és főleg tökmindegy, hiszen rentgeteg katonának kellett mellette ottlenni, bőven kellett lenni idő kimenekíteni őket ha ez véletlen igaz lenne.
A történet folytatódik: özönlik kifelé a 7,000+ fős sereg, amit van idő jelenteni B-nek, de csak az első 232-ről szól a jelentés, valamiért nem veszik észre a másik 7,000-et. B. így alig meglepő módon azt mondja, fogják el az érkezőket, bármit akarnak is.
A Láthatatlan Légió el is érte a siriai vonalakat, és elkezdték mészárolni őket, mire azok elszaladtak. De most komolyan, ki hiszi ezt el?
Majd azt halljuk, Akháb is beszállt a csatába és levágott minden lovast, harci szekeret, és egyébként is nagy-nagy veszteségeket okozott a szíriaiaknak. Közönséges nagyzolás ez, vagy az események elferdítése.

Érdekes egyébként Mr. Isten nagy segítsége Akhábnak, hiszen nem is olyan rég úgy jellemezte őt az író, mint az eddig leginkább káros uralkodót Izraelben.

Mindenesetre Akhábhoz megint ment egy próféta, és megmondta neki, hogy jobb ha felkészül, mert jövőre megint jönni fognak a szíriaiak.
A szíriai királynak az emberei otthon közben azt javasolták királyuknak, hogy legközelebb támadjanak síkságon, a hegyi terephez nincs hozzászokva a seregük, bizonyára így sokkal jobbak lennének az esélyeik. Valamint ahelyett, hogy királyokat hív maga mellé a csatába állítson helyettük hadnagyokat!

No, álljunk meg. Ez most azt jelenti, hogy a többi ország seregeit azok vezetői nélkül kívánja hadba vezetni a szíriai király, ami abszolút nonszensz!?! És csak úgy, azok beleegyezése nélkül "leváltja" őket holmi hadvezérekre?

Mindenesetre a király felállított egy újabb hadsereget a javaslatoknak megfelelően(!), és a következő évben meg is indította a támadást Afek városa ellen.
Csakhogy hiába, mert "Izráel fiai összeszámláltattak" - újabb népszámlálás? Az nem tilos? Nemrég nem ezért büntette az Úr Dávidot? - és ellátmányról is gondoskodtak (élelmezéről), és kivonultak a sziriaiak elé.
A szíriaiak meg rengtgetegen voltak, míg a zsidóknak csak két egységük volt (vagy ténylegesen "két kecskenyájnyian" voltak, ami mondjuk... 100 fő?).
Na, viszont megint jött isten embere, és jelentette az izráeli királynak, hogy az Úr üzeni, miszerint megsértődött a szíriaiak kijelentésén, miszerint ő csak a hegyekben isten, a síkságon nem, ezért most győzelemre fogja segíteni a zsidókat.

Hét napig táborozott egymással szemben a két sereg, a 7. napon aztán megütköztek. Khm, a 7. nap nem a sabbath? De azért az izráeliek levágtak 100,000 szíriait. Ilyen katonai teljesítményre szerintem még a terminátorok sem voltak képesek! Nem is csoda, hogy a szíriaiak menekülőre fogták a dolgot, bemenekültek Afek városába. Ez persze elég értelmetlen tett volt, hiszen az a zsidók városa volt! Rájuk is dőltek a falak (vagy ha ezt allegóriaként értelmezzük és nem vakhittel, akkor a zsidó asszonyok és gyerekek a betörő sereg fejéhez vágtak egy rakás követ így fejtve ki némi ellenállást, de ez azt feltételezi, hogy az izráeli sereget eddigre elsöpörték, szóval inkább ne menjünk ebbe bele), 22,000 embert ütöttek agyon a ledőlő falak (a KJV szerint egyetlen fal...). A kőművesek gondolom örültek, hogy bár a csata győztes mégis lesz sok-sok munkájuk :)
Benhadád is ott bújkált és tévelyett a városban "kamráról kamrára". És mikor minden veszni látszott az emberei javasolták, hogy mind öltözzenek zsákba és akasszanak kötelet a nyakukba, mert azt hallották "Izráel királyai kegyelmes királyok". Persze nem tudom ezt honnan szedték, és mi ez az ötlet a spéci ruházattal, de annyi baj legyen, rosszabb már nem jöhetett nekik.
Végül elértek Akháb elé is, aki felrakta egy szekérre, sőt: még az elődei által szíriától elfoglalt városokat is visszaadta neki! Micsoda nagylelkűség! És kijelentette a békét is.
És egyike a próféták fiainak kérte a "felebarátját" (akármi is az) hogy verje meg, de az nem volt hajlandó. Erre az megátkozta, hogy mivel nem volt hajlandó teljesíteni az Úr parancsát (miről beszél ez?) meg fogja enni egy oroszlán mihelyst elmegy onnan (nem ismerős a jelenet nem sokkal ezelőttről? Igaza van az írónak: jó kis történet volt az, kár lenne nem teljesen kihasználni a benne rejlő lehetőségeket!). És úgy is lett.
Miféle elmebeteg kívánság már hogy verjenek meg? Szadomazochizmus?!?
Ám a fiú nem adta fel, odament a következőhöz, és annak is mondta, hogy verje meg. És az meg is verte, "meg is sebesítette".
És a próféta (most már nem is csak egy próféta fia, most már mindjárt mitől lett próféta?) elment a királyhoz, de úgy véresen, és hogy még a szemeit is bekötötte (mint ha vak lenne, gondolom) nem lehetett megismerni. Ez szándékos álöltözet volt.
Azzal a történettel állt a király elé, hogy ő is ott volt a csatában, de valaki arrament, rábízott egy foglyot azokkal a szavakkal, hogy ne engedje elszökni, vagy életével fizet - vagy esetleg egy tálentum ezüsttel. De őneki sokminden dolga volt, nem ért rá holmi fogolyra vigyázni, és mikor visszament ahol a foglyot hagyta az eltűnt onnan addigra (minő meglepő dolog).
A király erre csak azt mondhatta, hogy nézd, rád volt bízva, tudtad mi lesz ha otthagyod.
Na, erre prófétánk abbahagyta a hazudozást, levette a kötést - amitől rögtön felismerték -, és közölte, hogy amiért megkímélte B-t most meg fog halni és vele a népe!
A király eztán szomorúan tért vissza Samariába.

Helyszín vált, Nábót szőlőjében vagyunk. Senkit ne zavarjon ez a váltás, teljesen tipikus a Bibliában az a ma már tökéletesen idegen írói stílus, hogy mindíg a nevekkel kezdi, és nem mond róluk semmit, pusztán összefüggéstelen kijelentéseket tesz.
Ez a szőlőskert Jezréelben volt, Akháb háza mellett. Aki Samáriában lakott. Hogy lesz ebből "mellett" az persze a szó elég tágra való kiterjesztése, de hát...
Akháb pedig odament Nábóthoz és mondta, hogy adja neki a földjét, "mert közel van a házához" (ja, másik városban!). Azért cserébe felajánlott egy másik földet ami még értékesebb is volt, vagy ha úgy dönt készpénzben kifizeti az egészet. (Egyébként a királynak láttuk, Sámuel kijelentette hogy joga van kisajátítani földeket.) A földet Akháb veteményeskertté akarta átalakítani (zöldség szokott ilyenben teremni).
Nábót nem akarta adni, mondván ez örökség (megint egy földjogi vita).
Akháb bánatos és egyúttal mérges volt a válasz hallatán. Annyira kiakadt, hogy csak feküdt az ágyán, enni sem evett.
Erre odament Jézabel (a felesége) és kérdezte, mi bántja? És ő elmondta.
Jézabel erre kirúgdosta az ágyból, mondván viselkedjen már királyhoz méltóan, ne mint egy 5éves gyerek! Aztán Jézabel kézbe vette az ügyet, levelet írt, Akháb aláírta, majd elküldték a város elöljáróinak ahol Nábót lakott. A levélben az állt, hogy hírdessenek böjtöt, Nádábot állítsák bíróság elé, két az Úrban nem hívő ember vádolja meg hamisan azzal hogy rosszat mondott az Úrról (törvényileg tökéletes terv ha nem is morálisan követendő magatartás) és a királyról (érdekes kitétel, ezek szerint a király ugyanolyan elbírálás alá esik, mint maga az Úr?), aztán ítéljék el, kövezzék halálra.
Az elöljárók így is tettek. (Bár mint mondtam nem volt erre semmi szükség.)
Akháb meg örült, rögtön lement új birtokára.
Erre viszont az Úr is bepörgött, utasította Illést hogy dzsaljon le Akhábhoz, és mondja meg neki, hogy azért amit Nádábbal tett ugyanott ahol Nádáb meghalt "az ő vérét is a kutyák nyalják fel".
Erre Akháb felnézett és azt mondta: már megint te vagy az? már megint piszkálsz?
Mire Illés úgy felelt: hát persze, ha egyszer folyton rosszalkodsz. aztán hirtelen ötletből hozzáteszi, hogy az Úr azt mondja (épp ott és akkor gondolom súgdos láthatatlanul a fülkébe - vagy csak hazudik, esetleg szimplán őrült), hogy minden utódát is ki fogja írtani az Úr. (Éljen a megbocsátás! Éljen a kegyelem!) Sőt, még a kutyáit is kiírtja (KJV-ben akik a falra pisálnak, azaz minden valószínűség szerint itt a kutya a hasonlat bárkire aki közelebbi/távolabbi kapcsolatban áll Akhábbal és elveivel).
Aztán Jézabelről mond egy próféciát, miszerint az ő testét majd a kutyák falják fel Jezréel kőfala előtt.
Majd megint jön a jólismert kutyák/madarak zabálnak föl minden illetékest idióma.
A dolgok azért lesznek így intézve, mert Jézabel az igazi bűnös, Akháb valójában ártatlan csak osotba. Ej, mindíg a nők, azok a nők...!
Akháb erre gyászos hangulatba került, zsákba öltözött, böjtölt és "nagy alázatosságal járt".
Ezt látva az Úr leszólt Illésnek, hogy mivel megbánta bűneit az ő életében még nem csinál semmit, csak a fiánál kezdi meg a "büntetést". (Azért raktam a büntetést idézőjelbe, mert a büntetés célja, hogy az illetőt rávegyük többé ne akarja elkövetni a tiltott dolgokat. Az, ha képtelenné tesszük rá, azt bosszúnak hívják. No meg milyen büntetés az, amit nem rád, hanem másra rónak ki a te tettedért, ráadásul a halálod után, amikor már nincs hatással rád?)
Aztán eltelt 3 év, mialatt nem volt háború Siria és Izráel között. Csakhogy a 3. évben Júda királya (Josafát) elment Izráel királyához. Az izráeli király azt mondta az embereinek, hogy ideje visszafoglalni Rámoth Gileádot a Siriaiaktól. (nem épp nemrég adták ajándékba nekik? Vagy itt kiderült a turpisság, hogy anno nem győztek az izraeliták, hanem csúnyán megverték őket legutóbb a szíriaiak?). Josafát biztosította támogatásáról az Izreli királyt (aki névtelen kívánt maradni ezek szerint, bár nyilván továbbra is Akhábról van szó). Aztán mondta, hogy Izráel királya menjen el az Úr szaváért (mint tudjuk ezt minden csata előtt el volt szokás végezni).
Így Izráel királya összegyűjtötte a prófétákat, majd' 400 embert. Azok aztán a kérdésbe szintén beleegyeztek.
De Josafátnak feltehetőleg nem tetszett a kapott válasz, kérdezte, nincs-e valaki más is, akit megkérdezhetnének?
Erre kiderült, hogy van még valaki, de ahhoz nem érdemes menni, mert Akhábnak eddig sose mondott semmi jót. Josafát viszont végül csak rávette az izráeli királyt (még mindíg névtelenségben marad a történetben) hogy elküldessen érte, bizonyos Mikeásról van szó.
A helyszín továbbra is Samaria kapui előtt marad, a két király ott ül holmi trónusokon, előttük a próféták.
Egy Sédékiás nevű férfiú vasszarvakat készített, merthogy az Úr azt mondta neki, "ezekkel ökleld fel a siriabelieket". (Érdekes lett volna, ha innentől rendszeresítik ezt a kiegészítőt az izraelita katonaság sisakján. Javasolja nekik valaki!)
És az összes prófáta aki ott volt azt jövendőlte, sikeres lesz a hadjárat.
A követ meg mikor elért Mikeáshoz mondta neki, hogy minden próféta kedvezően nyilatkozott, most hát ideje, hogy ő is így tegyen.

Ez elég érdekes szituáció. Most akkor megmondhatjuk mit mondjon egy próféta? Vagy a próféták mind csalók? Vagy most mi van? És vajh' Illés is a jót jövendölő próféták között van? Csakis úgy lehet!

Mikeás mindenesetre elment, és elmondta a támogató szavakat.
De ez a királynak nem tetszett (nem tudni, melyiknek, feltehetőleg az izráelinek, de akkor nagy bolond volt, vagy tökéletesen vak hívő), és azt mondta, mondjon igazat (ami egyenértékű volt azal, hogy azt kéri, Mikeás másítsa meg a szavait).
Erre Mikeás azt mondta, a sereget szétverik, a királyok meghalnak a csatában, mire az izráeli király nagy büszkén kivágta, hogy ugye hogy nem volt érdemes meghallgatni, mindíg csak rosszat szól ellene!
Erre Mikeás elkezdett még beszélni. Kijelentette, hogy látja az Urat az ő székében ülni, a menny összes seregét a két oldalán felsorakozva ott állni mellette. (Wow! Ha nem lenne apokrif koholmány a cucc most izgulhatnánk mit tudunk meg!) És akkor kérdezte az Úr, hogy ki jelentkezik hogy becsapja Akhábot hogy az elindítsa hadjáratát? (És ez Mr. Isten aki tévútra vezeti az embereket, sőt: saját népét, nem a Sátán!)
És mindenki körülötte hol ezt javasolta, hol azt. Aztán előlépett egy lélek (= személy) és önként jelentkezett.
Az Úr megkérdezte, mi a terve. Az azt felelte, hogy "hazug lélek leszek minden prófétája szájában". És az ötlet tetszett az Úrnak, engedélyezte a végrehajtást.
"Lord Bolingbroke, a bibliának ehhez a részéhez fűzött megjegyzéseiben rámutat, hogy ez az "Iliász" egyik epizódjának (II. könyv) gyatra utánzata. Ott Jupiter - hogy mindenáron növelje Achilles dicsőségét Agamemnon rovására - hazug álommal csapja be Agamemnont." - Léo Taxil: A szórakoztató Biblia.
Persze ott a paradoxon, ha MINDEN próféta hazugságot terjeszt itt, és Mikeás is próféta, a feltett kérdés pedig egy igen/nem kérdés, és most mindkét válaszunk megvan, akkor most mi van? Ez ugyanaz a helyzet, mint amiről a görög filozófusok írtak anno: ha egy szigeten mindenki hazudik, és valaki előlép azt mondva, "én hazudok", akkor ez hogyan történt?
Mikeás szavaira Sédékiás (a szarvsisakos fickó) előlépett és lekevert egy nagy pofont Mikeásnak, hogy ha így is lenne, miért pont Mikeás tudna róla, ő meg miért nem? (ezek szerint ő is ténylegesen próféta volt)
Mikeás csak azt mondta, hogy majd visszaemlékszel erre, mikor szarrávertek és próbálsz elmenekülni!
Végül Izráel királya lefogatta Mikeást, visszavitette a városba (Samariába?), és annak vezetőjének és Joásnak (a király fiának) azt üzente, vessék börtönbe és tartsák kenyéren és vizen amíg vissza nem jön (mármint az izráeli király a háborúból).
Mikeás meg elismerte, hogy HA vissazajön, akkor ő tévedett. (de kérem, egy próféta sosem téved! Nem tippelget, nem véleményt mond, hanem az Úr szavait közvetíti!).
Izráel királya mindenesetre biztos ami biztos alapon álruhában kívánt részt venni a csatában - amiről előrelátóan szólt is Josafátnak hogy ne legyen keveredés.
Siria királya a vele lévő 32 fejedelmének (akik a harci szekerek parancsnokai voltak) megparancsolta, hogy senkivel ne álljanak le harcolni, csak az izráeli királyt keressék. Persze hiba a tervben, hogy Júda királya még simán vezetheti a támadást, ugyebár.
A szekerek parancsnokai természetesen könnyen kiszúrták Josafátot, de az elkezdett kiabálni, amiről aztán megismerték, és otthagyták.
Teljesen logikátlan lépés ha engem kérdeztek amúgy. Hangról ismerték netán az izráeli (jelenleg névtelenségbe burkolózó) királyt? Vagy Júda királya lepaktált a siriaiakkal és azt kiabálta, hogy "nem én vagyok az marhák!"? Mert ha az előbbi, akkor ha már ott vagyok én mindenesetre levágom az ellenséges sereg vezérét. Persze az is lehetőség, hogy Izráel királya abban reménykedett, ellenlábasát (akivel békében éltek egyás mellett) alkalomadtán elteszik láb alól a siriaiak. ÉS így érthető lesz miért vonulnak vissza a nap végén a sereggel. (Kösz, Léo Taxil ez utóbbi ötletért!)
Végül egy random nyilvessző találta el az izráeli királyt, aki erre szólt hajtójának hogy húzódjanak vissza, mert ellátásra szorul.
De aztán a csata fellángolt így mégsem vonult vissza hanem ottmaradt irányítani, és estére elvérzett (legalábbis maximum ezt tudom kiolvasni a sorokból hogy valami logikát is lássak benne, és akkor ez tiszteletreméltó hősi halál).
És erre kihírdették, hogy mindenki menjen haza. Nyakukban az ellenséges sereggel, még mindíg egy király vezénylete alatt. Csak nem azt látjuk itt, mint ahogy Dávid elbánt Uriással?
Akárhogyis a királyt visszavitték Samariába ahol eltemették. És mikor a szekerét mosták a Samaria meletti tónál a kutyák nyalták a vérét (le a kocsiról?) és prostik fürödtek ott (azon a partszakaszon? Bár ha belegondolunk hogy mi az a strand, akkor mi olyan meglepő, hogy néha kurvák is megfordulnak ott?). Nesze neked király, megmondta az Úr! (meg az ellenkezőjét is... Volt egy ilyen másik történet is: a híres delfoi jóslat, miszerint ha a görög hadvezér megtámadja a perzsákat "egy nagy birodalmat fog megdönteni". Ismerős?)
Akhábról egyéb részleteket lásd a Krónika Könyve(i)ben). Ja, és Akhábnak volt még egy elefántcsontból épített háza is, amiről más részletet nem tudunk meg.
Akháb utóda fia, Akházia lett.
Josafát Akháb uralkodásáanak 4. évében lett király, 35 éves volt mikor trónra került, 25 évig uralkodott, fővárosa Jeruzsálem, anyja neve Azuba aki Silhi lánya. Pont olyan jólnevelt király volt mint apja, Asa.
Azonban a magaslatokat még mindíg nem rombolták le az ő idejében és a nép áldozott azokon a helyeken tömjént.
Josafát nem háborúzott Izráellel. Bővebben Josafátról lásd a Króniak Könyvét.
A férfi-prostikat azonban tudni kell, hogy száműzte az országból (azt a a keveset akik megmaradtak még apja uralkodása alatt).
Továbbá azt is tudni kell, hogy nem volt király Edomban, csak "helyettes-király".
Csináltatott "társis-hajókat" is hogy menjenek aranyért a legendás Ofirba, de sajna hajótörést szenvedtek Esiongáberben. Erre Akházia kérte Josafátot had menjenek el az ő emberei a júdaiakkal egyetemben a hajókkal, de Josafát - érthető módon - ebbe nem egyezett bele.
Akházia Josafát uralkodásának 17. évében került trónra, 2 évig uralkodott. Nagy seggfej volt akár az apja és az anyja, vagy mint Jeroboám. Baálimádó volt, amivel éppannyira sikerült magára haragítania az Urat mint apjának azon tetteivel.
Megjegyzendő, hogy mivel Akháb sosem tért vissza épen és egészségesen Mikeás nyilván élete végéig fogságban maradt.



Végül egymondatos tanulság levonása helyett álljanak itt Lord Bolinbroke összefoglaló szavai a Biblia eddigi eseményeiről:

"Lehetséges - írja az angol gondolkodó -, hogy mivel a zsidó könyvek igen későn keletkeztek, a héber legendákat összegyűjtő pap ezt a homéroszi legendát dolgozta át (Mikeás és a 400 próféta történetére utal - sic). Hiszen - az egész biblia tanúsága szerint - a zsidók istene ugyancsak alulmarad a görögökével szemben. Majdnem mindig vereséget szenved, csak az áldozati ajándékokon jár az esze, s népe mindig az éhhalál szélén áll. Hiába van állandóan jelen és beszél személyesen, semmit sem ér el, amit szeretne. Ha templomot építenek neki, beállít holmi Sisak, egyiptomi király, kifosztja és mindent magával visz. Ha álomban bölcsességet ad Salamonnak, akkor ez a Salamon gúnyt űz belőle és elhagyja más istenekért. Ha odaadja népének az ígéret földjét, akkor ez a nép rabszolgasorban sínylődik ott, Józsué halálától fogva egészen Saul uralmáig. Nincs még egy isten vagy nép, amely szerencsétlenebb volna. A héber mesék összeállítói hiába hivatkoznak arra, hogy a zsidók hitetlenségük miatt voltak mindig ilyen nyomorultak. A mi anglikán papjaink is ugyanezt mondhatnák az írekről meg a skót hegylakókról, akik szintén nyomorúságban élnek - pedig ezek igen ájtatosak. Mi sem könnyebb, mint ezt hangoztatni: Ha vereséget szenvedtél, ha balsors sújt, ennek az az oka, hogy nem voltál eléggé vallásos; ha több pénzt adnál az egyháznak, akkor győznél, ügyeidet siker koronázná. Ez az ocsmány babona igen régi. Bejárta az egész világot. Minden vallás papjainak jelszava volt, s valamennyi népnél a papokat gazdagította, az emberi ostobaság rovására."

Illés feladatai

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis van aki azt hiszi)

Akháb elmondta mint estek a dolgok Illéssel, különösen a próféták lemészárlását - mely utóbbi kijelentésből én azt a következtetést vonom le, hogy valójában nem is történt más.
A dolgokat hallva Jézabel üzent Illésnek, hogy még aznap kivégezteti azért amit tett.
Meg tudom érteni a reakciót, de azt nem, miért üzenget, miért nem végezteti ki rögvest?
Több sem kellett Illésnek, elmenekült Beérsebába (ami Júdában van) és otthagyta szolgáját. A következő mondatból derül ki, hol hagyta: nem Izráelben hagyta hátra, hanem Beérsebában, ahonnan ő kiment egynapi járóföldre és ott könyörgött istenéhez hogy engedje meghalni, mert ő ezt már nem bírja tovább és különben sem jobb az őseinél. Amúgy ha Illésnek valóban volt az a mindenrelesúlytó istene miért menekült el, khm? Fura ez a hírtelen támadt nagy érdeklődés a szereplők felmenője iránt is ami már egy ideje keményen folyik, mármint objektíve szemlélve. Ráadásként ez szerintem nagyon erősen hajaz Jézus történetére (az utolsó vacsoránál intézett beszédére Mr. Istenhez).
Végül lefeküdt ott a fenyőfa alatt aludni, mígnem egy angyal keltegetni kezdte hogy ideje enni. Körülnézett mit ehetne, és meglátta a kikészített hamubasült pogácsát (nem vicc!) és a pohár vizet. Evett, ivott, visszafeküdt aludni. Csak én találom az ilyen jeleneteket mókásnak?
De aztán az Úr angyala másodszor is felkeltette hogy egyen (most innia nem kellett), mondván hogy nehéz út áll előtte. Csak egy szavam lett volna az angyalhoz: Hagyj akkor b*meg kialudnom magam rendesen!
Illés viszont szó nélkül felkelt, evett és ivott is(!). És ennyi étkezés elég is volt neki, hogy 40 nap és 40 éjjel menjen míg elér Hórebig, ami "Isten hegye". Persze az út anno a kivonuló hébereknek majd' 40 évig tartott, ne feledjük! Most aztán láthatjuk, hogy valami nincsen rendjén, vagy a zsidók felette lusták.
A hegyen bement egy barlangba aludni. Végülis nincs semmi konkrétum megadva, lehet hogy étlen-szomjan, alvás nélkül kellett megtennie prófétánknak ezt a 40 napos + 40 éjszakás utat (különösen, hogy külön kijelentik, a 40 éjszakát is az úthoz szükséges időben). És akkor megszólította az Úr, hogy mit csinál?
Persze a helyes válasz, hogy elfáradtam, aludni akarok!, de Illés inkább panaszkodni kezdett Mr. Istennek hogy a nép így-meg-úgy engedetlen, a próféták mind halottak (kivéve őt, meg azt a 100-at akiket Abdiás mentett meg, meg és kitudja még ki mentett meg mégnéhányat), meg hogy mindennek tetejébe még őt is üldözik. Nem mellesleg itt Illésünk eltorzítja a történetet, hiszen a népnek semmi baja vele, csakis Jézabel asszonyságnak, akire a Bírák Korában még javában lesúlytott volna az Úr kiválasztottja és úgy intézi el a dolgokat.
Erre az Úr utasítja Illés barátunkat hogy menjen ki a barlangból, mivel most fog arra járni (mármint az Úr - de akkor hogyan beszélgetnek?).
Kicsit visszaugrunk az időben, következik a kinti látvány leírása, miszerint ment ott az Úr, előtte egy nagy szél, ami széttépte a köveket és kettéhasította a hegyeket (hogy az Úrnak sima útja legyen :) ) - de az Úr nem volt ám most a szélben! És Illés ott állt és "nézte a szelet"! És az nem fújta el, sőt a szél után haladó földrengés sem volt rá semmilyen hatással, amiben szintén nem volt az Úr! Csak képzeljük el ezt a menetet, képzeljük el ahogy odafordulnak és intenek Illésnek... Áh, ez már túl sok :D A földrengés nyomában tűz haladt, de ez még mindíg nem az Úr volt! Szóval lehet ezt még fokozni! Viszont a tűz után egy "halk és szelíd hang hallatszott". Na az a hang volt az Úr. És itt éri utól magát a történet, ez az a pont ahol Illéstől megkérdik, "mit csinálsz?", és amire Illésnek azt kéne felelnie, hogy: Mittomén wazze, Te mondtad hogy jöjjek ide!
Amúgy Illés jó hívő módjára rögtön eltakarta a szemét, hogy meg ne lássa a ... hangot. Érteeed?
No, lassan (teljes versszakok ismétlése árán) visszaérünk ahhoz a ponthoz hogy az Úr elkezdi az új utasításokat kiadni. ezek szerint Illés vegye magát és húzzon le Damaszkuszba, ahol királlyá kell tennie Hazáelt. Érted, egy lázadó pap egy kis senki felkenésével puccsot kell végrehajtson. Nem ismerős ez valahonnan? Sámuel és Dávid történetéből? A dolgot csak tetézi, hogy feltehetőleg a felkenendő illető még csak nem is zsidó, hanem ezek szerint egy idegen nép tagja! De ez még mind semmi, mert Jéhut is királlyá kell kennie, Elizeust meg prófétává kenje (mint tudjuk nem így lesznek a próféták, hanem úgy hogy jövendőt mondanak és nem tévednek a jövendőléseikkel, esetleg maga Mr. Isten jelenik meg nekik), ugyanis Elizeus lesz majdan Illés utóda. Két király hát, és most már hatalmi szóval jelölik ki a prófétákat is? Ha ez nem pogány tanok bekeverése, akkor semmmise.
De a parancsoknak/próféciának még nincs vége. Mr Isten szájába adott szavak szerint Hazáel majd jól megtámad mindenkit, akit viszont nem sikerül elpusztítania azt majd Jéhu öli meg (fegyverrel), vagy ha neki sem sikerül, akkor majd Elizeus végez vele. Jó lesz figyelni erre, mert ilyen történet nincs a kanonizált szövegben. Jó esetben tekinthetjük a dolgot olyasminek mint Mózes, a kőtáblák és Mózes utasítása egymás lemészárlására történetet, míg rosszabb esetben ez egy beteljesületlen prófécia.
Végül Mr. Isten kijelenti, hogy Izráelben mindössze 7,000 embert hagy meg - azokat, akik nem hódoltak be Baálnak. Őszintén szólva ez az első kvázi hitelesnek tűnő adat a zsidók lakta területekről.

Illés ment mendegélt míg a városba nem ért, ahol megtalálta Elizéust, aki éppen szántott, ekécskéje elé 12 ökröt fogott, Illés meg rögvest nekiadta a palástját. Persze 12 ökörrel egyszerre sosem szántottak, kettő is bőven elég ezekből a nagyerejű állatokból, meg aztán ezek nem lovak hogy kövessék egymást libasorban. Nyilvánvalónak kellene lennie, hogy ezek a 12 törzset jelképezik, de a szöveg úgysem állja ki a kanonizáció próbáját, szóval minek is vsződünk az értelmezésével? Az is érdekelne, mi ez a nagy biznisz a palástokkal/köpenyekkel, mert már nem először ügyködnek vele. Csak nem az efód hagyományának egyfajta továbbélése?
A fiú mindazonáltal annyira megörült a köntösnek, hogy rögvest hagyta világgá kóborolni mind az ökröket, és beállt tanulónak Illés mellé. Jézus tanítványai nem pontosan így tettek? Azért ez csak prototípus, a srác előtte még haza akart menni elköszönni apucitól és anyucitól, amit Illés engedélyezett.
Viszont a srác nagy barom volt, a szülei szerintem nem gondoltak rá többé csakis méreggel, hiszen épp az előbb engedett veszni hagyni 12 ökröt, amit most azzal tetézett, hogy még két ökröt levágott (mondjuk ezekből áldozat lett, szóval respektálható lenne a dolog, bár szerintem egy is bőven elég lett volna), de hogy a tüzet meg a földműveléshez használt szerszámokból rakta... Jó, persze, ő elhagyja régi foglalkozását és többé nem tér vissza hozzá, de könyörgöm, nem kéne gondolni a családra? Hát, ez a hívők mentalitása, és ugyanilyent fogunk látni Jézustól is. Reméljük, az is apokrif könyvben lesz, mert én nem érzem ezt olyan morálnak ami ténylegesen követésre érdemes, bármilyen hatalmas lény mondja is nekem!
Az is érdekes, hogy Illés a régi szolgájáért sosem ment vissza. És az újat sem kente fel soha.

Illés bejövetele

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis van aki azt hiszi)

Thesbites Illés pedig azt mondta Akhábnak, hogy nem lesz eső, hacsak ő azt nem mondja. A dologra maga az Úr hatalmazta fel. Érdekesség, hogy itt jelenik meg először egy olyasfajta átvitt értelemben való "az Úr előtt állok" kijelentés, ami a mai papságot jellemzi, azaz hogy az egész teljesen és tökéletesen metaforikus. Az is említésre méltó, hogy ezúttal a király reakciójáról a szöveg mélyen hallgat. Se fel nem háborodik, se be nem hódol a király. Csak nem lett ateista?
Majd Mr. Isten ismét megjelenik Illésnek, és arra utasítja, hogy vonuljon remetének (vagy száműzetésbe) a Kérith patakja mellé, csak annak a vizét igya és kaját az ottani hollók fognak neki vinni. A hollókkal már letárgyalta a dolgot, nem kell kétségbeesni. A hollók pedig vittek neki reggel és este is húst, meg kenyeret.
Csakhogy eső mégsem esett és a patak kiszáradt. Erre az Úr megparancsolta a prófétának, hogy menjen Sareptába. Ott majd egy özvegyasszony fog gondoskodni róla, akivel már előre letárgyalta a dolgot.
El is ért prófétánk a városhoz. Alig ért látótávolságba, meglátott ott egy öregasszonyt rőzsét szedni (ezek szerint nem szombat volt). Odaszólt neki, hogy hozzon neki vizet. Mondjuk nem tudom miről látszott hogy az asszony özvegy, de talán létezett erre valamilyen öltözködési szokás. Vagy nem.
Az meg ment is, de alig tett meg pár lépést, mikor a telhetetlen próféta utánakiáltott, hogy a kajáról se feledkezzen meg!
Az viszont visszaszólt, hogy neki alig van valamilye, de most hazamegy a rőzsével, kisüti a maradék lisztecskéjét, a fiával megeszik, aztán nyugodtan súlytsanak csak le rájuk, onnan már oly' mindegy! Na jó, valójában arra utal az anyóka, hogy alig elég a cucc arra hogy ő és a fia eltengődjenek rajta, de meg akartam mutatni mit tesz ha nem frissítik a nyelvezetet időnként, illetve ha környezetéből kiragadunk egy-egy versszakot az előtte lévő összes rész ismerete nélkül (és nem csak +/- pár versszak/fejezet, hanem az ÖSSZES addig bennefoglalt cucc ismerete látszik szükségesnek).
Erre Illés ráförmed hogy mit képzel, neki süssön, csak ha marad, azt eheti meg ő és a fia, hiszen ez az Úr parancsolata!
Hát erre nem tudott mit lépni már az anyóka, úgy tett ahogy a pap mondta. És Illés napokig ott maradt. Szerencsére azonban a liszt és az olaj (amik a kenyérsütés alapkellékei a receptben) sosem fogyott ki. Csak nem Jézus hal-és-kenyér csodájának tesztverziójának vagyunk tanúi? Mindenesetre a csoda addig volt megígérve (már a bekölözésnél meg lett) amíg el nem ered végre az eső. Aminek még mindíg nem tudjuk a feltételeit, vagy pedig Illés megparancsolhatná már!
De történt az esővárás közben, hogy az asszony fia megbetegedett. Érdekes, hogy az öregasszonyt számítja a szöveg a ház fejének, pedig volt kéznél férfi is. Ki érti ezt? Ej, apokrif könyvek csökönyös lódításai!
Nos, a fiú már szinte haldoklott, mire az asszony panaszkodott Illésnek, hogy odamegy lakni, eszi a kajájukat, nem fizet egy petákot sem, és még a fiú is meghal?
Na, erre Illés kissé elszégyellte magát, odavitette a házba abból az akárhol lévő másik házból (azt hiszem hogy itt emeletről vagy padlásról van szó, ott szállásolták el Illést, a család pedig a földszinten lakott) ahol addig a fiú volt az asszony fiát, felelősségre vonta Mr. Istent hogy minek súlyt le arra aki jótevője, háromszor ráborult a gyerekre Illés, kérte az Urat, hogy most aztán tessék meggyógyítani a szerencsétlent, mire az Úr belátta hogy igaza van és a fiú hirtelen jobban lett. Megjegyzem, ez az első eset, hogy Mr. Isten valóban csinál valamit, nem csak nem súlyt le valakire és hívja azt ajándéknak.
No Illés mindenesetre bevitte a fiút (felnőtt férfi) az anyjához, mire mindenki megnyugodott - az asszonyék bizonyítottnak látták hogy Illés tényleg isten embere. Szerencséjük volt egyébként hogy Mr. Isten most nem vitte túlzába a kételkedők számára biztosított csodát, mint amikor a kivonuló héberek húst követeltek és Mr. Isten belefullastotta őket.

Eltelt 3 év, ami alatt egy csepp eső, de még a legkisebb harmat sem volt Izráel földjén (ami tökéletesen valószínűtlen), mire az Úr megjelent ismét Illésnek és felküldte Akhábhoz megjelenteni, hogy jön az eső.
Illés persze ment. Azt is közli valamiért a szöveg, hogy Samáriában nagy éhínség volt - de mi ebben a különleges, vagy meglepő? Három évig olyan szárazság volt hogy csak na, csoda hogy egyáltalán maradtak még lakói a földnek!
Akháb ekkor hivatta Abdiást, aki a házfelügyelője/fő intézője volt (ez a kettő Józsefnél láttuk hogy valójában ugyanaz a fogalom). Abdiásról azt kell tudni, hogy ő aztán "félte az Urat" (egy szerető istentől miért kell félni?), ugyanis mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit (ez biztos a Krónika Könyveiben lesz) ő elrejtett 100 prófétát: 50-50-et két barlangba, és ő vitt nekik mindig enni (hogy nem tűnt fel...?).
Akháb megbízta Abdiást, hogy derítse fel a forrásokat, hátha van valahol fű hogy ellássák az állatokat. Ami kellhetett is, hiszen 40,000 lova volt anno Salamonnak (ha jól emlékszem, lusta vagyok kikeresni ezt az adatot hogy biztos legyek, de a nagyságrend a lényeg úgyis).
Aztán kétfelé mentek: az ország egyik felét Abdiás a másik felét Akháb járta be (nem lehetett valami nagy ország... Meg különben is: nem a beosztottakat szokta szétküldeni a király? Ki fog vigyázni a trónra közben?). Abdiás meg látta, hogy jön szembe Illés, gyorsan térdre vetette hát magát és köszöntötte a prófétát.
Illés meg mondta neki, hogy hozza oda királyát. Az viszont tiltakozott hogy nem akar meghalni, miért kér ilyet tőle Illés (vicces hogy mindenki azt hiszi Illésről a halálukat akarja, hát nem?)? Kiderül ugyanis, hogy a király égre-földre kerestette Illést. A szöveg ugyan ugyanazt a szerkezetet használja itt ami eddig azt jelentette hogy ki akarják végeztetni az illetőt, de ose lehet tudni. Abdiás ugyanis azon aggódik, hogy ha közben Illés lelép ("olyan helyre regadja az Úrnak Lelke, a melyet én nem tudok" - rég hallottunk az Úrnak Lelkéről, talán a Termetés legelején!), akkor Akháb ki fogja végeztetni, és hát ki akarja azt? Illés bizonyára nem, hiszen biztos hallotta mit tett mikor Jézabel ki akarta végeztetni az Úr prófétáit (l. följebb)!
Illés erre megígérte, hogy aznap már nem megy sehova.
Abdiás erre nyakába kapta a lábát és sietett ahogy bírt hogy utólérje Akhábot. Akháb pedig ment Illéshez. Mikor meglátta a prófétát rögtön nekikezdett: "Te vagy az aki miatt ez a baj szakadt ránk...!?"
Mire Illés azt dobta vissza, hogy Akháb meg az ősei az igazi ludasak a dologban. Ha azt akarja hogy abbahagyja az ország kiszárítását (mármint Illés), akkor gyűjtse most össze Izráel népét a Kármel hegyre. Feltétlen legyen ott Baál 450 prófétája (se több se kevesebb) és Aserának 400 prófétája (se több se kevesebb) akik mind Jézabelen élősködnek. Persze az gond, hogy az ashera nem egy isten, hanem pusztán szent ligetet jelent, aminek így nem lehetnek papjai - hacsak nem gondolja hogy a kertészek papok.
A kritikusok hangsúlyozzák, hogy a Kármel hegy a sídoniak területén volt, a sídoni királyság pedig Izraeltől független ország; hiszen éppen az előbb olvastuk, hogy Jézabel a sídoni királynak a lánya. Én nem nagyon hagynám más ország legfőbb hatalmasságait mind bevonulni a területemre és elvégezni holmi sajátságos - és igen nagyszabású - rituálékat, amik előreláthatóan jó eséllyel polgárháborúhoz vezethetnek (az egész most következő történet ugyanis könnyen tekinthető puccsnak).

A következőkben Illés jól leszidja az összegyűlteket hogy nem csak a Seregek Urát tisztelik, kijelenti hogy egyedül ő maradt meg Mr. Isten prófétái közül (és mi van azzal a 100-al akik megmentéséről most számolt be Abdiás?), majd kér két tulkot áldozatnak: egyiket magának, másikat a többi papknak (akik legalább két vallást képviselnek Illés hite szerint). A kihívás arról szól, hogy amelyik isten valóban létezik az majd tüzet gyújt az áldozat alatt. Illés pedig pontos utasításokat ad arra vonatkozóan mit szabad csinálni az áldozatbemutatásnál és mit nem.
Baál prófétái pedig (a szent ligetek prófétái nem tudni közben mit csináltak) imádkoztak reggeltől délig, délben meg Illés már gúnyolni kedzte őket (szerénység hol van mint legfőbb erény?) hogy no mi lesz már? Végül már szinte este lett, de még mindíg nem történt semmi. Ekkor felállt Illés.
Újáépítették az Úr oltárát (? az az oltár Béthelben volt!), majd egy csomó minden mást csinált a saját maga által hozott szabályokon kívül, majd estefelé elmormolt egy gyors imát, mire "az Úr tüze alászállt" és még a köveket is elhamvasztotta.

MEGJEGYZÉS: ha az eseményeknek valós alapot kívánunk keresni, akkor Illés vízlocsolgatása és a déli-dél utáni napsütést kell szem előtt tartani. Ha szerencsések vagyunk és főleg értünk hozzá, ilyen körülmények között a vízcseppek valami könnyen éghető anyagon (száraz fű például) nagyítóként viselkednek, azaz belobbanthatják a máglyát.
Azaz a történetnek két értelmezése lehetséges: 1) ez valódi történet és bármikor megismételhető. Ez nyilvánvalóan képtelenség, hiszen akkor nem kellett volna feltalálni a gyufát és az öngyújtót (vagy primitívebb tűzgyújtókészségeket). 2) Az egész egy bűvésztrükk, semmi csodálatos nincs benne, mi több otromba hazugsággal van dolgunk, és Illés nem jobb, mint a tévés gyógyítók (pl. Gyurcsók József ha valaki emlékszik még rá).

A történet egyébként nem úgy fejeződik be, hogy az ellen-próféták megtérnek, nem ám! Úgy végződik - a Biblia többi történetéhez hűen -, hogy Illés szépen lemészárolja az összes prófétáját Baalnak (a kertészekkel nem törődik, lehet közben rájött a baklövésére). Pedig biztosan elmondható, hogy ezen ellen-próféták látták maguk is Mr. Isten művét, és eddig megbízhatóan szolgálták a királyukat, és a népnek sem volt bajuk velük. Nem lett volna jobb, ha az Úr prófétáinak megfogyatkozott sorait töltik fel velük? Béke, szeretet, megbocsátás - hol maradnak ezek a sokat hangoztatott erények?
Aztán Illés mondja Akhábnak hogy ideje fedél alá húzódni, jön az eső! (Amúgy primitív koncepciója az esőcsinálásnak ez a máglyarakás, egy időben elég elterjedt volt. Aztán feltalálták a módszert ami valóban működött (spéci porral töltött rakétákat).) Az esőnek már a hangja is hallatszott!
Illés felment a hegy tetejére ahol leült és térdei közé hajtotta a fejét (így nem láthatott semmit, főleg hogy még sehol nem volt az eső amiről épp most mondta hogy már a hangját is hallja), aztán szólt a segédjének (? mikor lett a remete-prófétának szolgája?), hogy menjen fel (hova? egy hegy tetején állnak! Már az is fura volt, hogy nem a hegycsúcson végezték az áldozatokat hanem a hegyoldalban (más lehetőséget nem hagy a szöveg), de ez már végkép érthetetlen) és nézzen a tenger felé, jön-e az az eső? Az ment, visszajött, és mondta, hogy semmi. Erre Illés mondta, hogy menjen fel még hétszer - na itt küldi el minden épelméjű ember a picsába Illést.
Mindenesetre a 7. alkalommal a szolga jelentette, hogy "jön föl a tengerből egy felhőcske", igaz elég kicsi. Most akkor a felhők a vízből jönnek ki? És a Föld meg lapos, nyilván. Azon kívül ha az esőt még csak most teremtik meg, hogyan lehetett már hangja? Fura egy eső, annyi bizonyos!
A hírre viszont Illés mondta, hogy most aztán gyorsan nyeregebe, mielőtt kitör a vihar!
Aztán a vihar ki is tört ezerrel, Akháb meg szekérrel ment Jezréelbe. Hogy mi köze a mondat két részének egymáshoz ne kérdezd, ez így áll a szövegben, én csak elismételtem. Egy nyelvtan/irodalomtanár mindenesetre rögtön adna rá jónéhány hibapontot hibás fogalmazásért.
De Akháb hiába ment szekéren, "az Úr keze Illésen volt", így ő megelőzte a jezréeli úton! (Amiben egyébként semmi csodálatos nincsen, hiszen a szekerek lassabbak mintha sima hátason utazunk.)

Egyébként Léo Tailnak kb. itt lett elege az egész tehenes/bálványos dologból és kijelenti, hogy valójában igen, ez volt a zsidók vallása, és csak annyiban különböztek, hogy az egyik hajlandó volt kinyögni a Dávid leszármazottai által kirótt rettenetes adót, a másik meg nem. Képtelenségnek tartja ugyanis, hogy pontosan ugyanazokat a "szentségtelenségeket" pontosan ugyanabban a formában kövesse el mindkét országrész minden lakója, valamint pontosan ugyanazokat a szertartásokat (bár eltérő istenekhez fohászkodva) tartsa. És én mélységesen egyet is értek vele e tekintetben, főleg hogy milyen nyilvánvaló mikor írták meg ezeket a történeteket.

Két ország egymás mellett

Most egy felületes áttekintő rész következik aztán Illés hosszas ügyködése lesz a következő bejegyzés témája, de hogy kicsit azért tartsam a lelket benned, kedves olvasóm tudd, hogy a Királyok 2. Könyvében olyan dolgok fogják feldobni a hangulatot mint kannibalizmus és 42 gyermek szétszaggatása egy próféta parancsára.

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis van aki azt hiszi)

Abija akkor lett király, amikor Jeroboám már 18. éve uralkodott. 3 évig uralkodott, anyja neve Maaka. Pont olyan "bűnösen" járta útjait mint apja, nem úgy mint amilyen tökéletesen Dávid király - akinek egyetlen téves lépése Uriás esete volt (és akor mi van a népszámlálással?). De azért az Úr hagyta őt uralkodni, fővárosa Jeruzsálem volt.
Roboámhoz hasonlóan Abija is folyton hadban állt Jeroboámmal. Ennek részleteit l. Júda Krónikák Könyvében.
Abiját végül Dávid városában temették el, utóda fia: Asa lett.
Asa Jeroboám uralkodásának 20. évében lett király, 40 évig uralkodott, főváros: Jeruzsálem, anyja neve Maaka. Ugyanaz a Maaka, aki Asa apját is szülte, amiből az következik, hogy Abija a saját anyját vette el feleségül.
Asa végre éppoly helyesen tett-vett mint Dávid anno: kidobta az országból a férfi-prositkat (a KJV szerint szodómistákat, ami arra utalhat, hogy kurvához nők nem jártak) és az apja/nagyapja készítette bálványokat mind lerombolta. Maakától is megvonta az (társ)uralkodói jogokat, mivel ő is építtetett egy báványt (amit természetesen most megsemmisítettek). És habár a "magaslatokat" nem is rombolták le, de ettől függetlenül Asa tökéletesen követte az Úr által kijelölt utat.
És visszavitette az Úr házának tartozékait az Úr házába.
Amíg Asa élt hadban állt Baásával, Izráel királyával. Az ugyanis felépíttette Rámát, mint egyetlen határátkelőt a két ország között (pontosabban így gátolt meg minden oda tartót az átjutásban).
Emiatti ellenlépésként Asa kiürítette mind a királyi, mind az Úr házabeli kincstárat, és elküldte a kincseket Szíria királyának, kérve hogy bontsák fel a békeszerződést Baásával. Az el is foglalt Izráel területeiből jó nagy részeket (pl. Nafthali törzsének egész földjét).
Mikor erről értesült Baása abbahagyatta Ráma építését és visszavonult Thirsába (akkor ez a "felépíttette" frázis azt jelenti, "átalakítani fővárossá"? Bár a következő mondat rácáfol erre a feltételezésre.). Asa pedig elhordatta Ráma köveit és Gébát építtette fel belőle, meg Mispát. A többbi részletet az uralkodásáról a Krónika Könyvében lehet megtalálni (mondja a szöveg, mi meg meglátjuk, ha elértünk odáig), azzal a kivétellel hogy öregségében valami betegség húzódott a lábaira. Szép jutalom az isteni út megtartásáért, hát nem?
Asát is a többiek mellé temették, utóda fia, Jósafát lett.

Izráelben Jeroboám után annak fia Nádáb lett a király, történt ez Asa uralkodásának 2. évében. Ő is elődei bűnös útján tévelygett. Csakhogy Baása, Ahija fia fellázadt elene és végül legyőzte és megölte annak uralmának 3. évében és onnantól ő lett a király.
Első tette az volt, hogy kiírtotta Jeroboám összes emberét, ahogy azt Ahija anno megjósolta/meghagyta. Nádáb egyéb tetteiről lásd a Krónika Könyvét. Asa és Baása életükben amúgy folyton háborúztak. Baása 24 évig uralkodott, és éppúgy nem tartotta meg az Úr útját mint Jeroboám.
Azonban az Úr Jéhuval megüzente Baásának hogy nem tetszik amit lát, ezért éppúgy kiírtja majd az ő családját mint Jeroboáméval tette. A leszármazottakat megint a kutyák/madarak általi felfalatás fogja érni, nem tisztes temetés. Baása tetteiről lásd bővebben az Izráel Királyainak Krónika Könyvét (akkor most volt egy Krónika Könyve Izráel királyairól és külön egy Júda királyairól? Érdeklődve várjuk hogy néz majd ki a dolog!).
Baása végül meghalt, Thirsában temették el, utóda fia, Ela lett.
A másik ok amiért az Úr elhatározta Baása és családja teljes és tökéletes kiírtását, merthogy megölték Jeroboámot. Ami nem mellesleg az Úr vezényletével történt. Én erre most már azt mondom, bassza meg az Úr-isten!
Mindazonáltal Asa uralkodásának 26. esztendejében Ela király lett, főváros: Thirsa, uralkodás hossza: 2 év.
Egyik hadvezére, a harci szekerek felének parancsoló Zimri fellázadt ellene, és mikor egyszer Thirsában, Arsa házában (aki a fő intézője volt) vendégeskedett és totálisan berúgott Zimri berontott és megorgyilkolta. Történt ez Asa uralkodásának 27. évében.
Ez a Zimri lett az új király, első dolga volt kiírtatani Asa összes rokonságát és barátait, sőt még a kutyáikat is! (Kutyák helyett a KJV-ben az áll "aki a falra pisált", szóval elég homályos mit takarnak ezek a kifejezések néha. Felthetőleg most valami olyasmit, hogy jelentéktelen figurák a történet szempontjából, de azért a kompániája/híve a főalaknak.) Mert ez így helyes. Plusz ha már úgyis mindegy a szöveg gyorsan megvádolja Asáékat bálványimádással is. Eláról többet a Krónika könyvé(i)ben olvashattok.
Asa uralkodásának 27. évében 7 napig uralkodott Zimri, főváros: Thirsa, a nép Gibbethon ellen vonult hadba, ami a filiszteusok földje volt (amennyit zaklatták ezek a zsidókat én mikor Mr. Isten épp a pártomat fogja nekiálltam volna kiírtani őket, de hát ez a baj a mítoszokkal: csak megszépített történetek).
Nod, amikor a sereg meghallotta, hogy Zimri megölte a királyt nem tetszett nekik a dolog, és inkább Omrit, a sereg fővezérét tették meg királyuknak. És ez az Omri rögtön visszafordította a sereget és elfoglalta Thirsát. Amikor zimri meglátta hogy vége a játéknak magára gyújtotta az egész királyi palotát és maga is bennégett.
Ez lett a büntetése Mr. Istentől amiért ő is ugyanolyan seggfej volt mint Jeroboám - ? hiszen még ideje sem volt tenni semmit! Mindazonáltal Zimriről is olvashatunk bővebben a Krónika Könyvében.
Végül probléma adódott, mert Izráel egyik fele Omri mögött sorakozott fel, a másik fele bizonyos Tibnitet támogatta. De újabb szakadásra nem került sor, Omri gyorsan végzett Tibnivel, így maradt egyedül a trónon. Asa uralkodásának 34. esztendejében került a trónra, uralkodás hossza: 12 év, főváros: Thirsa, uralkodás Thirsában: 6 év. 2 tálentum ezüstért megvette Samaria hegyét Sémertől és építtetett oda egy várost: Sémer/Samariát.
És Omri még nagyobb seggfej volt mint az előtte lévők. Többet akarsz tudni? Lásd Krónika Könyve.
Mikor meghalt Samariában temették el, utóda fia, Akháb.
Akháb: uralkodás kezdete:
Asa uralmának 38. éve, főváros: Samaria, uralkodás hossza: 22 év, és ő még nagyobb seggfej volt mint bármelyik elődje, mert nemhogy Jeroboám minden bűnét elkövette, de még Sidon királyának lányát, Jézabelt is elvette (= idegen ország tagjával házasodott), akinek hatására bevezette Baál imádását, akinek oltárt emelt Samariában és áldozatokat mutatott be neki. És még Aserát is csinált, na és ez már mindennek a teteje volt.

Azért az idegennel való házasodás hogy miért volt akkora probléma nem igazán érteni. Ott volt Mózes, ott volt Dávid, ott volt Salamon temérdek felesége - azokkal a házasságokkal nem volt gond?
Ha valakit kezd igazán bosszantani ez az asera-dolog végre kiderítettem, mit takar: ez egy szent liget (amit mint tudjuk mind kivágtak a zsidók a visszatéréskor).

És ekkoriban építették fel Jérikhót is, amiről anno letrombitálták a falakat, és amiről azt parancsolta elméletileg az
Úr, hogy soha de soha nem építhetik újá, kivéve ha az alapba bekeveri valaki a saját fiát - hát most akadt valaki aki úgy gondolta, megérné neki. Újabb emberáldozat a számlán.

Az ország kettészakadása

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis van aki azt hiszi)

Roboám elment Síkembe, a koronázás színhelyére. Mikor ezt meghallotta Jeroboám - aki még mindíg Egyiptomban volt, még Salamon elől menekült oda - akit szintén elhívtak odament a (leendő) királyhoz Izráel minden vezetőjével, és azt mondta, Salamon nagyon sokat követelt a néptől (valószínűleg magas adók, ilyesmi), így jó lenne ha csökkentené a kirótt terheket (ami érdekes, hiszen Salamon uralkodása alatt elméletileg a nép úszott a pénzben és gazdagságban.).
Az azt mondta, hogy 3 nap múlva jöjjenek vissza, addigra eldönti, mi legyen.
Roboám kikérte a vének tancsát, akik már apja korában is tanácsadók voltak. Azok azt mondták, ha enged a népnek azzal megszilárdíthatja a hatalmát.
De ez nem tetszett neki és azon ifjakkal akikkel együtt nevelkedett elkényeztetve. Azok arra bíztatták, hogy mondja meg nekik, hogy apja (Salamon) hozzá képest értéktelen kis senki volt, nehezítse csak meg még jobban a dolgukat!
És Jorobeám mikor a nép visszatért a válaszért az ifjak hőzöngését vágta az arcukba. A követek ugyan tiltakozni próbáltak, de Jeroboám döntését valójában az Úr hozta (amit persze nem árult el senkinek, mert igazságos és szerető isten Ő), így mondhattak akármit, végül el kellett kullogniuk.
Az eredmény az lett, hogy a nép azt mondta magában: ha ezt akarja, akkor boldoguljon most már egyedül, találjon mást akinek parancsolgathat. Így Roboám csak azokon uralkodhatott, akik Júda városaiban laktak (a törzs, vagy az ország? - nem mintha nem lehetne egyértelműen eldönteni, de akkor is kikívánkozik). És mikor elküldte Roboám az adószedőjét azt halálra kövezték. Ezt látva Roboám gyorsan mindenét szekérre pakolva visszahúzódott Jeruzsálembe.
Így szakadt ketté az ország "és van így mind a mai napig".
Dávid házát egyedül Júda nemzettsége követte, a többiek felkenték maguknak Jeroboámot királynak.
Jeroboám / Roboám... csak nem ékes példa hogy kitalált nevek?
Mikor Roboám beért Jeruzsálembe összeszedte a rendelkezésére álló seregeket, mely sereg 180,000 "válogatott férfiút" számlált. Hát én nem tudom, de Izráel nem volt olyan nagy ország, és annak az 1/12 részéből ekkora sereget kiállítani... A célja e sereggel az volt, hogy visszahódítsa a levált területeket.
Csakhogy az Úr beszélt Sémajához, hogy mondja meg Roboámnak, hogy az ország kettészakadása az ő műve, ne merjenek tenni ellene! (Mondjuk képzeljük el a másik sereget, ami 10 törzsből állt... Nem mellesleg található itt egy utalás, miszerint a benjáminiták törzse is Júda királyságába tartozott.)
Jeroboám pedig felépíttette Síkemet mint új fővárost, valamint építtette Pénuelt is.

No álljunk meg. Síkemet most építik, de Roboámot ott kenték fel királynak? Ez hogy jött össze?

Jeroboám elgondolkozott. Az éves nagy áldozatbemutatások Jeruzsálemben történtek, így mikor elékezik az idejük a nép - úgy okoskodott - szó nélkül vissza fog térni Dávid leszármazottjához, és akkor neki vége. Összehívott hát egy tanácskozást, amin azt ötlötték ki, hogy csinálnak két aranyborjút (miért mindíg borjú?) azon istenek képre, akik kihozták őket Egyiptomból. (Hm, elég képlékenynek tűnik itt a zsidók vallása.) Az egyik szobrot Béthelbe, a másikat Dánba rakták.
És jajj, a nép elment ezekhez.
Aztán a többi szükséges cuccot is megszervezték (a "magas helyek templomát" - emlékszünk, az ígért földbe való belépéskor kijelöltek két hegyet, az egyikről Mr. Isten áldást osztott, a másikról átkokat szórt -, papságot - akik nem léviták voltak -, és egy új ünnepet - feltehetően az elszakadás napját ünnepelték vele, az ünnepet a 8. hónap 15 napján tartották).

Történt egyszer, hogy "isten embere" ment Júdából Béthelbe az Úr parancsára, Jeroboám meg éppen áldozatot készült bemutatni (a Bétheli aranyborjú előtt). És akkor az Úr utasításai szerint kiáltott az oltár (körül állók) felé, és azt jövendőlte neki, hogy Dávid leszármazottától egy fiú születik, azt Józsisnak nevezik majd el, aki majd feláldozza a (szentségtelen) hely papjait.
Kérem, ez Mr. Isten félreérthetetlen jóslat/parancsolata emberáldozat bemutatására!
Úgy folytatta, hogy még ugyanaznap csodát is tesz hogy bizonyítsa ez az Úr akarata: kettéreped majd az oltár és leborul róla az áldozatbemutatásból maradt hamu (amit elméletileg rendszeresen letakarítottak, szóval rögtön az áldozatbemutatás végén kéne ez megtörténjen).
Na, erre Jeroboám rögtön elrendelte a próféta elfogását. De ahogy ott mutogatott azon nyomban elsorvadt a keze. És nyomban kettéhasadt az oltár és ledőlt róla a hamu.
Namost a jóslat máris tropára ment, hiszen a gyerek még sehol. A tűz meggyújtása előtt meg nem lehetett az oltáron hamu. Khm.
Erre a király kérte a prófétát hogy legalább a kezét csinálja vissza. És az visszacsinálta. Aztán a király meghívta ebédre, mondván meg akarja ajándékozni. De az visszautasította, mondván az Úr meghagyta, hogy ahova megy ott ne egyen, ne igyon, és ne menjen vissza azon az úton amin odament. Azzal elhagyta Béthelt egy másik úton kimenve a városból. Ez mellesleg igen szigorú értelmezés, hiszen az utas rész ezek szerint kizárta, hogy pl. bemenjen egy házba, majd az egyeten ajtaján jöjjön ki ismét.
Csakhogy lakott Béthelben egy öreg (azaz tapasztalt és elismert) próféta, akinek a fia elmondta, mi történt épp az előbb. Erre rögtön felkelt és kérdezte merre ment, hogy utólérje (a szövegben az egyes és többesszám a fiú esetében csúnyán össze van keverve). Felnyergeltetett egy szamart és ment isten embere után.
Azt egy cserfa alatt ülve találta meg, kérdezte, ő-e az, az mondta, hogy igen. Erre mondta neki, hogy menjen vissza vele, egyenek. Az meg ismét elmondta a magáét miért ne lehet. De erre az öreg próféta azt mondta, hogy tudvalevő, hogy ő is próféta, és hogy Mr. Isten neki meg azt mondta, hogy hívja vissza. De persze hazudott.
Csakhogy erről persze semmit nem lehetett tudni, és a bizonyított prófétáknak mindenki mindig hitt, így ketten visszamentek és ettek.

Fontos dolog derül ki egyébként a történetből: Jeroboám földjén egyetlen nap alatt át lehett kelni, azaz hiába bírt 10 törzs felett uralommal, az ország maga pirinyó lehetett. Képtelen tódítás a többszázezres hadseregek és a többi kijelentések.

Érdekesség, hogy prófétaként emlegeti mindíg az Izráelbeli fickót, és isten embereként a Júdából jöttet.
Amikor pedig végeztek akkor a próféta azt mondta isten emberének: Nye-nye, most megszívtad, átvertelek, bibibí! Nem fognak rendesn eltemetni!
Aztán felnyergelte a visszahozott próféta (itt már prófétának hívja, nem tudom miért vált vissza, eddig olyan szépen használta a két különböző megnevezést :( ) szamarát, és az ment. Aztán útközben jött egy oroszlán és megölte a fickót. A test mellett meg békésen ott álldogált az oroszlán és a szamár. Ráadásul nem is kevés ideig lézengtek így (és az oroszlán nem kezdett enni sem), mert mindenféle arrajárók látták e jelenetet, és mesélték a vén próféta városában, aki nagyon is elégedett volt a dolgok ilyetén alakulásával. Azzal szólt a fiainak hogy menjenek el a tesétért, és azok mentek. Mikor megtalálták felrakták a szamarukra (a szamár és az oroszlán még mindíg ott lebzselt), visszavitték a városba és ott eltemették a vén próféta barlangjában (a zsidók mindíg barlangokat használtak mauzóleumnak), meg is gyászolták.
"Azonban" eme történet után sem tért meg Jeroboám "az ő gonosz útjáról" (ami szerintem érthető, hiszen az ő prófétája épp most nyomta le a rivális király prófétáját), és továbbra is nem-lévitákat nevezett ki papnak, bárkit aki jelentkezett felszentelte. És ez lett az oka annak, hogy Jeroboámot és minden leszármazottját megsemmisítették.

Ha akad tanulsága ennek a történetnek, akkor az bizonyára az, hogy a büdös életbe' ne higyj mások szavának, még ha próféta is az illető. Éljen az anarchia! Érdekes, hogy a hazugságért a másik prófétát, aminek eredményeként egy prófétájára le kell súlytania egyáltalán nem bünteti Mr. Isten. Mert ez így igazságos.

És történt ekkor, hogy megbetegedett Abija, Jerobomám fia. Erre J. szólt a feleségének hogy vegyen álruhát és menjen Silóba, Ahija prófétához, aki anno megjósolta neki hogy király lesz. Ajándékként kenyeret, pogácsát és mézet vigyen, ő majd meg tudja mondani mi történik a gyemekkel.
Így is tett az asszony. Csakhogy Ahija addigra már megvakult örgségére. Ráadásul az Úr is megmondta neki, hogy Jeroboám felesége jön hozzá, ezt és ezt fogja kérdezni, ezt meg azt kell válaszolni. PLUSZ még Ahija a lépteiről is felismerte a nőt. Rögtön feltette a kérdést miért tettete magát másnak?
Aztán úgy folytatta: a válasz egyébként az, hogy seggfej voltál, most megöllek benneteket mind, azt üzeni az Úr. (A KJV szerint Jeroboám egyik bűne az volt, hogy "a falra pisált". Ami talán azt jelenti, hogy a saját népének tett rosszat?) És aki a városban hal meg Jeroboám családjából azt a kutyák zabálják fel, és aki a városon kívül, azt a madarak. Temetésben nem is érdemes reménykedni.
Az asszonynak meg megmondta, hogy menjen haza, hogy meghalhasson a gyerek. Az ugyanis akkor fog megtörténni, mikor átlépi a városhatárt. (Én üzentem volna, hogy azonnal elköltözünk egy másik városba.) A gyerek lesz egyébként az egyedüli, akit Jeroboám leszármazottai közül sírba temetnek, szóval gyász lesz a halála miatt, de valójában örüljetek, mert nem láttok ilyet többet!
Valamint az Úr választ majd, sőt, máris választott új királyt Izráel (a 10 törzs országa) számára.
És mivel "Aserákat" csináltak maguknak (feltételezem ezek a bálványok) ezért a területükről ki fogják szorítani őket más népek.
Az asszony meg ment haza, és ahogy belépett a házba (nem a városba! újabb bukott prófécia. Bár értelmezhető úgy is, hogy teljesült.) a gyerek meghalt, aztán eltemették.
Jeroboám egyéb tettei (a csatái) a Krónika Könyvében vannak megírva (a Krónika 2. Könyvének 13. fejezetéről van szó, köszönjük az előrejelzést Léo Taxilnak)
Jeroboám 22 évig uralkodott, utóda fia, Nádáb lett.

Júdában Roboám uralkodott, 40 évesen került trónra, 17 évig volt király, fővárosa Jeruzsálem volt, anyja neve Naama, aki Ammon leszármazottja volt.
És Júda még elődeinél is hatalmasabb bűnöket követett el, amikkel természetesen az Úr egyre növekvő haragját vonta magára. Ugyanis ők is építettek maguknak "magaslatokat", meg "faragott képeket", meg "Aserákat" minden magasabb "halmon" és minden zöldellő fa alatt(?).
És férfiprostik is voltak az országban, és a kiűzött pogányok módjára tettek-vettek.
Aztán Roboám uralkodásának 5. évében jött Sisák egyiptomi király Jeruzsálem ellen, és kifosztotta az Úr házát és Salamon kincstárát, mindent elvitt ami mozdítható volt, többek között az arany pajzsokat, amiket Roboám kénytelen volt réz pajzsokkal helyettesíteni., amikkel a palotaőrséget szerelte fel. Na most akkor ez csereüzlet volt, nem is lerohanás?
A következő sorból kiderül mi volt: eme szent tárgyakat valami spéci raktárban őriztette, és mostantól csak akkor hozták elő ha mentek az Úr házába ügyködni valamit.
A többi tette Roboámnak Júda királyainak Krónika Könyvében vannak megírva (akkor a Krónikák 1-2-t eredetileg a Júdaiak írták, és itt lenne a bizonyíték, hogy a kettőt nem lett volna szabad kettéválasztani? Persze mivel apokrifnak kellett bélyegeznünk a könyvet...).
Roboám és Jeroboám meg folyton háborúztak (holott az Úr megüzente hogy ne tegyék, khm).
Aztán meghalt, a következő király Abija lett, aki a fia volt. (Abija, Ahija, már megint nehézség a nevekkel, haj!)

Salamon bukása

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (legalábbis van aki azt hiszi)

No, a sok áldozatra Mr. Isten már tényleg felfigyelt, el is jött megint Salamonhoz, megint álmában (tehát valójában nem) és kifejezte örömét a dolgok folyásával kapcsolatban. Mondjuk ez a minimum. De nem szégyellte hozzátenni, hogy ha más istenekhez fordul Salamon vagy valamely leszármazottja akkor aztán vége az arany életnek és egész Izráelt eltörli a föld színéről.
Ez azonban megint egy tökéletes anakronizmus, ugyanis az Izráel kettészakadása utáni Izráelről beszél (a másik ország Júda lesz).
No és végül hozzáteszi, hogy akkor aztán aki meglátja azt a gyönyörű templomot (aminél Salamon háza sokkal nagyobb) akkor csak az fog eszébe jutni hogy milyen idióta nép emelte. Hát nem kedves?

Nos, végül amikor a két épület (a templom és a királyi ház) felépült Salamon hálából Hirám segítségéért 20 várost ajándékozott a Galileai területekből.
Fogalmunk sincs róla, honnan vette Dávid fia ezt a húsz várost, hogy ajándék gyanánt átnyújtsa Hirám barátjának, hiszen a meglévő települések először is nemigen voltak még tekinthetők városnak - ha egyáltalán felépültek már -, és a sok háborúság miatt lett vlna mire költeni a pénzt, nemigen engedheték meg maguknak a bőkezűséget.
De akárhogy is Hirámnak amúgysem tetszett amit kapott, fikázta is rendesen, sőt, Kabulnak nevezte el a területet! (biztos valami csúnyát jelent). Ez a viselkedés Hirám részéről kevéssé érthető, hiszen a terület mindíg jól jön, és a szállított alapanyagokért amúgyis fizetett már Izráel népe (mármint a történet szerint). Az egyetlen megoldás az lehet hogy a semmi közepén álló, szegényekkel és nyomorékokkal telizsúfolt helyekről volt szó.
Áh, úgyse tudjuk meg, hát olvassunk tovább!
Mindenesetre - talán hogy ne húzza annyira a száját - Salamon küldött neki 120 tálentum aranyat.
Egyébként ugyanilyen nagyságú bevételt eredményező adót vetett ki Izráelre hogy felépíttethesse az Úr házát, a saját házát, Milló városát, Jeruzsálem kőfalait, meg még 3 várost (köztük Gézert).
Ez úgy történt, hogy a névtelen fáraó-após meghódította Gézert, porig rombolta és mindenkit lemészároltatott (na persze), majd a területet Izráelnek adta.
És Salamon eddig nem említett városokat emelt még (na persze). Szerteszét városokat emelt ahogy épp kedve tartotta. Mert városokat egy nap alatt fel lehet húzni, hát nem?
Az izraeliták közt élő szövetséges népeket akiket valamiért nem lehetett kiírtani Salamon jobbágyakká fokozta "és azok is mind a mai napig".
Viszont az izraeliták közül senki nem dolgozott, mindenki katona volt (meg a tudod ám mit).
Salamon főhivatalnokainak száma 550 volt, ők koordinálták a dolgozó népet.
Salamon egyébként külön várost építtetett a névtelen fáraó lányának is. Annyi volt akkoriban a város, hogy a sivatag már el sem fért tőlük, bizonyám! Aki nem hiszi a piszi!
És Salamon az Úr oltárán évente három áldozatot mutatott be.
És hajókat is csináltatott, amik a Vörös tenger partján fekvő kikötőjükből indultak. A hajókon a legénység főleg Hirám embereiből állt, hiszen a zsidók nem tudtak hajózni. Ezek afféle kalózhajók lehettek, mert azt nem tudjuk meg honnan vették, de mikor visszatértek első útjukról 420 tálentum aranyat hoztak vissza.
Természetesen a város valójában egy másik országhoz tartozott, és Salamonnak sosem volt hajóhada, de ha lett volna sem juthattak volna el a megjelölt városba, ugyanis arról soha senki nem hallott. Valamint az út nem is igen érte meg valakinek, akinek 40,000 istállója volt és akkor és oda építtetett várost ahova és amikor akart!
Hallotta mindenesetre a Salamonról szóló pletykákat Séba (és nem Sába!) királynője is. Neve nincs. Valójában országa sincs, mert mai napig nem sikerült eldönteni merre lehetett.
Nagy kísérettel teveháton érkeztek Sébáék, ajándékként aranyat, fűszert, drágaköveket hoztak. És Séba névtelen királynője beszélgetett Salamonnal és Salamon válaszolt minden kérdésére. És Séba szimpatikusnak találta a férfit és elég gazdagnak is, tetszett neki az egész fényűzés. Mondta is, hogy le van nyűgözve, és 120 tálentum aranyat adott át hirtelen. Gondolom ő is a C64-es korszak kalandjátékaiból ismert macinadrágot hordta, hiszen honnan máshonnan tudott volna előkapni hírtelen még aranyat azon kívül amit már amúgyis átadott?

Ja, közben eszembe jutott, hogy azt eddig nem adták át, Séba névtelen királynője bizonyára csak akkor akart kezdeményezni ha látta, hogy megéri. Mindenesetre azt írja a szöveg, hogy azóta nem ajándékozott más ekkora mennyiséget fűszerekből Izráelnek.
És a hajó (ami most már nem Salamonéként hanem Hiráméként van említve) kiderül, hogy az arany mellett még ébenfát is hozott! Még jó hogy eszükbe jutott kirakni, nem? Salamon pedig az ébenfából csinált MÉG oszlopokat. Nagy oszlop-fetisiszta volt, folyton látjuk :) Valamint a maradékból zeneszerszámokat csináltak. És olyan faja ébenfára "máig nem sikerült ismét szert tenni". Oh a boldog aranykor.
Salamon pedig mindent megadott Séba névtelen királynőjének amit az kért a szokásos viszontadományokon kívül.
Salamon évenkénti bevétele 660 tálentum arany volt a kereskedelemből származó bevételen és az arábiai királyságokból származó (???) pénzen kívül.
És Salamon csináltatott 200 céltáblát, mindegyiket 600 aranyból verette.
Majd 300 pajzsot csináltatott 3-3 font aranyból (ez bibliai font, nem a mai!). Ez utóbbiakat a Libanonban lévő házában helyezte el.
Majd csináltatott egy elefántcsont trónt, amit persze rögtön bevonatott arannyal. Ennek volt karfája mindkét oldalon, oroszlános díszítéssel, a háttámla 6 rácslécből volt, a támla teteje köríves. A rácsokat összesen 12 oroszlán díszítette. Párjanincs trónus volt. (Már ha létezett.)
És Salamon összes pohara is aranyból volt. És mindene aranyból volt, aranyat evett, aranyat szart, aranyat lélegzett! Na elég volt.
És volt neki a Hirám-hajó mellett egy másik hajója is, ami évent 3-szor fordult, együtt hajózott a Hirám-hajóval, és aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hozott! Főleg majmokat és pávákat! És a kormányos egy tintahal volt és a legénység kutyákból állt, és a tengerimalacok hajtották! Meg még mit nem!
És Salamon a Föld minden királyánál bölcsebb és gazdagabb hírben állt (például?). És a Föld összes királya és népe látni akarta Salamont, bizony, még Michael Jackson fénykorában sem volt ilyen népszerű, de még maga Elvis sem!
És mind az előbbiek ajándékokat hoztak (tényleeeg? Gondolom főleg a kínai császár és a maja istenkirály...): ezüstöt, aranyat, fegyvereket (ezt mindíg jó ötlet egy potenciálisan pszichopata nemzetnek ajándékozni), fűszereket, lovakat, öszvéreket - és tették ezt minden évben!
És Salamon felállított egy hadsereget, 1,400 (harci)szekere és 12,000 lovasa volt és állandó helyeken állomásoztatta őket (többek között Jeruzsálemben).
És a király Jeruzsálemben halmozta fel az összes ezüstöt, cédrust, és a vad fügefákat is! A VAD FÜGEFÁKAT. Szerte az országból! Csak képzeld el, hogy az összes cseresznyefát kiásatod és áttelepíted Budapestre Magyarországról :)
Na jó, a fügefás dolog csak fordítási nehézség volt, valami korabeli hasonlat lehet. Azt jelenti valójában, hogy a felhalmozott cédrusfamennyiség nagyon sok volt. Általában törlöm az ilyeneket, de ezúttal bennhagyom hogy lássátok mivel kell megküzdeni a Biblia olvasása közben, grrr.
És ha még nem lett volna elég az egyiptomiak hoztak MÉG lovakat neki, amiket azért rendben kifizettek. Az árak akkoriban: egy (harci)szekér = 600 ezüstsiklus, egy ló = 150 (ezüst)siklus. Majd az egyiptomból kapott lovakat továbbadták Hirámba és Szíriába (csakis azok királyainak, ki másnak, mindíg jó ötlet felfegyverezni a szomszéd országokat).

És Salamon megszeretett sok nőt - a fáraó lányán kívül, mondja a szöveg, de minek, hiszen a fáraó lánya nem sok nő , vagy mégis? - mindenféle népek közül. Olyan népek közül, akikről az Úr azt mondta, hogy ne nyúljanak hozzájuk.
Szóval a mennyiség nem gond, csakis a minőség Mr. Isten?
Mindenesetre Salamon 700 feleséggel és 300 ágyassal büszkélkedhetett a végére. És ezek az asszonyok (bizony, az áruló asszonynép) mikor Salamon megvénhedt elcsavarták az ő fejét a saját isteneik tiszteletére, így bukott el Salamon tökéletessége. Az idegen istenek amiket Salamon követett Astoret és Mikóm voltak. Azaz Salamon "nem követte olyan tökéletességgel az Urat mint apja Dávid". Érdekes megállapítás...
Aztán Salamon templomokat emelt Kámosnak és Moloknak. Sőt, minden felesége vallásainak emeltetett templomot Salamon.
Na, erre megjelent végre az Úr, és közölte Salamonnak hogy amiért ezeket tette most aztán kész, vége.
Azért azt elárulhatná valaki, ha egyszer közvetlen az Úr adott Salamonnak bölcsességet eldönteni mi a jó és mi a rossz, akkor miért hagyta cserben ez a képessége íly hirtelen?
Mindazonáltal az Úr kijelenti, hogy a büntetéssel még kivárja míg Salamon meghal, és csak annak fiára súlyt le. Mert ez így igazságos!
Ugyanakkor azt is mondja, hogy csak a birodalom nagyrészét veszi el a fiútól, csak 1 törzset hagy meg neki (azaz 11 törzs fog leválni Izráelről).
Mint a követező bejegyzésből majd rögtön meglátszik ez a része a "próféciának" nem jött be, hiszen csak 10 törzs szakad el Roboámtól, 2 törzs pedig megmarad nála (bár ott a gond a 13. törzzsel is...).
De a leendő büntetés első jelei máris megmutatkoztak: Hadád tört a zsidók ellen.
"Az elbeszélés szerint Hadad még egészen kisfiú volt s Edomban élt, amikor Dávid főparancsnoka, Joáb lemészárolta ennek az országnak a férfilakosságát. A fiú apjának néhány szolgájával együtt szerencsésen megmenekült a vérfürdő elől s Egyiptomba szökött. A fáraó menedéket adott neki, barátságába fogadta, házat és nagy falusi birtokot ajándékozott neki. Hadad annyira megnyerte az egyiptomi uralkodó kegyét, hogy az hozzáadta feleségül a királyné nővérét. A szentírás eddig sohasem közölte egyetlen fáraó nevét. Most azonban megemlíti az uralkodó feleségéét: Táfnesnek hívták. Szükséges-e hozzátenni, hogy egyetlen történetíró sem szólt róla? Nos hát, Hadad a fáraó sógora lett. Ne feledkezzünk meg róla, kérem szépen, hogy mindez Dávid uralkodása alatt történt. Azután elbeszéli a szerző, hogy amikor Hadad értesült Dávid haláláról, majd hamarosan Joáb pusztulásáról is - elbúcsúzott az egyiptomi királytól, visszatért Edomba, s attól fogva a zsidók ellenségei közé tartozott, akiket isten felhasznált Salamon ellen, hogy megbüntesse bálványimádásáért. Hadad sok borsot tört Salamon orra alá." - Léo Taxil, Szórakoztató Biblia

Összefoglalom én is: egy megsemmisített nép ultosó 1-2 túlélője lemenekült Egyiptomba egy nemlétező fáraóhoz, aki ugyanúgy sógora lett mint a zsidóknak, de mikor meghallotta hogy Dávid (és annak fővezére Joáb) elhúnyt, nem törődve azzal hogy minden eddiginél erősebb a zsidó nemzet, ő maga pedig nem bír hadsereggel, sem pedig területtel a térségben elment zaklatni ezt a végtelen gazdagsággal bíró nemzetet.
Ja, logikus.
Valamint az is kérdéses, hogy miért épp most kelt útra ez a Hadad, miért nem hallott már sokkal előbb Salamon trónralépéséről és annak körülményeiről? Ugyanis a 42. verssor szerint Salamon összesen 40 évig uralkodott, és az tuti, hogy az első 20 évben csak a királyi házat és az Úr házát építgette. Ennyire azért nem terjedtek lassan a hírek! Legalábbis azt várnád, hogy már akkor értesült a dologról mikor rokonságba került Salamonnal Hadad (a névtelen fáraón keresztül). De mit is várhatnánk egy apokrif könyvtől...
És csinált Mr. Isten másik ellenséget is: Rézont, aki egykor elmenekült Sóbabel országából, rablókat gyűjtött maga köré (mint Dávid), de aztán megverte őket Dávid, mire Damaszkuszba mentek és ott uralkodtak, ami Szírai fővárosa volt, és Salamonnak "egész életében" ellensége volt.
És Jeroboám is felemelte szavát Salamon király ellen, aminek az volt az oka, hogy mikor Salamon megépíttette Millót és felújíttatta Dávid városát.
És akkoriban történt, hogy Jeroboám kiment Jeruzsálemből és szembe jött Ahija próféta akin új köpeny volt, tanú nincs. És Ahija fogta az új ruhát, és hirtelen indíttatásbl 12 részre vágta (nem dereng valakinek Salamon és Saul találkozása amúgy?), és azt mondta vegyen el 10 részt annak jelképeként hogy az Úr ennyi törzset vesz el Salamontól (pontosabban Salamon leszármazottjától, nem?) és ad neki. Egyetlen egyet tart pedig meg magának., mert azok voltak akik nem imádtak más isteneket. Persze csak Salamon halála után kerülhet sor az ország kettészakadására. És ha mindent jól csinál, akkor az Úr nekiadja Izráelt végleg.

Bár tanú nem akadt Salamon mégis értesült valahogy a dologról és elkezdett vadászni Jeroboámra, és Sésák egyiptomi királyhoz (ni, egy fáraó névvel?) menekült, és ott is maradt Salamon haláláig. Azért érdekes, hogy a fáraó nem adta ki sógorának ezt a kis senkit...

Aztán jön egy érdekes megjegyzés: Salamon bölcsessége és tettei állítólag le vannak jegyezve a "Salamon cselekedetei" című könyvben. Amiről persze senki nem hallott...

Aztán 40 évnyi uralkodás után Salamon elhunyt, és Dávid városában temették el. A trónon fia, Roboám követte.
Hogy mi lett Salamon temérdek feleségével és ágyasával, és hogy hogy zajlottak a házassági szertartások, családi vendégségek stb. sajnos nem tudósít a szöveg sehogy, nemhogy olyan részletességgel mint ahogy a palotát és a templomot ecsetelte, pedig bizonyára nem voltak elhanyagolhatóak ezek kiadásai, se semmi más ezzel kapcsolatos dolog sem. Kár érte.