Mózes 5. könyve, 1. rész

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (ellenben, ha erről a könyvről is kiderül, hogy apokrif, akkor az elé nagy csapás lesz a Bibliának)

Ez az egész lényegében azt a ceremóniát fogja elmesélni, ami alatt Mózes átadja a stafétabotot Józsuénak. Ismétlése lesz az eddigi könyveknek unos-végtelen. Én szóltam. Ja, és minden különösebb ok nélkül mindössze 2 részre lesz osztva az 5. könyv (a könnyebb rendszerezhetőség miatt, meg mert úgyse mond túl sok újat).

Megint előkerülnek az "óriások", kiderül merrefelé laktak régen (már ha léteztek tényleg).

Ha az eddigi könyvek igazak volnának "kis" túlzásnak hatnának a szavak, miszerint "nem szükölködtetek semmiben".
Ám a 40 év ami a vándorláshoz kellett továbbra is iszonyatos túlzásnak tűnik.

Az Úr úgy kezdi el átadni X nép földjét, hogy "megkeményíti" a királyuk szívét (hogy az ne engedelmeskedjen izráel népének), és onnantól a választott népnek be kell mennie és mindenkit kiírtania. Csodás megoldás, nemde? A csata leírása is nagyon lélekemelő: 2.34 "És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit." és ehhez még vegyük hozzá 3:21-ből: "így cselekszik az Úr minden országgal, a melyen átmégy."

Óg királyról kiderül, hogy óriás volt, olyan 4 méter magas és 1.75 méter széles. Ez aztán a termet! Megőrizhették volna bizonyítéknak, de így elég hamukázásnak tűnik.

"semmit se tegyetek, se el ne vegyetek az igéhez, amit én adok nektek" - mondá az Úr. Már csak arra kéne egy biztos megoldás hogy eldönthessük mit mondott és mit nem!

"mely nemzetnek vannak igazságosabb törvényei, mint amiket én adok nektek?" - hát, ha beszámítanánk az előző könyveket ez érdekes kérdés lenne. Szerintem igazságosabb ha azt büntetjük meg - teszem azt - aki a bűnt elkövette, nem pedig mást! Eleddig viszont nem láttunk egyetlen kanonizálható törvényt sem, így nincs más választásunk: haladjunk tovább!

Azt mondja Mózes, hogy az Úr az egyetlen isten, nincs rajta kívül másik isten.

No, megint előkerül: az apa vétkezik, 3-4 generáción keresztül pedig megy a bűntetés. Hát szerintem van ennél igazságosabb rendszer is! No és akkor ott a paradoxon, hogy 1000 generáción át jutalmazzák annak leszármazottait, akik jól viselkednek. Csak nekem okoz fejtörést a matematikája a dolognak?

Az Úrtól félni kell.

Az Urat szeretni kell.

Öhm, csak nekem tűnik fel az előző két mondat?!? Ilyet tudtommal csak elmebetegek tudnak produkálni... De hát ki halgat a tudományra, különösen a pszichológia halandzsájára, nemigaz? Végülis mit adtak nekünk? Persze eltekintve az űrutazástól, az antibikotikumoktól, a hosszabb várható életkortól, a... De azon kívül?

Ezután pár "versszakban" élteti a rablást, fosztogatást mint jó és örömteli dolgokat.

Aztán valami olyasmit közöl, hogy kivitte őket az Úr Egyiptomból ahol szolgák voltak - hogy most az Úr szolgái legyenek ott ahol az mondja... Vagy csak én értem félre a dolgokat?

Most már 7 népet jelölnek meg kiírtásra (pontosabban ez inkább prófécia, miszerint az Úr majd kiűzi azokat a népeket, de tudjuk ez mit jelent). Ez a prófécia egyébként nem teljesült, feltéve, ha a következő könyvek igazak (és persze csak akkor számít a prófécia, ha ez a könyv elfogadható). (Lásd Józsué 15:63, 16:10, 17.12-13:; Bírák 1:21, 27, 3:1-5)

Megígéri az Úr, hogy a választott népből senki, még az állatok sem lesznek meddők, és beteg sem lesz senki!

A szöveg azt állítja, egyetlen ruha sem ment tönkre a vándorlás során (és senkinek nem tört fel a lába, de ez utóbbin nem kell csodálkozni, hisz 10 napi utat 40 év alatt sikerült megtenni. Bár mi van az izületi betegségekkel? Úgy tűnik, azok is el kellett kerüljék a népet). Véve a tisztító-szertartásokat azért gyártani kellett még párat. És felmerül a kérdés, hogy akkor most senkinek nem változtak a méretei, vagy hogy működött a dolog? Hogy mélyebb betekintést nyerjünk a problémába álljon itt egy rövid idézet Léo Taxil - Szórakoztató Bibliájából:
"A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva." (Mózes ötödik könyve, 8, 4.) Ez aztán csoda a javából, akárcsak a többi, és a derű sem hiányzik belőle. A két ismeretes népszámlálás szerint, kereken hatszázezer fegyveres férfi volt a kivándorló nép között, amikor elhagyták Egyiptomot, s ugyanannyi a Moáb országába érkezéskor. Azt is tudjuk, hogy nem azok érkeztek oda, mint akik útra keltek. A teológusok egyöntetűen elismerik, hogy induláskor ennyi fegyveres volt, akkor a héber nép összlétszáma hárommillió fő lehetett: öregek, asszonyok, lányok, ifjak és levita családok összesen. Mivel pedig hárommillió ember lelte halálát e negyven esztendő alatt a sivatagban, hárommillió kabát és női ruha, valamint hárommillió pár cipő maradt utánuk, ami a többieké lett. Az utolsó népszámlálás hatszázegyezer-hétszázharminc harcost tüntetett fel, nem számítva a huszonháromezer levitát, s ha feltételezzük, hogy minden harcosnak és levitának felesége volt, s mindegyik szapora zsidó családban átlag három gyermek született (ami szerény arány!), és csak minden második házaspárnak éltek a szülei - akkor összesen négymillió-háromszázhetvenháromezer-száztíz személy ruházatáról és lábbelijéről kellett gondoskodni! Ez a számítás még jobban kidomborítja a csoda nagyságát; mert így a jóistennek egymillió-háromszázhetvenháromezer-száztíz pár cipővel többet kellett adnia népének a sivatagban, nem is beszélve a díszköntösökről!
Justinus egyházatya egyébként Trifonnal való párbeszédében azt állítja, hogy nemcsak egyáltalán nem koptak el a zsidók ruhái a tűző napon, esőben való negyvenéves gyaloglás közben és a puszta földön való hálástól, hanem a gyermekek ruhái együtt növekedtek viselőikkel, és csodálatos módon egyre bővültek aszerint, ahogy azok idősebbek lettek. Jeromos egyházatya pedig egyik levelében (a harmincnyolcadikban) e találó megjegyzést teszi: "A borbélyok hiába tanulták meg mesterségüket; egyáltalán nem volt szükségük rá a negyvenesztendős sivatagi tartózkodás alatt, mert az izraeliták haja és körme nem nőtt."

"amiképpen megfenyíti az ember az ő gyermekét azonképpen fenyít meg téged az Úr" - hát, én ritkán hallok olyanról hogy megölik az emberek a saját gyereküket ...

No, megvan az okfejtés: a zsidók vándorlása csak egy olyan csapás, mint a sáskák voltak Egyiptom földjén: nem jutalom a zsidóknak, hanem csapás másoknak. Na, most aztán mindenki elégedett lehet!

Mózes volt az első fényevő! És még utána is le bírt jönni a hegyről a két nehéz kőtáblával! Azok voltak aztán az idők! És a 40 napos fényevést 1 nap szünettel ismét megcsinálta! WOW!

Ha nem húztuk volna ki a Móz.2-t most csúnya ellentmondást találnák a frigyláda építésénél, de szerencsére kidobtuk. Az is kérdéses lenne, ki írta meg a két újabb kőtáblát.

"metéljétek azért körül a ti szíveteket" - nagyon remélem, hogy ezt csak képletesen kell érteni...!

Most jó sokáig nem kövekezik semmi új, csak vázlatosan ismétel már elhangzott dolgokat.

Jó tudni, hogy csak azt kell megtartani - de azt meg kell tartani - amit az Úr maga parancsolt. Bocs Jézus, de ha ez a könyv nem apokrif hazugság, akkor menned kell.

Ha valaki (pl. a feleséged, gyereked, testvéred, szülőd) más istenhez akar áttéríteni öld meg habozás nélkül!
Ha egy egész várost megtérített valami idegen próféta, akkor a városban mindenkit meg kell ölni, a várost minden tulajdonával felégetni, és tilos újáépíteni a várost.

Tilos az öncsonkítás és a szemöldök kiszedése a gyász jeleként.

Majd ismét tiszta és tisztátalan állatokat sorol - és megint itt a kérődző nyúl és kérődző hörcsög esete - azaz a könyv nem mond igazat, azaz apokrif. A 15. fejezetig még elmegyek, de aztán jön Móz.5. maradék fele a megfelelő megvilágítás fényében.
Naszóval:
"Szárnyas férgek" közül Móz.3. ehetőnek adta a sáskát. Itt ez már nem szerepel. Vajon miért?
Tilos dögöt enni, de más nép tagjának felszolgálhatod, illetve eladhatod. Kedves.
14.14-nél lévő madarakról szóló listát érdemes elolvasni. A denevérek madarak. Vagy mégsem?
Ha nem tudod a kijelölt helyre szállítani a kijelőlt adag kötelező áldozatot (és ott megedd), akkor egyszerűen el kell adni, és a pénzen a kijelölt helyre utazva mulatni kell egy jót.

A zsákmány megszámlálása

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár ez a könyv nyilvánvalóan hamisítvány, így talán mégsem)

Mi mással is érhetne véget a "Számok könyve" mint újabb számokkal? Íme hát:

32,000 szűzlány maradt meg a csata után, ebből 37 járt az Úrnak áldozatul (mindenki találgathat hogyan áldozták fel őket - újabb emberáldozat!).

Értesülünk róla, hogy az izraelitáknak SEMMILYEN vesztesége nem volt emberben (ahol az egyik oldalon 12,000 ember harcol és a másikon egy egész nemzet, amiből 32,000 túsz lett ott ezt elég nehéz elhinni), ezért áldoztak is egy rakás aranyat meg egyéb ékszert az Úrnak (végülis most volt miből, sőt: kajából/italból rendszeresen kifogytak, de arany mindíg volt kéznél).

Az osztozkodásnál felmerült a kérdés, hogy jó a föld amin a birodalom állt, egyesek szívesen maradnának itt. De Mózes mondta: be kell vonulni annak, akinek nem tilos. Aztán kiokoskodták, hogy ha bemennek, akkor a "prófécia" végülis igaz lesz, így utána már nincs akadálya, hogy visszajöhessenek :) Cserébe lemondtak a jövőben elfoglalandó területekről, amiket amúgy majd sorsolással szándékoztak kiosztani. Én is jó ötletnek tartottam volna inkább maradni.

A következő rész unaaalmaaas, csak az eddigi táborhelyeket sorolja fel (ismét). Azért jó megjegyezni, hogy hirtelen "az Úr az egyiptomiak istenein is ítéletet ült" anno, erről eddig nem volt szó.

Aztán az Úr kijelenti, hogy az elfoglalandó területről minden jelenleg ott lakót ki kell űzni és vallásuk minden tárgyát el kell vetni, különben "úgy cselekszik majd az izraelitákkal, mint gondolta (az Úr), hogy cselekszik a most elűzésre kerülő népekkel". Hát, szóval ha nem lettek volna kiírtva akkor is a "szerető" isten keményen megkeserítette volna az életüket csak úgy? Áldassák a Magasságos? Híjnye!

Érdekesség bújik meg ismét a felsorolás litániájában: csak léviták 48 fallal körülvett várost (ebből 6 menedékvárosnak számít) kell kapjanak majd a bevonulás után: csakhogy ennyi megerősített városa abban a korban a környék birodalmainak nem volt, nem is lehetett! (Józsué könyve szerint meg is kapják pedig)
A menedékvárosoknak az a funkciója, hogy amíg nincs ítélet gyilkossági ügyben addig a vádlott ott lakhat, illetve ha balesetben halt meg az áldozat, akkor amíg annak határán belül marad ott ellakhat amíg a főpap meg nem hal (hogy után mi történik nem tudni). Ha szándékosságot állapítanak meg, akor az áldozat rokona kell kivégezze a tettest. Ha elhagyja a menedékváros területetét és az áldozat rokona rajtakapja, akkor is nyugodtan megölheti az illetőt.
A bizonyításhoz minimum két tanú szükséges.
Gyilkossági ítéletet megváltani áldozattal nem lehet. (Azért kérdezzük meg: a gyilkos meggyilkolása hogyan is előzi meg a további gyilkolást?)

Végére maradt még egy kérdés:
Volt ugye egy "törzs" amiben csak nők maradtak. A férfiak nyilván zsidók lesznek, hiszen a férfi határozza meg az asszonyát is. De mi van, ha egy ilyen nő más nép fiához megy feleségül?
Mózes rögtön korlátozta is a nőket: csak saját törzsükből választhatnak maguknak férjet az olyan nők, akik örökséggel bírnak, különben még minden összekeveredne.


Ééés vége a 4. résznek. Tanulság? Ha egy megfoghatatlan eszmény nevében hírdeted bármit beszopnak a népek.

KisVegyes

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (bár bevallom én egyre inkább kételkedem)

No ott hagytuk félbe hogy jönnek az izraeliták és egy pillanatra vagyunk a (következő) nagy összecsapástól, de most egyszerre itt a népek szeretik egymást, vegyülnek egymással, kefélnek és élnek egymással és egymás mellett, mi több izráel népe elmegy imádkozni a moábiták isteneihez (ami végkép megkavarja a képet hogy most ugyanaz az egy istenük van, vagy most kinek hány és melyik az istene, de végülis eldöntöttük, hogy a szöveg apokrif hamisítvány, így nem lehetnek igazi elvárásaink).
Az Úr azt eszeli ki, hogy az izraleiták összes vezérét fel kell akasztani hogy mindenki lássa. Nem túl bölcs döntés egy ellenséges nép határában ...
Mózes meg is változtatja a parancsot: azokat kell megölni, akik konspiráltak a moábitákkal.
Amikor jött a legközelebbi ember (értsd: férfi) egy moábita nővel karonfogva Áron egyik unokája fogta a lándzsáját és ledöfte őket.
Ezzel ugyan Bálám jóslatának egyik része valóra vált - de egy másik része, miszerint az esetnek "nem most" (azaz a távolabbi jövőben) kell megtörténni az nem. Bocs.
"Csapás"-nak bélyegzi a szöveg Mózes (jobbanmondva Isten) tisztogatóparancsát, aminek érvénye valamiért megszűnt mikor ez az eset esett. Valaki lát ebben BÁRMI logikát?

Itt jut eszembe: unoka. Mózes már iszonyatosan öreg, mikor a kőtáblákért felment e hegyre már öregebb volt mint az engedélyezett maximális kor a papságnak. Rá nem vonatkoznak az előírások?!? (Amikor a feleségéről volt szó (mikor Miriám és Áron kifogást emelt ellene a friss törvények alapján és ezért Miriámot betegséggel bűntették) akkor is felette állt Mózes a törvényeinek, szóval gondolom nem kell csodálkoznunk.)

Mindenesetre most már meg lehetett támadni a midiátikát, mert az Úr kiadta a parancsot rá. Merthogy ők már "meg lettek támadva" "a midiániták cselszövései által". Hát én nem is tudom ...

Ehhez azonban jó lett volna tudni, hány emberük maradt. Volt ugye mindenféle csapás az aranyborjú esete, a bronzszínű kígyók esete, föld általi elnyeletés, tűzhalál, és nyilván a csaták is megkövetelték a maguk áldozatait. Azért csak maradt vagy 601,730 fegyverforgató férfi (+23,000 levita), ami még valamivel több is, mint az Egyiptomból kivonulók száma (ami kerek 600,000 volt, és ott még nem létezett a leviták rendje).
A hosszas felsorolásban a szem megakadhat olyan részleteken, mint hogy külön akkurátusan megemlítik továbbra is ki volt férfi és ki nő a leszármazottak közül.
Ez alapján a névsor szerint lesznek elosztva a zsákmányolt holmik - fura ötlet csata előtti adatokra alapozni.
Az is megjegyzendő, hogy a korábbi "nem mentek be az Ígéret Földjére" mindenki helyett már csak a levitákra (Áron és Mózes leszármazottaira) lett vonatkoztatva. Jó lenne legközelebb időben közölni mire gondolsz, szerző!
Azt is jó tudni, hogy Benjámin leszármazottai körül nagy a kérdés, mert egyik helyen sem ugyanazok a nevek a négyből (Móz 1. 46.21, Móz 4.26.38, Khorintosziaknak írt levél 1.8.1-2, Khorintosziaknak írt levél 1.7.6).
Az utolsó érdekes momentum, hogy Lévi egyik lánya még mindíg él (ki tudhatja hány éves már).

Az egyik törzsfőnek csak leányai voltak, ezek pedig elmentek Mózeshez örökösödési kérdésben, hogy most akkor mi legyen. Mózes pedig a jogi mozgalomnak engedményt adott: lány örökölhet, ha egyáltalán nincs férfi örökös (más nőági rokonról azonban nincs említés). Ha lánya sincs az illetőnek, akkor a legközelebbi férfirokon örököl.

Az Úr pedig megparancsolta Mózesnek, hogy menjen a közeli hegyre és dögöljön meg (különben még bejuthatna az Ígéret Földjére). Mózes előbb azt kéri, jelöljék ki az utódot. Pénzfeldobással el is döntötték, hogy Józsué lesz a következő vezetője a népnek.
Ezután a legfontosabb törvényeket elismétli Mózes Józsuénak.
A végéről azért kiemelnék egy részletet: ha egy asszony a férje házában "tesz fogadást, vagy esküvel kötelezi magát" és férje ezt hallja, akkor a férj semmissé teheti a dolgot helytelenítésével, amit azon a napon bármikor megtehet.

Végezetül elérkezett a harc napja. Ezt még el kellet intézni mielőtt meghal Mózes (feláldozzák?).
Az izraeliták serege minden törzsből 1,000 emberből állt, összesen 12,000 fő. Ezekhez csatlakozott még egy pap mint katonazenekar.
Az eredmény: minden férfit megöltek, köztük Bálámot a csacsijával, aki 3-szor is megáldotta a támadó népet.
Az összes nőt és gyereket és állatait és vagyontárgyait meg zsákmányként elhurcolták (város kifosztva, felégetve nyilván, hisz a zsidók nomád pásztornép, nem értékelik a letelepedett életmód előnyeit, mint csatornázás...).
Mózes mérges lett, hogy nem öltek meg minden fiúgyermeket és minden nem-szűz nőt - azonnal elrendelte a kivégzésüket.
És az egész harcoló seregnek meg kellett még tisztulnia és minden zsákámnyt alá kellett vetni a megtisztítási rituálénak.
Így ért véget a csata.

Íme hát Jézus / Behold Jesus

Hadi előkészületek

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (vagy mégsem?)

Miriám meghalt. Ugyan kit érdekel ez úgy igazán? Sebaj, menjünk tovább.
Víz viszont megint nem volt. Kis kavarás után Mózes vizet csihol a sziklákból már megint (ez most inkább tűnik véletlennek, mint az Úr vizeletének).
Mivel itt Mózes nem fogott rögtön mindent az Úrra Áron és ő sem mehet be az Ígéret Földjére (én azt hittem az előző kijelentés vonatkozott rájuk is. Ráadásul ha Mózes csapkodott a bottal miért büntetik Áront is? eh, ez csak okvetetlenkedés, igazi hívő ilyet nem tesz, lépjünk tovább).

Mózes következő dolga, hogy követeket küld az edomitákhoz (Ézsau nemzettsége). Azok elmesélik mi történt velük Egyiptomban és azóta (nagyon tömören, szinte csak utalás szinten), és azt kérik,, had vonuljanak át az "országon". Szerintem érthető okok miatt ezt amazok viszont nem hagyják, sőt mikor erősködnek a héberek fegyverrel állják útjukat, így a zsidók kerülni kényszerülnek.

Erre Áron is meghalt.

Azért persze ez nem volt olyan egyszerű: Áron fiával (Eleázár) Áron és Mózes felment jó messze egy hegyre, E. felvette apja ruháit, és akkor hirtelen Á. meghalt. Ki fogad emberáldozatra? Végül 30 napos gyászt tartottak.

A Kananeusok (akikhez a kémeket küldték, és akiknek a földjére pályáznak a zsidók) szerintem érthető módon reagáltak, mikor látták hogy a kémek után jön az egész nép: megindultak sereggel, jól elverték őket és ejtettek egy rakás foglyot.
Hogy ennek hatására most Izráel mint nép, vagy Izráel mint a már halott ember tesz fogadást lehetne találgatni, mindenesetre nemes egyszerűséggel közli a szöveg, hogy a kananeusok összes városát eltörlik. Némi kétség azért van arról, hogy csak az ottani pár kisebb településről van-e szó, vagy konkrétan lerohanták a teljes orzágot a zsidók, de hát a Biblia ilyen "apró részletekkel"mindíg nagyvonalúan bánik.

Na innen mentek tovább kerülgetni Edom földjét (minek, könyörgöm, most pusztították el a keresett országot!), és persze a sivatagban való menetelés (1 méter per 2 hét) megint kikezdte a nép idegeit. Meg megint nem volt se kaja, se innivaló.
De az Úr türelme is véges, kaja és ital kiosztása helyett most "tüzes kígyókkal" maratta halálra a népet.
A nép ment Mózeshez, hisz neki volt mindíg köze eme "csodálatos" dolgokhoz. Ő meg "megkérdezte az Urat" mitévő legyen, aki mondta, csináljon "tüzes kígyót", tűzze egy póznára, és aki arra felnéz az életben marad (eddigre egyébként már jó sokan meghaltak).
A következő sor fényt deít rá, mi ez a "tüzes" kígyó: vörösréz (színűek). Persze a kígyók nem tudom milyen gyorsan mentek el, de addig mindenki folyton azt a vacak bálványt (bocs, nem bálványt) nézegette hogy meg ne haljon. Hogy miért nem tartották meg azt a vacakot ha később esetleg visszatérnének a kígyók? Hát gondolom amiért a frigyláda sincs meg, se a 10parancsolat kőtáblái, se semmi úgy egyáltalán.

Eztán mentek egy csomót. Valamiért a fejezetcím "hadi szállások"-ról beszél, de mint tudjuk, a fejezetcímek utólagos belefirkálások, hamis információk. Hagyjuk hát ezt is figyelmen kívül.

A zsidók most az Emoreusok földjén akartak átvonulni, azok megpróbálták szintén katonasággal kényszeríteni őket, hogy menjenek másfelé, ezért őket a zsidók kiírtották. Majd egy kis költői rész áll a szövegben amiben jól összekeverik a moabitákat az emoreusokkal, viszont értesülünk róla, hogy voltak a hébereknek íjaik.

Majd Og ellen vonultak, aki Básán királya volt (nem, Magógról itt nincs szó, azt sem tudom, mi lehet). Őket is jól kiírtották mind egy szálig.

No, ennek már fele sem volt tréfa, Bálák a Moábok királya látta, hogy most meg ellene vonulnak (én a térség lakói helyett ha a sztori igaz volna összefogtam volna és kiírtjuk ezt a renitens bandát mind egy szálig, khm). Végül elküldött Bálámért a szomszéd városba (államba?) hogy átkozza meg a közelgő népet (nagy hírű gyerek volt ez a Bálám, tisztára mint Uri Geller). A felkérést a Harmadik Midián Birodalom is szorgalmazta. (ami nincs számozva a Bibliában, és párhuzamosan létezik az előzőekben említett két másik tökazonos nevű állam mellett. Esetleg valami fura tér-idő görbülettel van dolgunk?)

A tárgyalások Bálámmal elég nehezen mentek, és az derült ki, hogy ugyanazt az istent követik a moábiták és midiániták, mint az Egyiptomból kijött héberek - de nekik nem jutott egy sem a mózesi törvényekből, és most szépen ki lesznek írtva. Miért? Mert csak.
Végül Bálám nyaggatására az Úr elengedi Bálámot a követekkel, azzal a kikötéssel, hogy később még beszélnek erről.
Mihelyst elindultak (Bálám ugye istene utasításait követi) az Úr megharagszik Bálámra amiért elmegy a követekkel. Mi a bús... ?
Bálám amúgy két szolgájával indult útnak (no meg ott vannak a követek is, mind igen befolyásos alak).
Az Úr láthatatlan angyala el is állta a szamár útját, amit aztán az ki is került.
Elszórakoztak ezzel egy darabig, míg el nem értek egy "szoros helyre" (igen érdekelne milyen hely ez, mert hacsak nem egy város legsötétebb sikátora - ahova egy ilyen előkelőségekből álló csapat érzésem szerinte sosem menne - akkor ötletem nincs a továbbiakban) ahol a szamár már nem tudta kikerülni az "angyalt" akárhogy is próbálta.
Mint minden szamártulajdonos Bálám is a szokásos dolgot cselekedte: elkezdte a terelőbottal ütni a szamarat (minden hátasállatnak megvan a trükkje, a szamárnak ez).
Na erre megszólal a szamár. Legyen, betudjuk isteni csodának.
De aztán Bálám habozás nélkül válaszol! Nem járja körbe hogy most mi van, nem szalad el, nem csinál semmit, helyette beszélgetni kezd a szamárral! Furcsa ember ez a Bálám, de a társasága még furcsább: azokról sem tudjuk meg mit léptek a beszélő álltra (valószínűleg ott álltak és egy szalmaszálat rágcsáltak unalmukban míg Bálám majd ismét ráveszi a szamarát hogy továbbmenjen végre).
Mint kiderül ez a világ legengedelmesebb szamara volt, külsejétől eltekintve már ló: eddig sose makacsolta meg magát!
No, de jött a csoda második része: Bálám is meglátta az angyalt. Az meg jól leszidta hogy átlag szamártulajdonosként viselkedik, és hogy miért nem látta hogy ő ott áll láthatatlanul. (Csak én találom furcsának az okfejtést?)

Megjegyzés: angol verzióból kiderül, hogy Bálámnak nőstény csacsija volt (viszont nem tudunk arról, hogy asszonya volt-e).

Végül ismét ott kötnek ki, amiről az előző megállapodás is szólt.

Mikor Bálám megérkezik Bálákhhoz (ilyen névhasonlósággal van dolgunk vagy poénról van szó, így nem csoda ha nem emlékszik a királyra senki), és rögtön közli, hogy azt mond amit akar, örüljenek, hogy egyáltalán eljött.

Bálám nem aprózza el, rögtön 7 oltárt építtet és 7-szer végzi el az áldozatot (ennyi nyűglődés után Mr. Istennel nem csoda). Végül azt mondja, az izraeliták túl sokan vannak (= velük van az isten, most már ezt a kifejezést is érthetjük). Ez Baál hegye, azaz egy másik isten hegye (nyilván a helyi isten valójában, és meg van hamisítva a történet hogy Bálám egy másik istenhez való hűsége miatt konfliktus legyen felfedezhető és így érthető miért nem áld, hanem inkább átkoz).
Erre Bálák egy másik helyen is elvégezteti az előbbi szertartást (ahonnan nyilván valamelyik sereget látni). Bálám meg közli, hogy őt nem fogják propagandacélra felhasználni.
Aztán harmadszor is felmennek egy újabb hegyre (ahonnan nyilván a másik sereget látni, ezúttal az izraelitákat). A szertartást el sem kellett végeznie, csak ránézett a közelgő seregre, és annyian voltak, hogy aszondta megint: ők fognak győzni.

Megjegyzés: érdekesség, hogy a szöveg az áldozatokat (ami külsőleg megyegyezik az izraelita szokásokéval, bár ez jövőbe mutató, nem pedig bűn miatti (múltba mutató) áldozat) "varázslatnak" nevezi a 3. alkalomnál.

Az is igen érdekelne, ha ez szemtanú, de legalábbis korabeli ember írása, akkor Agág királyról honnan tud (24:7)? Ugyanis ő csak jóval később (Sámuel könyvében) születik meg. Hajaj, újabb könyvet tekinthetünk apokrifnak. Azért persze csak olvassunk tovább.

Bálámnak persze jutalom nem jár, örülhet hogy elhordhatja az írháját.
Bálám mindenesetre jövendőt mond még, amiben azt jósolja, az izraeliták vezére "Moábot" "átüti az oldalán" és kiírtja "Seth" (elírás lehet, Séthről kell szó legyen Ádám és Éva 3. fiáról akitő minden (héber) ember származik) minden leszármazottját (nyilván magukat leszámítva). Egy jópár népet megnevez hogy kiket fognak kiírtani, aztán elmegy (a népek nagyjából fedik a 6 kiírtandó népet).


Legközelebb mindazon eseményeket másoljuk át, amik a győzelemig tartottak, végül jön a zsákmány elosztása, és azzal vége is lesz a könyvnek! Halleluia!

Vissza a törvényekhez (mintha nem lenne már így is túl sok belőlük)

Figyelem: az alábbi szövegek 100%-ban valós eseményeket írnak le! (vajon tényleg?)

Jön néhány pontosítás miből mennyi kell, meg áldozzanak egyszerre minél többet (szerintem azért vezetik be, mert a papok rájöttek, jó egy kis kenyér az áldozati hús mellé), és hogy aki köztük van arra is a saját (zsidó) törvényeik vonatkoznak (szóval nincs diplomáciai mentesség vagy bármi hasonló).

Ha valaki tudtán kívül / véletlenül megszeg egyet a Mózesi törvényektől (amik a kihírdetésük után rögvest érvénybe lépnek) akkor áldozni kell (pár állat lemészárlása), de ha előre megfontolt szándékkal tették akkor az illetőt asszem száműzni kell (ez a "kiírtassék a népe közül" soha nem bír egyértelmű lenni).

Ekkor történt az is, hogy egy embör tábortüzet akart csinálni (mondjuk levest főzni, vagy hidegnek ígérkezett az este), de épp szombat volt, ezért elfogták, majd Mózes parancsára kivégezték.
Valójában csak annyit tudunk, hogy gallyakat szedett az illető. Lehet, hogy a gyerekeinek/kutyájának szedte játszani? Esetleg összedőlt volna enélkül a sátra? Már sosem tudhatjuk meg, és senki nem kérdezte tőle.
Az ő emlékének ajánlják ezt a videót:
http://www.youtube.com/watch?v=_JZ5XaZLzxY&feature=related

Eztán egy népviseletet vezetnek be, ami a skótszoknyára hajaz: törzsek szerinti mintájú bojtokat kell a ruhákra rakni. Itt van egy kijelentés arra nézvést, hogy a lelkiismeretedre ne hallgass, csak a kihírdetett isteni törvényre.

Na, a nép már kezdett besokallni a sok törvénytől, konkrétan 250+ előkelőség ment pampogni Mózes ellen. Az ok úgy tűnik, a nép vezetősége volt. Bár Mózes meg azzal a ferdítéssel jön elő, hogy Áron ellen pampognak. Valamit nagyon összemostak itt a történetmesélők (emlékezzünk a népek előtt Áron kéne beszéljen Mózes helyett). Mózest aszondja, örüljenek egyáltalán a kiválasztottak törzsébe kerültek (ami ugye nem egyéni választás kérdése, de ilyen apróságokon miért is akadnánk fenn).
Mózes trükköt is kieszelt a leszámolásra a lázadókkal: mondta nekik, próbálják csak elvégezni a papi feladatokat (amik ugye titkosak, és rosszul elvégezve láttuk mi történik - l. Áron fiainak tűzhalála).
Mózes elküldött két másik emberért is (akiket nem tudni miért akart a dologba belekeverni, de ezen ne akadjunk fenn), akik meg azzal riposztoltak Mózes előző kijelentésére, hogy örüljön hogy eddig vele mentek, ideje újragondolni a vezér kérdését, hiszen kinn állnak a rohadt sivatagban.
Kóré (a "lázadók" egyik vezetője) hogy ne lehessen elmismásolni a dolgokat összecsődítette az egész népet a sátor elé a kitűzött időpontra (szerintem van jelentősége, hogy Mózes nem tett lépéseket ennek érdekében).
Ekkor "megjelent az Úr dicsősége" és szólt Mózesnek és Áronnak hogy válasszák külön a lázadókat, had pusztítsa el őket (szerintem fontos, hogy megintcsak nem tudja kiválogatni az egyes áldozatokat, a Biblia istene csak területi támadásokkal rendelkezik).
A lázadók három vezérének (Kóré, Dáthán, Abirám) lába alatt végül megnyílt a föld és beleestek a lukba a sátraikkal együtt. Megjegyzendő, hogy az hogy hova estek nem egyértelmű. Egyik szerint pusztán egy lukba, más szerint az alvilágba, harmadik változat szerint a pokolba. Eldönthetnék. Szerintem itt alvilág van, ami a föld alatt húzódik, és nincs külön pokol. Inkább olyan, mint Hádész birodalma a görögöknél. Bár az is meglehet, hogy szimplán a "föld alá"-t jelent a kifejezés, mert azt mondja "elevenen" kerülnek oda Kóréék. Hogy miért csak az a három ember, és miért pont ők az erősen kérdéses.
A maradék lázadókata szokásos tűz ölte meg (mondtam én, hogy úgy fognak meghalni mint Áron fiai a "rossz tűz"-zel).
Elrettentésül az elégettek tömjénezőiből (amik rézből voltak) extra bevonatot kalapáltak az oltárra.
A nép viszont Mózest és Áron vádolta előre kitervelt gyilkossággal (mint ahogy, khm, az is volt). Megjegyzendő, hogy az "Úr dicsősége" csak némi füst a sátor körül, tök mint az Óz-ban.
Naszóval a füstölős szertartás el volt csúszva, így azt tapasztalhatták, hogy tűz meg füst ezerrel rombol kifelé a szent sátorból és sokan megsebesültek, volt aki meg is halt ettől (mint egy túlmelegedett kazán, úgy kell elképzelni). Ezért hát gyorsan elrohant Áron, aki tudta hogy kell "elvégezni a szertartást" és visszaállt a rend. Eme tűzesetben 14,700-an haltak meg Kóré lázadóin kívül (béke, szeretet, megbocsátás - van aki még elhisz ebből bármit?!?).


Mózesék látták ám, hogy csodát kell csinálni megint, hát fogtak (na persze "Isten rendelésére" elméletileg) minden törzsnek egy vesszőt amiket leraktak a szent láda mellé (ráírva a törzsek neve hogy egyértelmű legyen), és persze Ároné "kivirágzott" (mi több egyetlen nap alatt megtermett és beérett rajta mandula), míg a többi nem. Nem olyan látványos mint tűz+jégeső, nem olyan félelmetes mint az elsőszülöttek halála, nem is olyan hasznos mint a víz a kősziklából, de kétségkívül "csoda" (bár itt annyi a lehetőség a bűvészkedésre, hogy fenntartható a jog a kételkedésre).
A nép azért elég jól látta, hogy veszélyes dolog ami a frigysátorban van. Ezért nem is neveztek ki (gondolom nem vállalták) nem levita személyt papnak (ez leginkább törvénykező ember az eddigiek szerint, nem a mai pap), és a sima leviták sem mehettek a sátorba be elvégezni a "szertartásokat", csak a konkrétan papok.

A jövedelmezést ennek folyományaként újra tisztázni kellett, nagy változás nincs, csak egyértelműbb, hogy az áldozati cucc sose kerül Mr. Istenhez, csak a papok nyúlják le a cuccost. Ja, és persze továbbra is csak a férfiak számítanak valamit, a nők és gyerekek külön ki van emelve hogy nem.
Külön említik mit lehet megváltani és mit nem, hol lehet megenni mit, és némi átváltási arányról is tájékoztat a szöveg.
Viszont cserébe a sok fizetségért leviták között nincs öröklés.

Meg van tiltva, hogy tilos a gyülekezet sátorához mennie a sima népnek (ez olyan, mintha a templombajárás lenne megtiltva!).

A szöveg mindíg jön ezzel az "örökkévaló rendelés"-sel, de akkor hogy fog a képbe jönni az ÚJ Testamentum? Majd elérünk oda is, gondolom.

A sok halál miatt felmerült a kérdés mi van, ha valaki a szent hajlékban hal meg, vagy egyéb erőszakos halált halt (tisztán érezhető, hogy csatatérről van szó, ami nem lenne szükséges a helyzetet tekintve, azaz szerintem szándékos torzítás van az események leírásában). Mindenesetre ezt is tisztázták gyorsan (lényegben az eddigi törvények alkalmazásáról van szó).

A sok halál miatt gyorsan áldoztak egy spéci tehenet is.



Legközelebb eljutunk Bálám szamarának végéhez.

Mellékesen

A lent következő cikk nem saját szerzeményünk:



A Zeitgeist c. film egyik állítása - ami sokaknak nem újdonság - hogy a keresztény vallás teljes egészében egy nagy átverés.

Egy szabadon terjeszthető és megtekinthető film

"Meg kell ismerned az igazságot, és törekedned kell az igazságra, s az igazság felszabadít."

"Krisztus előtt tízezer óta a történelem hemzseg az emberek nap-imádatát ábrázoló írásoktól és rajzoktól. Könnyen megérthető, hogy miért,hiszen a Nap minden reggel feljön, fényt és meleget hoz, és elűzi a sötét, hideg éjszaka ragadozóit. A kultúrák megértették, hogy nélküle nem nő a gabona, nincs élet. Ezért lett a Nap minden idők legimádottabb tárgya.

A csillagokat szintén jól ismerték. A csillagok útjából előre megjósolhatták a periodikus eseményeket, mint a holdfogyatkozásokat vagy teliholdakat. Az egyes csoportokat be is katalogizálták, ezeket hívjuk ma konstellációknak. Ez az emberi történelem legősibb értelmező rajza, a zodiákus-kereszt a Napot reprezentálja, ahogy egy év során áthalad a 12 fő csillagjegyen. Mutatja továbbá a 12 hónapot és a 4 évszakot, valamint a napfordulókat és napéjegyenlőségeket.

A Zodiákus kifejezés utal arra, hogy a csillagjegyeket antropomorfizálták, azaz megszemélyesítették, emberekkel vagy állatokkal. Más szóval az ősi civilizációk nemcsak követték a Napot és a csillagokat, hanem meg is személyesítették a csillagjegyeket, egymáshoz való kapcsolatuk és mozgásuk alapján.

A Napot az életadó és életmentő tulajdonsága miatt a láthatatlan teremtővel, Istennel azonosították. Isten napja, a világ fényessége, az emberiség megmentője.Hasonlóképpen a csillagjegyek a nap útját reprezentálják. Az elnevezésük általában azt tükrözi, hogy az év adott időszakában mi történik. Például a vízöntő a tavaszt, a tavaszi esőket hozza. Hórusz, egyiptom napistene, kb. 3000 évvel időszámításunk előtt. Ő a Nap megtestesítője, élete pedig a Nap mozgásának allegorikus megjelenítése. A régi egyiptomi leírásokból sokat tudunk erről az égi megváltóról. Hórusznak, a Napnak vagy fénynek volt egy ellensége is, Seth, az éjszaka, a sötétség megtestesítője. Reggelente Hórusz nyeri meg kettejük küzdelmét.,este pedig Seth győzedelmeskedik, száműzve Hóruszt az alvilágba. Fontos tudni, hogy a világosság-sötétség, vagy a jó és rossz párhuzama a történelem legelemibb kettőssége, és a mai napig számos helyen felbukkan.

Hórusz

Jézus előtt legalább 3000 évvel


Hórusz története nagy vonalakban az alábbi: December 25-én születik, Ízisz-Meri, a szűz gyermekeként. Ezt egy keleti csillag felragyogása kísérte, amit három király követ, hogy meglelje és magasztalja a megváltót. 12 évesen tanítónak áll, 30 évesen kereszteli meg Anup.Hórusznak 12 követője volt, akik vele utaztak. Csodákat vitt véghez: gyógyított és vízen járt. Hívták Igaznak, Fénynek, Jó Juhásznak, Isten Bárányának, satöbbi. Typhon árulása után keresztre feszítik, majd három nap után feltámad. Hórusz története, eredeti vagy sem, a világ számos táján megjelenik, hiszen sok istenségnél figyelhetők meg ugyanezek a mitológiai jegyek.

Attis
Jézus előtt legalább 1200 évvel


Attis, aki a szűz Nana gyermekeként látta meg a világot december 25-én, megfeszítették, sírba rakták, 3 nap után feltámadt.


Krisna
Jézus előtt legalább 900 évvel


Krisna, Indiából. A szűz Devaki gyermeke, jövetelét a keleti csillag jelezte. Csodákat vitt végbe tanítványaival, halála után feltámadt.


Dionüszosz

Jézus előtt legalább 500 évvel


Dionüszosz, Görögországból. Egy szűz gyermeke, december 25-én született. Vándor tanító, csodákat vitt végbe, például a vizet borrá változtatta. Úgy utaltak rá, mint a királyok királya, Isten egyszülött fia, Alfa és Omega, stb.És halála után szintén feltámadt.


Mitra, vagy Mitrász

Jézus előtt legalább 1200 évvel


A perzsa Mitra, szűztől való, szintén december 25-i születésű. 12 tanítványa van, csodatevő. Halála után három nappal feltámad. Úgy is említik, mint az Igaz, a Fény. Érdekes módon Mitrát vasárnaponként dicsőítették.


Tény: számos megváltó van különböző időszakokból, a világ minden tájáról, melyek ezen általános jellemzőkkel bírnak.A kérdés az, hogy miért ezek a jellemzők, miért a szűz, a december 25, a 3 napos halál, a feltámadás, miért a 12 tanítvány, vagy követő.

Nézzük meg a legutolsó messiás esetét.


Jézus Krisztus

Jézus Krisztus Betlehemben született, december 25-én, Szűz Máriától. Keleti csillag jelezte jövetelét, amit három király követett, hogy megleljék és dicsőítsék az új megváltót. 12 évesen tanító, 30 évesen kereszteli meg János; munkássága itt kezdődik. Jézus 12 tanítványával utazik, csodákat visz végbe, úgy mint meggyógyítja a beteget, vízen jár, feltámasztja a halottat. Egyéb elnevezései: királyok királya, Isten gyermeke, a világ fénye, Alfa és Omega, Isten Báránya, és így tovább. 30 ezüstért elárulja őt Júdás, keresztre feszítik,meghal, három napra rá feltámad, és a mennybe megy.



"A keresztény vallás a Napimádás paródiája"


Először is: a születés teljesen csillagászati. A keleti csillag a Szíriusz, ami a legfényesebb éjszakai csillag, és december 24-én egy állásban van az Orion-öv másik három csillagával. Ezeket pedig az ősi időkben úgy hívták: a három királyok.

Ez a három, plusz a Szíriusz egy helyre mutatnak: a december 25-i napfelkelte helyére. Ezért követte a "három király" a keleti csillagot, hogy megtalálja a napfelkeltét. A Nap születésének helyét. Szűz Mária a Szűz csillagképe. A Virgo a latinban szüzet jelent. A Szűz csillagképet a "Kenyér Háza"-ként is említik, jelképe pedig egy szűz, aki kezében egy kéve búzát tart. A kenyér háza és a búza augusztust és szeptembert, az aratás idejét jelöli. Betlehem lefordítva annyit jelent: a kenyér háza. Tehát Betlehem a csillagképre utal, nem pedig egy földi helyre. Még egy nagyon érdekes dolog történik december 25-én, a téli napforduló idején.A nyári napfordulótól a téliig a napok egyre rövidebbek és hidegebbek.Az északi félgömbről nézve a Nap dél felé halad, egyre kisebbnek és gyengébbnek látszik. A napok rövidülése és a gabona elfogyása az elmúlást, a halált szimbolizálta.A Nap halálát.

December 22-ére a Nap hanyatlása kiteljesedik: miután 6 hónapig kitartóan halad dél felé, eléri legalacsonyabb pontját az égen. Itt egy érdekes dolog történik: ú gy tűnik, a Nap süllyedése három napig megáll. Ebben a három napban a Nap a Déli Kereszt, a Krux csillagjegy közelében van. December 25-én a Nap viszont 1 foknyit felfele, északra mozdul el, közelebb hozva a hosszabb napok, a meleg, a tavasz ígéretét. Tehát a "Nap meghal a kereszten", 3 napig halott, majd feltámad.

Ezért közös számos történetben a kereszt-halál, majd harmadnapra a feltámadás.A nap mozgása ez, amint újra elindul magasabb pályáján, elhozva a tavaszi újjáéledést, a megváltást. Ám a Nap feltámadását nem ünneplik egészen a tavaszi napéjegyenlőségig,vagyis Húsvétig. Ekkor győzedelmeskedik újra a világosság a gonosz sötétség fölött, mivel ezt követően a nappalok hosszabbak az éjszakáknál, és a tavaszi újraéledés megkezdődhet. A legnyilvánvalóbb csillagászati motívum Jézus körül a 12 apostol. Ők a zodiákus 12 konstellációja, amikkel Jézus, a Nap együtt utazik. A 12-es szám végig jelen van a Bibliában. (Izrael 12 törzse, bírája, hercege, királya, József 12 testvére, stb.)

Térjünk vissza a zodiákus kereszthez, a Nap életútjának ábrázolásához! Ez nem csak művészi kifejezés volt, vagy a Nap mozgásának követésére szolgáló eszköz. Hanem egy pogány vallási szimbólum. Ez nem a Kereszténység szimbóluma, hanem egy pogány zodiákus kereszt-adaptáció. Ezért ábrázolták így Jézust a korai okkult rajzokon, szobrokon. Mert Jézus a Nap. Isten Napja, a világ fényessége. A megváltó, akinek várjuk az eljöttét, és ő minden reggel el is jön. Isten dicsősége, aki megvéd a sötétség ármánykodásaitól, mert minden reggel "újjászületik", és láthatjuk őt "a felhők között", "fenn a mennyben", "töviskoronával", azaz a napsugarakkal a feje körül.

A rengeteg, Bibliában találhatóasztrológiai-asztronómiai metafora közül az egyik legfontosabb a "Korok" szóval kapcsolatos. A szövegben számos utalás van a korokra. Hogy ezt megérthessük, meg kell ismernünk a Napéjegyenlőségek előrehaladásának jelenségét. Az ősi egyiptomiak és az őket megelőző civilizációk rájöttek, hogy körülbelül 2.150 évente a Nap a tavaszi napéjegyenlőség reggelén a zodiákus más csillagjegyében kel fel. Ezt a Föld enyhe, lassú függőleges imbolygása okozza. Úgy tűnik, hogy a csillagjegyek visszafelé haladnak, és nem az évi megszokott rányban. Kb. 25.765 évbe telik mind a 12 jegyen történő áthaladás.Ez a Nagy Év-nek hívott ciklus, az ősi társadalmak ezt jól ismerték. Minden 2150 éves periódust. Kornak neveztek. Időszámításunk előtt 4300 és 2150 között volt Taurusz, a Bika kora. I.e. 2150 és i.sz. 1 között volt Aries, a Kos Kora, majd i.sz. 1-től 2150-ig a jelenleg is tartó Halak Kora. Nemsokára, 2150-ben a Vízöntő Kora jön el. Általánosságban mondva a Biblia átmegy mindhárom koron, és előrevetíti a negyediket.

Az Ószövetségben Mózes, amint lejött a Sinai hegyről a Tízparancsolattal, nagy haragra gerjedt, mikor látta, hogy népe egy arany bikát magasztal. Összetörte a köveket, és egymás megölésére szólította fel az embereket, hogy megtisztuljanak. A bibliakutatók ezt a dühöt többnyire annak tulajdonítják, hogy az Izraeliták hamis bálványt imádnak. Valójában az aranybika Taurusz, a Bika, Mózes pedig az elkövetkező Kost jelképezi. Ezért fújják meg a zsidók máig a Kos szarvát. Mózes a Kos új Korát jelképezi, és egy új Kor kezdetén mindenkinek el kell hagynia a régit. Más istenségek tettei is utalnak erre az átmenetre, pl. Mithra, a Krisztus előtti isten is emiatt ölte le a Bikát.

Jézus eljövetele a Kos után Halak (a két hal) korát hozza el. A hal szimbólumára bőséggel találunk példát az Újszövetségben: Jézus 5.000 embert lakat jól kenyérrel és két hallal. Mikor Galileában jár, összebarátkozik két halásszal, akik követni kezdik. Manapság pedig sokak autóján látható Jézus hala, anélkül, hogy tudnák, mit is elent. Ez a Nap birodalmának pogány asztrológiai szimbóluma a Halak Korában. Jézus feltételezett születési dátuma is ennek a Kornak a kezdete. Amikor pedig Jézust megkérdezik tanítványai, mikor lesz újbóli eljövetele, ő így válaszol (Lukács 22:10): "Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy." Ez messze az egyik legegyértelműbb csillagászati referencia. Az ember Aquariust, a Vízöntőt jelenti, akit mindig egy korsóból vizet öntő emberként ábrázolnak. Ő a Halakat követő Kort jelzi. És mikor a Nap (Isten Napja) kilép a Halak Korából (Jézus), belép a Vízöntő Házába, úgy, ahogy a Vízöntő követi a Halakat a napéjegyenlőség előrehaladásában. Jézus így mindössze annyit mondott, hogy a Halak Korát a vízöntő Kora követi.

Mindannyian hallottunk az idők és a világ végéről. A Jelenések Könyvében szereplő leírás mellett ez a Máté 28:20-ból ered, ahol Jézus ezt mondja: "...és én veletek leszek a világ végezetéig." Azonban a "világ" szó csak félrefordítás. Számos félrefordítás mellett. Az eredeti szövegben használt szó az "eon", vagyis a Kor volt. "...és én veletek leszek a Kor végezetéig." És ez igaz, hiszen a jézusi Halak Kora véget ér, mikor a Nap átlép a Vízöntő Korába. Az egész világvége-koncepció egy félreértelmezett csillagászati allegória.

Maga Jézus karaktere is egy csillagászati-irodalmi hibrid, leginkább Hórusz, az egyiptomi Napisten megfelelője. Például 3.500 évvel ezelőtt Egyiptomban a Luxori templom falaira megfestették a jelenés, a szeplőtelen fogantatás, születés és imádat képeit, Hórusz történetét. Ízisz megtudja Thaw-tól, hogy ő ad majd életet Hórusznak, aztán Nef, a szent szellem megtermékenyíti a szüzet, majd a születés, és a szűz imádása. Ugyanez történik Jézus csodás fogantatásánál is.


Az egyiptomi és a keresztény vallás közötti hasonlóság elképesztő.
A plagizálás folyamatos.


Noé bárkájának története is ilyen, az Özönvíz-jelenségre több mint 200 utalást találhatunk, más-más helyen és időben. De elég megvizsgálnunk a Gilgameszi eposzt, amely i.e. 2600-ban született. Ez a történet egy nagy áradásról szól, amit Isten bocsátott a világra, egy bárkáról, melyen állatok menekülnek meg, és egy galamb elküldéséről, majd visszatéréséről. Számos a hasonlóság a Bibliai történettel.

Aztán itt van Mózes plagizált története. Születése után egy kosárba teszik, és egy folyó kegyeire bízzák, hogy elkerülje a gyermekgyilkosságot. Egy uralkodó lánya megtalálja, és hercegként neveli fel.

Ez egy i.e. 2250-re tehető mítoszból lett átemelve, az Akkádi Szargon születéséből. Ő szintén kosárban, folyón leúsztatva menekült meg a gyermekgyilkosság elől. Akki találja meg és neveli fel, ő egy uralkodó egyik felesége.

Mózest a törvényhozóként ismerjük, a Tízparancsolat elhozójának. Az Istentől eredő törvények próféta általi átadása azonban szintén régi történet. Mózes csak egy a törvényhozók hosszú sorában. Indiában Manou volt a nagy törvényhozó. Krétán Mínosz hozta le Dicta hegyéről Zeusz törvényeit, míg Egyiptomban Mises volt, aki kőtáblákon hozta el Isten törvényeit. Manou, Mínosz, Mises, Mózes.

Ami a Tízparancsolatot illeti: az egyiptomi Holtak Könyvének 125-ik litániájából származik. A Holtak Könyve-beli "Nem loptam"-ból "Ne lopj!" lett. "Nem öltem"-ből "Ne ölj!". "Nem hazudtam"-ból "Ne hazudj!", és így tovább. Az egyiptomi vallás tehát valószínűleg a judeo-keresztény vallás alapja.

Keresztelés, halál utáni élet, végítélet, szűz általi szülés, feltámadás, keresztre feszítés, szövetség, körülmetélés, megváltó, áldozás, özönvíz, Húsvét, Karácsony, újbóli eljövetel, és még sok más, mind megfelel az egyiptomi vallás elméleteinek, bőven a kereszténység születése előtt.

Jusztin mártír, az egyik legelső kereszténység-kutató és védelmező szerint: "Amikor azt mondjuk, hogy Jézus Krisztus, a tanítónk testi egyesülés nélkül fogant, keresztre feszíttetett, meghalt, majd feltámadt és mennybe ment, akkor semmit sem állítunk másképp, mint ahogyan azt a Jupiter fiainak követői tették." Másik művében azt írja: "Szűz szülte őt. Fogadjátok el úgy, ahogy Perzeuszt is!"

Jusztin és a többi ókeresztény tisztában volt vele, mennyire hasonlít vallásuk az ősi pogány vallásokhoz. Jusztin megoldást is kínált erre a kellemetlen párhuzamra: Szerinte ez a Gonosz műve. A Gonosz eljött Krisztus előtt, és annak tulajdonságaival ruházta fel a pogány isteneket. A Keresztény fundamentalizmus, lenyűgöző...

A Biblia nem más, mint egy csillagászati irodalmi hibrid, ahogy szinte az összes azt megelőző vallásos mítosz is. Sőt, a benne szereplők jellemvonásainak átvitele egyikből a másikba magában a könyvben is benne van. Az Ószövetségben olvashatjuk József történetét.

József Jézus prototípusa volt. József szeplőtelenül fogant, Jézus is szeplőtelenül fogant. Józsefnek 12 testvére volt, Jézusnak 12 tanítványa. Józsefet 20 ezüstért adták el, Jézust 30-ért. Józsefet Juda nevű testvére adja el, Jézust Júdás nevű tanítványa árulja el. József 30 éves korában kezdte munkáját, Jézus úgyszintén.És még hosszan sorolhatnánk.

Továbbá létezik bárminemű nem-bibliai történelmi feljegyzés egy Jézusról, Mária fiáról, aki keresztül-kasul utazgat 12 követőjével, és csodákat tesz?Számos történetíró élt a Mediterrániumban Jézus élete idején. Hányan okumentáltak róla? Egyikük sem.Ugyanakkor, hogy igazságosak legyünk, említsük meg, hogy Jézus védelmezői már utaltak ennek ellenkezőjére is. Négy történészt szoktak említeni, hogy igazolják Jézus létezését.Az első három az ifjabb Pliny, Suetonius és Tacitus.Ők csak néhány mondatot szentelnek neki, de csak Krisztusként hivatkoznak rá, ami nem egy név, hanem egy cím. Jelentése: a Felkent. A negyediket Josephus-nak hívták, és munkásságáról már több száz éve bebizonyosodott, hogy hamisítvány. Sajnos sokan még ma is hitelesnek tudják.

Azt gondolhatnánk, hogy egy olyan fickó, aki feltámad, aki mindenki szeme előtt mennybe megy, és fantasztikus csodákat tesz, bekerül valami történelmi feljegyzésbe - de nem. Talán azért, mert mérlegelve a tényeket nagy a valószínűsége annak, hogy Jézus nem is létezett.

A kereszténység egyszerűen nem az igazságon alapul.

A keresztény vallás egy paródia, ami a Nap imádatáról szól, és amelyben egy Krisztusnak nevezett egyén áll a Nap helyén, aki a Napnak szánt imádatokat fogadja.

Nem akarunk udvariatlanok lenni, de tényszerűek akarunk maradni. Nem akarunk érzéseikben bántani senkit, de tudományosan korrektek akarunk lenni, és megmaradni annál, ami igaz. A kereszténység egyszerűen nem az igazságon alapul. Úgy találjuk, hogy a Kereszténység nem több egy római történetnél (mesénél), amit politikai célokból hoztak létre.

Az igazság az, hogy Jézus a Gnosztikusok keresztény szekta Napistene volt.
És mint minden pogány Isten, egy mitológiai figura. A társadalmi kontroll céljából írták bele a történelembe.

325-ben Konstantin császár összehívta a Níceai Zsinatot. Ezen a találkozón fektették le a politikai célú keresztény doktrínákat, és ezzel elkezdődött a keresztény vérontás és spirituális csalás hosszú történelme. Az ezt követő 1.600 évben a Vatikán egész Európa politikáját a markában tartotta, és olyan szépséges időszakot hozott, amit Sötét Középkornak hívunk, olyan "lélekemelő" eseményekkel, mint a keresztes hadjáratok, vagy az inkvizíció. A kereszténység, és a többi valláson alapuló rendszer a korszak átverése. Az emberek valóságtól és egymástól való elszakítását szolgálja. A hatalom iránti vak engedelmességre sarkall. Kisebbíti az emberi felelősséget, mondván, úgyis Isten irányít mindent. Isten nevében pedig Isten követőinek szörnyű tetteit elfogadottá teszi. De mindenekelőtt hatalmat ad azok kezébe, akik tudják az igazságot, de a mítoszt arra használják, hogy manipulálják, ellenőrizzék a társadalmakat. A vallási mítosz a létező legerősebb fegyver, és pszichológiai táptalajul szolgál a további mítoszoknak."



Az összeállításban jelentős segítséget adott big4 az index fórumáról. (és ismerem annyira hogy nem bája hogy ide feltettem ezt a kis összeállítást)



És a végére egy idézet:

"In our country are evangelists and zealots of many different political, economic and religious persuasions whose fanatical conviction is that all thought is divinely classified into two kinds-that which is their own and that which is false and dangerous." Justice Robert H. Jackson

"Országunkban (USA) léteznek (hit)térítők és hívők számos különböző politikai, közgazdasági és vallási meggyőződéssel akiknek famnatikus meggyőződésük, hogy minden gondolat isten által két csoportba lett sorolva: azok amik az övéik, és azok amik hamisak és veszélyesek" - Justice Robert H. Jackson